forgalmas villamos- és metróközlekedéses csomópont aluljárója, ahol a három jegyautomatából a középsőhöz lépek. félperc nyomkodás után – és az érintőkijelzője hibájának realizálása közben – odalép egy viszonylag jobban öltözött, nálam fejjel alacsonyabb cigányasszony.

bocsásson meg fiatalember, csak egy pillanatra ha tudna figyelni…

most éppen ebben vagyok, úgyhogy nem.

jajj bocsánat, bocsánat, hát persze!

átlépek a baloldali automatához.

az csak készpénzes! – így ő.

köszönöm, kártyázom.

a művelet végeztével felé fordulok, rakom el a bérletet.

ha egy pár forint apróval meg tudna segíteni ételre… – mutatja közben a markát, amiben három közepes értékű érme árválkodott.

egyetlen készpénzem a marka tartalmának többszöröse volt.
tessék, legyen szép napja!

jajj fiatalember, ide figyeljen rám! maga látom, hogy nem nézi le a szegény embert! megvan mindene az életében, csak egy dologban szenved hiányt! ne féljen, nem vagyok boszorkány! adja a kezét!

tartom a két üres markom felfelé.

tegyen bele egy pénzt!

most adtam oda az összes készpénzem magának.

na, tegyen bele!

nincs több készpénzem.

jó, akkor csukja be, fújjon bele!

becsukom. belefújok.

így fújja el minden gondját és baját!