Dógen ezt is tanította:

• Egy régi bölcs azt mondta, hogy ne beszélj a másik ember viselkedéséről, ha nem vagy azonos vele. Ez azt jelenti, hogy a másik ember erényeinek megismerése és megértése nélkül – még ha látjuk is a hibáit – nem szabad őt kritizálni, és azt kell gondolnunk róla, hogy jó ember, aki rosszat cselekszik. A jó emberek is csinálnak rossz dolgokat. A másik embernek csak az erényeit fogadjátok el, a hibáit ne. Az a mondás, hogy a bölcs ember a másik erényeit nézi, nem a hibáit, ugyanezt jelenti.

[III./8.]

Egy alkalommal különböző témákat érintő beszédében Dógen így tanított:

• Az emberi tudatban eredetileg nincs jó és rossz. A jó és a rossz a helyzettől függ. Amikor például felébred bennünk a bódhi-tudat, és a hegyek közé vagy az erdőbe vonulunk, azt gondoljuk, hogy a hegyek között lenni jó, az emberi társadalomban élni pedig rossz. Azután megunjuk az erdőt, és úgy gondoljuk, hogy az rossz. Ez azért van, mert a tudatnak nincsenek rögzített jellemzői, a körülményektől függően változik. Következésképpen jó körülményektől függően tudatotok jó állapotba kerül. Ha rossz körülmények közé kerültök, tudatotok is rossz lesz.

Ne gondoljátok, hogy tudatotok eleve rossz. Csak kövessétek a jó körülményeket.

[V./14.]

Sóbógenzó-zuimonki: Dógen zen (Filosz, 2025)