Aroff

~tompítani, ventilálni

extra stimulánssal vagy bódítással érzetnek, érzelemnek, állapotnak a valódi mélységét és intenzitását megváltoztatni, jobbára ~. mindenki – elszomorítóan kevés kivétellel – ezt csinálja nap mint nap. cukor, kávé, alkohol, dohány, marihuána, nyugtatók (xanax, valeriana…), fájdalomcsillapítók (lidocain, oxi, morfium…), MDMA, 2CB, heroin, kokain, amfetamin, ketamin…naponta bővíthető a sor.

bizonyára van az a fájdalom, ami nem viselhető el külső hozzáadott kemikália nélkül (hogyan és miért gyűlt fel ennyi?). bizonyára van az az idegállapot, melyre külsőleg bevitt nyugtató kell (hogyan és miért kerültem ebbe az állapotba?). bizonyára van az az alacsony vérnyomás, melyet egy pohár kávé normálértékre húz. mi indokolja a rendszeres/nagy mennyiségű alkohol bevitelt? miért akarom elvenni az élét a keserűségnek, szomorúságnak, örömnek, boldogságnak? meghalt a kutyád? igyunk! gyászold meg! megszületett a gyereked? igyunk! örülj! megbuktál a vizsgán? igyunk! sírd ki magad, jelentkezz újra! sikerült a teszt? igyunk! örülj! kirúgtak? igyunk! találsz másikat! felvettek? igyunk! megcsalt? igyunk! c’e la vie. megkérted a kezét? igyunk! örülj! nem éppen a tiszta tudattal cselekvést (~szembenézést, értelmezést, elfogadást) odázza el határozatlan időpontra és messziségre, ha bebódulok, belassítom magam?

meddig akarod még pörgetni magad egy-egy újabb kávéval? hisz’ egy ponton túl már csak cikáznak félgondolatok, melyek mire jobbról balra átérnek tovább feleződnek, a tisztán cselekvés ismét hamvába holt.

füst a tüdőbe a levegő helyett, nem akarom a tisztalevegőt beszívni, meg akarok fulladni. köd száll szememre, nem akarom látni mi zajlik körülöttem és velem.

nem vagyok különb. nem tudom, meg leginkább nem értek semmit.

köznapi, gyakori, általános…most gyakorlat. utólag sosem érzem kielégítőnek búcsúzásaim manifesztálódását. utóbbi évben fejlődő tendencia jegyezhető fel, de a negatív mindig jobban megmarad. élőben már fél lábbal a kintben vagyok, a következő (utáni) lépés jár a fejemben, holott még el sem ~ztam. esete-embere válogatja, hogy mi az adekvát formája (fejemben), de egy rég látott baráttal kiadós estét követően rendszeresen túl sok érzet, érzés, élmény, esszencia részegít meg a tisztánlátásban – ha nem épp a következő (utáni) lépés ül ködfátyolként a tudatomra.

írott formában szokásos módon megvan a lehetősége a végiggondolásnak, átolvasásnak, szelektálásnak; mely’ nem bizonyos, hogy nem öli-e kia magvát az egész szertartásnak. lehet, hogy most láttad utoljára, és most, láttad.