Aroff

egy: megérett a meggy kiömlött a magma, és hetes erősségű földrengéssel megváltozott valami. tombolnak a hormonok sivatagi homokviharként, vérrel és tűzzel telnek az ágyékok, testnedvek elegye kevereg émelyítően az éterben, bibéről bibére száll a méhecske; dugna mindent, min lyuk van vagy azt lehet rá hajtani. küldi le egymás után a töményeket, mert az a dzsukel…

upsz, majd zsupsz, és közelebb került a sárgolyó középpontjához. de kérem, nekem van védőfóliám és tokom, nem lehet baj! landolás visszhangja nem árulkodó, hisz’ tiszavirág-élethossznak töredéke, s t’án egy szakavatott zenészfülű sem tudna abból leszűrni bármit, főleg nem a világrengető kérdést: tört vagy sem? nadehát hogyan landolt? lapjára: magas valószínűséggel remélhetjük, hogy minden folyik tovább…

rendszer ad kapaszkodót a teljes bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban, túlzása rigolyássá tesz és korlátolttá; kényszerekbe taszít, csak addig tereljen míg hasznodra válik és nem fordítva. apró változtatások idővel teljes hátraarcban összegződhetnek, mégha közben észre sem veszed a parányi irányváltásokat, de itt és most elmondhatod, hogy egy kicsit másképp csináltam, mert minden változik és ez állandó, nekem…

a biztonságot technológiába és kényelembe csomagolták, fokozása kollektív restséget indukál, mely elbutulásba csap át, s így kiszolgáltatottságot szül, míg az félelmet gerjeszt, így a biztonsággal felvértezve bármit el lehet adni, és mindennek legalább biztonságosnak kell lennie, hogy eladható legyen.

első, mindent eldöntő és elsöprő szakítás. felismerés, hogy nem ez kell, nem így kell, nem így jó, nem ez minden, ez nem adhat mindent, és bár valaha része voltál és részeiből lettél, nem képezheti a szenzuális és szexuális jövőt, mert az természetellenes, visszaharapó kígyó a farkába. van más, aki átveszi részben szerepét, támaszát, vígaszt nyújt,…