viaskodtam a sövénnyel.

a közterületen álló bokrok nyírása noha szükséges, a cselekvésről valahol, valaki megfeledkezett döntést hozni. másfél év alatt pedig csak burjánzott, terebélyesedett, ágaskodott felfelé tovább és tovább. mire először nekiveselkedtem nyírni, a gép maximális ágvastagságát több, levágásra érdemes hajtás túlnőtte. egy év kihagyással ismét összekarmoltattam magam a nyesedékekkel, miközben a gép újra és újra, sokszor azonnal elakadt, és csak morgott, mint egy dühös kutya.

két év alatt kihagyott rendszeres metszések hiányában, és az idei perzselő nyári hetek szárazságában rengeteg régi, vaskos hajtás tőből kitikkadt, és porolva hasadtak kétrét szinte érintésre. elöregedett, mivel nem nyírbálták, és hajtásai nem tudtak frissülni, mennyiségben újakat hozni.

félidő, egy-null, két szakaszból az egyik kész, szemmagasságig visszakurtítottam a korábbi, helyenként három-négy méter magas, és másfél méter széles koronákat. közben apránként felhajtottam három liter vizet, utántöltést követően második félidő. meglepően gyorsan megy, filigrán hajtások tömegét forró késként hasítja le. míg egy kattanás, és vége. elakadt többször előtte, biztosíték lent. én-gép: 1-0. a kezem össze-vissza karmolva, mintha ma reggel egy sintértelepen ébredtem volna delíriumos álmot követően.