-
akarat
kutyákkal játszadozva az eldob-visszahoz véget nem érő alapjátékot, amikor a bottal visszaérkezik szájában, érdeklődés, figyelem, és nem utolsósorban odanyúlás hiányában igen hamar elejti maga elé és szuggerálja. reakció hiányában idővel el is felejti. nemígy, ha meg akarom fogni: a szájában megfogva még erősebben ráharap, akár fel is lehet emelni, és morgással fokozza a helyzetet, illetve…
-
hogy vagy?
a vágyak elektromosan és mechanikusan rázós villamosán ülök, mely a semmiből a semmibe tart. leszállási szándékomat lépten-nyomon jelzem, ezt senki nem veszi komolyan; olykor megáll egy-egy rövid ideig, kinyitja legtávolabbi ajtaját, hogy mire odaérjek, bezárja, robog tovább, fenntartva a látszatát, hogy a helyváltoztatás okkal történik. egyedül vagyok az ötvenméteres szerelvényen, olykor egy másik embernek sikerül…
-
túl sokat…
…beszélsz? nem mondasz semmit.…hallgatsz? nem lehet érteni.…nézel? nem látsz semmit.…gondolkodsz? nem cselekszel.…cselekedsz? nem gondolkodsz.…rágódsz a múlton? most van.…dolgozol? nem élsz.…eszel? nem létfenntartasz.…akarsz? nem kapsz semmit.…kaptál? nem adtál.…rohansz? elmegy melletted minden.…álmodozol? elmennek a lehetőségek.…aggódsz? nincs bajod.…aggódsz a jövő miatt? most van.…keresel? nem tudod, mit.…tervezel? nincs terved.…elégedetlenkedsz? mindened megvan.…foglalkozol mással? nem vagy rendben.…élsz? nem, halott vagy.
-
mikrofun
vannak a speciálisan életszerűtlen és messzemenőkig lekorlátozó helyzetek, amikor mozdulni nem szabad, szólalni nem érdemes, így marad a gondolatokkal kavargás; repülőgép leszállása. a diszkontrepülés érájában tett útjaim során a leszállás előtti levegőben töltött félpercben két apró játékkal szórakoztatom magam. egyik a süllyedés sebességét és a földfelszín közti távolságot becsülve visszaszámlálás harminctól a földetérésig, másodperc ütemben.…
-
félélet
civilizációnk csúcseredményeinek egyike, hogy kétszer tovább élünk, mint kétszáz éve. kétszer több időd van arra, amire hajdanán t’án csak kiváltságosaknak és kiválasztottaknak jutott esélyük: félélet kell, hogy felfogd önmagad, kontextusod, háttered, dühöd-örömöd-bánatod kiváltó okait, megértsd amin nincs mit érteni, legfeljebb érezni, halld azt, amit nem lehet hallani mégsem, lásd azt, ami nincs is, de…mégis van.…
-
áhh
aggódom, mert vagyok,hogy miért vagyok?ezért aggódom. aggódom, hogy elvesztem a kulcsom,hogy lekésem a vonatom,hogy tévedek a vizsgán. aggódom, hogy észre sem vesz,hogy elfelejt,hogy elhagy. mintha lenne holnap,mintha holnap lenne,pedig ma van,és én a holnapon aggódom. aggódom, minthalenne értelme,lenne haszna,lenne következménye. aggódom, a zárt rendszeremben,ahol a fény nem jön be, bár kimenne,a hang bejön, és bár…
-
csoda
a világ rendje: (r)omlás, rothadás, foszlás, silányodás, sekélyesedés, tönkremenetel, szétesés. fizikai fogalomban ez az entrópia, mint rendezetlenségi jellemző. a fémek érc formájában nyerhetők ki a földből, majd jelentős energiabefektetés árán létrehozunk egy kést. ebből használat során mállanak le apró darabok, ha az alapanyagnál keményebb anyaggal találkozik, látványosan is – élezzük. a famarkolat idővel elrohad, lassítani…
-
közünk
boldogan hagyom itt meghatározatlan időre (mire?) a testem, ha a földrajzi régiómban túlnyomó többségben teljesül, hogy: ami nem a tied, ahhoz nem nyúlsz. ennek idealisztikus megvalósulása (paradox) esetén az társítható hozzá motivációban, hogy: csak mert. nem azért, mert félek a retorziótól. nem azért, mert félek a kiközösítéstől, megbélyegzéstől. önmagában abból kifolyólag, mert nem az én…
-
nem láttam jönni
lépcsőházi locsolókannában félig főtt (már rothadó) felső csirkecomb-maradványok öntözés közben.
-
| lezárás |
mondatközben vessző, a végén kampós-, vonalas-, vagy csak egy pont. legyen szempillantás, találkozó, nap, év, élet, kezdete van és vége. ősi, alapvető kielégülés a bevégződés, melyről ösztönös belső érzés – visszaigazolás – állítja ki az elismervényt. ez így értelmetlen – tehát racionális alapra helyezve az eseményeket reméljük, bízzuk, és éhezzük a befejezést mikro- és makroszinten…