-
szemlélődés
ma leültem egy félreeső helyre, ahol nem voltam közvetlenül egyetlen kolléga szeme előtt sem – ha szemfülesek voltak, észrevettek, de a többség csak bóklászott fel-alá, ahogy mindennap teszik, tették, tenni fogják. néztem őket. ahogy gondjaikkal terhelve vonszolja magát, vagy épp kaptat a lépcsőn, telefonál a kapuban, ugratják egymást, kávét szürcsöl, megvitatnak egy teendőt. s a…
-
parajos
vidd a verdánazt a lutri létráta Cote d’Azur-re, ahol a kotta zűrös,mert hűvös a völgyben bűvös hölgyed,ki makacs akár a macskaahogy iszonyodik viszonyodtólpedig ez az egyetlen mi kellene,hogy ne utáld hazád mert ez a házad,melyre kell a kilincs mint ládába a kincs,mert ha ez nincs, fegyelmezett figyelmed sincs,mely lektorált vektorként vetüla kegyetlen valóságra.
-
random arc 23
külvárosi kifőzdében a deles ebédrajzást megelőzően állok sorba tálcámmal, mellettem egy ötvenes, alacsonynövésű és -osztályból származó nő, kötött sapkát szinte szeméig húzva nekiszegezi kérdését a kiszolgálónak in medias res: -most akkor van napi menüben, milyen leves?-jó napot, van zöldségleves és paradicsomleves. a ‘zöldségleves’ szót követően bármilyen jel, jelzés, pillantás, gesztikuláció, hang kiadását mellőzve elsétált a…
-
szeretet
őt szeretem, vagy csak amit bennem indukál jelenléte, közelsége?őt szeretem, vagy csak a figyelmet, amit tőle kapok?őt szeretem, vagy csak ahogy visszaveri a fényt?őt szeretem, vagy csak megfelelek?őt szeretem, vagy csak hasonlóságait velem?őt szeretem, vagy csak éhezem szeretetét?őt szeretem, vagy csak nem akarok egyedül lenni?őt szeretem, vagy csak amit reprezentál társadalmunkban?és magamat szeretem?
-
jólét hiányának indirekt jelei
I. az élelmiszerbolt, ahova tizenötéve rendszeresen járok, tíz évig biztonsági őr nélkül üzemelt. másfél-két éve újra beültettek egyet a tükrös kalitkába. kétszer boltban létemkor kapcsoltak le egy-egy tolvajt. II. megszaporodtak városszerte az arany, porcelán, óra, és egyéb értéktárgyakat azonnali készpénz kifizetésével felvásárló üzletek. III. egyre szakadtabb, hangosabb, öregebb, ütött-kopott járművekkel közlekednek az emberek.
-
random arc 22
forgalmas csomópont egyik szegletében ultragyors pizzaszeletes étterembe lépek. balon a falra szerelt lebegőpult előtt ül egy negyvenes, jól szituált megjelenésű nő. előttem már kapják ketten a pultnál, lemegy rendelésem, leülök másfél méterre tőle a pulthoz. kiszolgáló megkérdezi a nőtől: >> kér sajtot a tetejére? >> be van gyulladva a fogam. – reagált. néhány másodperc értetlenségtől…
-
ego
úgy rémlik, hogy az idők kezdete óta rajongok értük. tudomásom szerint egyetlen felmenőm nem foglalkozott ezzel, és szüleim sem nyomtak a témába. nincs válasz a miértre, ezt rég tudom. ahogy mindennek, végső soron ezeknek – szenvedély – ugyanúgy semmi értelme, de épp ez teszi széppé: nem értelmet keresek. és valahol mégis: tudományosan-műszakilag magas pontossággal meghatározott,…
-
és/de
esdeklem, hogyés-de s értsed.estem-keltem eleget,kaptam hideget-meleget.ÉS mégis élek,DE mégsem haltam bele,ÉS mégsem úgy alakult,DE mégis jól vagyok.
-
racionalitás ambivalenciája
van valami egészen megmosolyogtató az egzaktságban, ésszerűségben. maga érvényét azáltal igazolja, hogy miért-eket tetet fel és indít utamra végtelen útvesztőben. kellő széleslátással ezek rendre osztódnak és sokasodnak, és további vélt válaszok keresését indukálják, jóllehet, még az előző is mágikus járólapként lebeg két méterre a fejem felett. mindezáltal létezését alátámasztja és megalapozza, noha az eltelt évszázadok…
-
mikrofun 4
társadalmunk egyik sztereotipikus jelensége a piros ruhás nő. ikonikus megjelenése filmekben tettenérhető (pl. Mátrix), s persze ezek a valóságból táplálkozva építkeznek vele, mint a vonzalom és csábítás motívumával. ismérve, hogy a fényt jelenkorunk általánosan, széleskörben “szexi”-nek titulált nőideálja szerint veri vissza, ezáltal keltve ellenállhatatlanul beinduló pavlovi-reflexet – nyálcsorgatás helyett ezúttal a véráramlás irányának megváltoztatásával. haja…