-
szakkádok
pípí-pípí-pípí-pípí, és indul a cirkusz, ahh, csak még két perc és oké mehet, csak még kettő, még kettő, még kettő…ú már világosodik, menni kell, mit is kell vinnem, ja igen, ezt ide-azt oda-amazt nem-emezt igen. vajon válaszolt, megnézem, á, semmi. jajj, mikor jön a villamos, igen, hol van éppen, ahh, mennyi van most, ja, menni…
-
háttér
rendre becsapom magam. erre van szükségem (szükségem van erre?), ez kell nekem (kell ez nekem?), jobb lesz ez (lesz ez jobb?), meg tudom csinálni (meg kell csinálni?). érzékelem, felfogom, értelmezem a helyzetet, testes érzet formájában megszületik egy igen valóságos kép verbális- és testkommunikáció, valamint intuíció révén, melyre árnyalatonként egyre szürkébb, vastag ködfelhő ráül; alakja önbecsapást…
-
olcsó = drága?
az olcsóbb hosszabbtávon drágább. a leginkább energiatakarékos mosógép (‘A’ osztály) mintegy harmadával drágább, mint a ‘B’ energiahatékonyságú. ha ezt választom, most mélyebben kell a zsebembe nyúlnom, viszont tizenötéves életciklussal számolva az el nem fogyasztott villamosenergia révén bizonyosan megtérül e befektetés. azonos típusú, tervezett élettartama végét súroló használtautó hirdetések között böngészve a legolcsóbbat kiválasztom. most kevesebbet…
-
ez mi ez?
mint a teremtés csúcstermékének aposztrofált egyed, tudom, mi esik jól, mi nem esik jól – kevésbé szerencsés esetben akkor, amikor át- és megéltem egyszer. ínycsiklandó fagylalt csokiöntettel kétezer-ötszáz méteren egy hütte kiülő teraszán mínusz tizenötben nem kelt jóleső érzést jellemzően. egy behűtött sör tikkasztó nyári hőségben egy tópartján az árnyékban henyélve általában jól eső érzéssel…
-
akaratoskajóska
volt néhány év, amikor magam alatt voltam. nem két naphosszat, nem négy héthosszat, nem nyolc hónapot, hanem évekig. tendenciózusan szar volt a kedvem, utáltam a világot, szemfogammal metszettem volna el nyakát annak, aki a tömegközlekedésen hozzám ért szándékolatlanul a tömegben (kimerült egy fogszorított sziszegésben); túlesni akartam mindenen, megúszni minden csatát, és vártam, hogy az ölembe…
-
szégyen
bocsánat, hogy oda tettem a kezem. bocsánat, hogy odatettem magam. bocsánat, hogy megnyaltam a pultot. bocsánat, hogy ragaszkodtam. bocsánat, hogy nem csináltam. bocsánat, hogy nem lettem első. bocsánat, hogy kíváncsi voltam. bocsánat, hogy érdekel valami. bocsánat, mert valami. bocsánat, hogy az ajtóban találkoztunk éppen. bocsánat, hogy találkoztunk. bocsánat, hogy úgy néztem rád. bocsánat, hogy rád…
-
MH: Megsemmisülni
„[…] Az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy már gyerekkoromban észrevettem, hogy a társadalom nem tud mit kezdeni az öregedéssel; és hogy ez egy súlyos probléma, amely társadalmi méretű önpusztításhoz vezethet. Talán azért figyeltem fel erre, mert a nagyszüleim neveltek fel, igen, ez valószínű. De, gondolom, maga is elismeri, hogy kollektíve bajunk van az öregekkel…Az eutanázia az…
-
gerontokrácia
öregkor velejárója, hogy az ember szarik bele. nem lehet másképp visszaadni az esszenciát, itt vagy időtlen idők óta, láttál már megannyi dolgot, embert, eseményt, helyzetet; egészen egyszerűen kevés új mutatkozik. csökken az elfogadás képességének mértéke, a deviancia = ördög, s mint ilyet, tűzzel-vassal űzni kell. tartósítási folyamat, hogy amíg én vagyok, mostmár legyen így, maradjon…
-
járásnyi járatlanság
járt utat a járatlanra ne cseréld. ékes népi bölcselet int óva az élet minden területére érvényesíthetően. maradj veszteg, törődj bele, kövesd a csordaszellemet, legyél egyéniség, csinálj ugyanúgy mindent, ahogy azt elődeid tették és megírták már akkor, amikor még egy tudattalan zigóta voltál. maradj a kitaposott ösvényen, jelentsen ez bármit is földrajzi, vallási régiód vagy etnikai…
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Aroff 