Aroff

I. a telefonom tartalmáról identikus biztonsági másolatot csinál a rendszer: ha elvesztem a készüléket, csak újat kell vennem, és ugyanilyen lesz minden. csak nehogy tétje legyen a veszteségnek, legfeljebb pénzben!

II. egy ország, ahol a határon ki lehetne tenni – összterületi érvénnyel – az “úthibák” KRESZ-táblát: csak nehogy tétje legyen annak, hogy nem tartják karban az utakat, pénzbeli se!

III. légitársaságok, amik szennyezik a levegőt, de furmányos marketinggel elhitetik az utassal, hogy ezt vagy azt a társaságot és lehetőséget választva kevésbé káros kirepülni fagyit nyalni késő délután Rómába. csak nehogy tétje legyen a következő negyedéves profit realizálásának: mindent a pénzért!

csak nehogy a fagyi visszanyaljon!

helyeken és közösségekben esetenként érzékelem, hogy mi az, ami egy lehetséges felület a kollektív, torzult, lokális valóság kialakítására. például egy belső szabály felett minden alkalmazott szemet huny, azt nem tartja be, rosszabb esetben vissza is él az esetleges kialakult helyzettel, hatalmával, lehetőséggel.

itthon több helyen az alacsony bérezés okán jöhetnek létre olyan visszaélések, hogy nem érzem magam megbecsülve, ezért kevésbé élénken, csekélyebb vehemenciával, kisebb időhányadban végzek effektív munkát, mint amennyit közte nem. felmerül a kifejezés tisztázása: hasznos munkavégzés igen rugalmasan értelmezhető fogalom. például: egy takarítás előkészülete az anyagok és eszközök előszedése, működésbe hozása, vízcsere, stb. egy festés esetén az előkészület jellemzően több és hosszabb, mint maga az ecsethúzás, vagy hengergörgetés pillanatláncolatai.

egy másik tapasztalásom ilyen témában egy cégnél, ahol a kimondatlan egymásra pillantás mély jelentése nem más, mint hogy csak vegyünk ki minél több pénz a milliárdos tulajdonos zsebéből és ennek oltárán a vállalás, ami a vállalatot fémjelezte, pusztán szavakká, digitális megjelenéssé sekélyesedett. hiába törekedtem meglendíteni a tőkesúlyt, az kitartóan húzta lefelé terebélyesre ágazó, duzzadt testét.

van egy mérték belül, ami ezt jelzi, illetve, akinek nincs, azt pedig a felettes/kolléga informálja – ha csak, nincs egy kollektív összekacsintás: tudjuk mind, hogy roppant kevést pénzt adunk érte minden összehasonlításban, viszont cserébe nem vájkálunk túl mélyre a munkavégzésben, amíg látjuk, hogy történnek dolgok, megvalósulnak tervek, és valami kis evickélés történik egy csermelyben.így mosta ki a Duna sodrása a libidót. a rajtunk túlmutató, minket láthatatlanul összeszövő hálót szimpátia és antipátia tengelyre alapozzuk. káprázat.

az összekacsintás a korrumpálódás, megalkuvás, tendenciózusan korrupció kezdetét jelzi. ha nincs összekacsintás, akkor felelősségvállalás, és kölcsönösség van: alá-felé rendelt helyett mellé. van hierarchia, viszont a fentebbi nem fuvalkodik fel és él vissza hatalmával, míg a lentebbi nem hunnyászkodik meg és él vissza a maga szintjén a játékszabályokkal. tisztelik egymást, kiállnak magukért, és a másik lecserélhetőségéről, betöltött szerepéről, egymásra utaltságról – legyen szó bármely komplexitású közösségről, munkáról – zsigerileg tudják és gyakorolják.