Anyu elment. azaz nem, itt van, köztünk jár, de el lett némítva. hangja ugyan hallható mégis, de nem kíváncsi rá senki. asszony, hallgass! szeretné elmondani, azaz már nem is tudja, hogy szeretné vagy nem szeretné, inkább érzi, hogy szólása van: inkább kell, mintsem érdemes. *csattan a pofon* évtizedek, történelmi korszakok kitartó (gy)alázása, elnyomása, meg nem hallgatása, negligálása, kihasználása, megszégyenítése nyomait és terheit cipeli, s ezek nyomása alatt már szólni nincs kedve: behódol, hogy kegyelmet nyerjen.

és mindeközben látja, hogy Apu nem képes egyedül egységet alkotni, racionálisan akarja érteni azt, amit érezni lehet: ha képes rá. csak törtet, hajszol, felfal, elfogyaszt, önmaga vesztébe rohan és közben veri mellét sakálként üvöltve, igazát sulykolja minden porondon. egy elveszett, egykoron elhagyott gyerek felnőtt testet öltött, és akár funkcionál, akár nem, magányos bántottságával tölti ki az űrt énje és viselt jelmeze közt. egy valamit mégis kinőtt a felnőtt gyerek: az őszinte kíváncsiságot. erőnek erejével tart fenn látszatot, melyben megtűri Anyut, használja Anyut: belógó vendégként kéri a svédasztal szufléit, viszont visszautasítja a mosogatást.

Anyu Nincs Itthon. bárhova léptem eddig, hideg számítás, álság, ármány, áskálódás, bizalmatlanság, egyéni érdek, együttérzéshiány csap arcon előbb vagy utóbb. persze, volt, van kivétel. nincs közösség, mégcsak köz sincs, magányos farkasok kóricálnak ideig-óráig tervvel és céllal erre-arra, hogy aztán amikor saját lábukon valóban meg kellene álljanak akár többen, megfutamodjanak némán az egyedek: amikor elszántságot, erőfeszítést, hajlandóságot kell tanúsítani, résztvenni. nincs felelősségvállalás, de folyamatosan felelőst keresnek, terelnek, hárítanak, magyaráznak, kendőznek. mint egy kisgyerek. nincsenek gesztusok, előregondolkodás, önmagáért fellépő majd elillanó kedvesség (annál több érdek), nincs gondoskodás, törődés, türelem és figyelem. zsongó dongók repkednek az utcán, és ha összeütköznek, hadakoznak. és ezek az egyedek ugyan egyek, mégsem egységek: nincsenek egyensúlyban magukkal és környezetükkel. Anyu megértő ölelése vagyok.