-
random arc 20
csípős-napos novemberi délutánon ülök a vagon végén pótülésen, szemben a húgyszagot eregető budival, mellettem a ‘Szerszám- és tartozékszekrény’. megérkezik a kalauz, lecsippantja a jegyem, majd: “na, márpedig én nem fogok meghalni a MÁV-ért, bár felőlük megtehetném.” s azzal a lendülettel lepakol a szekrényre, kinyitja, kiveszi kulacsát s hajt belőle, kérdem: uzsonnaidő? “várjon csak…fél 12-kor jelentkeztem…
-
A szer
tiszteld magadat, mint felebarátod. ha lehetne a fakuló szürkéből fehér újra, választod árnyaival? vanitatum vanitas, melyik ego nem szeretne újra fiatal(abb), vonzó, sikeres, kelendő, a kirakatvilág elvárásait száz százalékban teljesítő húsdarab lenni egy kifutón, pódiumon, színpadon. de van egy esszenciális feltétel, ez hogyan működik, mit nem felejthetsz: 1 ember vagy. osztódással szaporodik az irigység, és…
-
szociális krumplinapok
pártpolitikai széliránytól függetlenül hosszú ideje minden évben krumplit osztanak (adnak igen jutányos Áron) a rászorulóknak. premierplánban nézhetem az érkezőket és az osztást, afféle kiegészítő szempihentetőként. olyan kérdések & kételyek bugyogtak fel mindeközben, hogy:
-
adminisztrálás
munkahelyeken indirekt termelékenységi mérőszámnak veszem az adminisztrálás rétegzettségét, kiterjedtségét, és gyakran redundanciáját. a munkaidőmet három helyen vezetem és adom le, gyakorlatilag olyan érzetem van mindennap, hogy az adatrögzítés és -vezetés fontosabb, mint maga a termelés aktusa, és annak manifesztuma. egy további felületen vezetnem kell, hogy adott napon mit csinálok és hány órán keresztül. a kiskapu…
-
könnyed
meztelen csigák száguldoztak elő a bokrok aljából. kábultan lődörgő darázs kóricált a csiganyál nyomában. hideget szimatoló poloskák lopakodtak egy-egy hőforrás irányába, lustán és esetlenül repkedve olykor. mindig így volt? mindig maszkot kell viselni, palástolni valamit? mintha lehetséges volna hazugságot az idők végezetéig fenntartani, s mi energia, szenvedés, és nyomorúság árán! sok hűhó semmiért. becsapom, hogy…
-
a Férfi.
olyan, kire felnéznek és ha kell, lehajol,süvöltésére megdermed a liget apraja.határozott, tudja merre megy, akkor is, ha áll.önfegyelme: hátán fát vágok, közbenarcát deres szél marja, szeme sem rebben.harcol és küzd utolsó erejéig; erejéből,ha kell, hegyeket mozdít s tengert oszlat.nyer és veszít: nem fuvalkodik fel, nem alázkodik meg.kudarcaiból merít, sikereiből oszt.(el-)ismeri gyengeségeit, esendőségeit. nő mellett érik…
-
ki hős?
ki mellét döngetve áll az orom peremén?ki példát statuál máson másoknak?ki igazát átviszi árkon-bokron céljáig?ki csendben követ szabályt, rendet?ki tartja elveit és meggyőződését?ki bajban másik mellett áll?kinek hangját nem hallani, csak tetteit látni?kit százak és ezerek ünnepelnek?ki azt mondja, amit hallanod kell?ki a rosszat választja a holnapi jóért?ki szürke szamárként húzza az igát?ki valami nagyot…
-
álmodozz csak
néha úgy szeretném, hogy valaki megmondja, miért úgy van, ahogy van. vagy hogy jó-e úgy. nem az a patkó, amit ötvösként az imént kalapáltam készre, viszont amit teszek. nem a törvény, az csak szabályozza a közös együttélést és retorziót gyakorol deviancia esetén. hanem az, hogy pl. arconköptem valakit metafizikailag, mert úgy véltem, megérdemelte. ezeket ki…