AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
félélet
civilizációnk csúcseredményeinek egyike, hogy kétszer tovább élünk, mint kétszáz éve. kétszer több időd van arra, amire hajdanán t’án csak kiváltságosaknak és kiválasztottaknak jutott esélyük: félélet kell, hogy felfogd önmagad, kontextusod, háttered, dühöd-örömöd-bánatod kiváltó okait, megértsd amin nincs mit érteni, legfeljebb érezni, halld azt, amit nem lehet hallani mégsem, lásd azt, ami nincs is, de…mégis van. lezárások és lerázások, kezdetek és kezdések, folyamatos folytatások és folyások, csöbörből vödörbe, vödörből kaspóba, kaspóból padlóra. félélet kell, hogy szilánkokra tört darabjaidat összesöpörd, megolvaszd, majd új formába töltsd, olyanba, amilyet neked szántak, és nem amit hoztál, adtak, kaptál. kell hozzá sok mindent kapni, hozni, elvenni – pofont, ölelést, kegyetlen őszinteséget és bájos hazugságot. félélet elmegy, mire körvonalak halovány kontúrjai pontokból összekötött szakasszá állnak, és íveket viszel bele, hogy ne egy megkonstruált mérnöki tervezvény legyen, hanem valami…valami életszagú; -szerű.
ne félj, így lesz egész a félből.
jelentsen bármit is az élet.
-
áhh
aggódom, mert vagyok,
hogy miért vagyok?
ezért aggódom.
aggódom,
hogy elvesztem a kulcsom,
hogy lekésem a vonatom,
hogy tévedek a vizsgán.aggódom,
hogy észre sem vesz,
hogy elfelejt,
hogy elhagy.mintha lenne holnap,
mintha holnap lenne,
pedig ma van,
és én a holnapon aggódom.aggódom, mintha
lenne értelme,
lenne haszna,
lenne következménye.aggódom, a zárt rendszeremben,
ahol a fény nem jön be, bár kimenne,
a hang bejön, és bár ne jönne,
az érzés bent marad, és bárki menne,
amerre lehet. -
csoda
a világ rendje: (r)omlás, rothadás, foszlás, silányodás, sekélyesedés, tönkremenetel, szétesés.
fizikai fogalomban ez az entrópia, mint rendezetlenségi jellemző. a fémek érc formájában nyerhetők ki a földből, majd jelentős energiabefektetés árán létrehozunk egy kést. ebből használat során mállanak le apró darabok, ha az alapanyagnál keményebb anyaggal találkozik, látványosan is – élezzük. a famarkolat idővel elrohad, lassítani tudjuk, de megállítani, felfüggeszteni, megszüntetni nem. csökkenni akar, megszűnni, apróvává válni, ez nem természetes formája.
természeten kívüli (feletti?) pillanatok, amikor egy rendszernek megnövekszik az entrópiája. felbolydul, rendszerekből új rendszer jön létre, vegyülnek. kiegyenlítődésre törekszenek, más szinten állapodnak meg, mert kétségkívül a legmagasabb szinten folyamatosan tartani nem lehetséges; a romlás kódolt.
de ott, akkor, csoda.
-
közünk
boldogan hagyom itt meghatározatlan időre (mire?) a testem, ha a földrajzi régiómban túlnyomó többségben teljesül, hogy:
ami nem a tied, ahhoz nem nyúlsz.
ennek idealisztikus megvalósulása (paradox) esetén az társítható hozzá motivációban, hogy:
csak mert.
nem azért, mert félek a retorziótól. nem azért, mert félek a kiközösítéstől, megbélyegzéstől. önmagában abból kifolyólag, mert nem az én tulajdonom.
szükséges és elégséges alapvetése, hogy létezik tulajdon (magán és köz). előbbi teljesül (messze az idealista vágyfantáziától), utóbbi pedig nem ismert létező az előző éra átkos tevékenységének, hatásának köszönhetően.
-
nem láttam jönni
lépcsőházi locsolókannában félig főtt (már rothadó) felső csirkecomb-maradványok öntözés közben.
-
| lezárás |
mondatközben vessző, a végén kampós-, vonalas-, vagy csak egy pont. legyen szempillantás, találkozó, nap, év, élet, kezdete van és vége. ősi, alapvető kielégülés a bevégződés, melyről ösztönös belső érzés – visszaigazolás – állítja ki az elismervényt. ez így értelmetlen – tehát racionális alapra helyezve az eseményeket reméljük, bízzuk, és éhezzük a befejezést mikro- és makroszinten azonosan, kiváltképp, ha nem felismert, nem kommunikált, vagy nem tudatosított előzetes információmennyiségből kifolyólag váratlan fordulatot vesz. mire számítottál? számítottál? minek? teljes körülményrendszer, napi, heti, havi impulzus- és érzetelegye nem megismerhető még magam esetében sem. hogyan is számíthatnám, hogy mit fog csinálni? én mennyire vagyok kiszámítható? számíthatnak rám? számítanak rám?
a kiírás az eszközöm.
ez ez itt.
-
látsz. hallgatlak.
ablakommal egymagasságban húsz méterre az utca túlfelén egy térfigyelő kamera van. alsó félgömb mentén forog el az átlátszó búrába helyezett fekete mechanizmus. egy teljes fordulat idejének meghatározása egy ideális matematikai optimalizációs feladat, melynek a célja kettős: minél rövidebb idő alatt minél többet rögzíteni. a látószög segítségével a periódus idők felírhatók egy osztással, és adódik, hogy tíz másodperc marad egy irányra, nagyjából hatvan fokonként áll ennyit, bizonyosan némi átfedés van az irányok közt.
a rögzítés aktuális irányát egy piros pontszerű fényforrás jelzi. olykor napokig, egy hétig ugyanazon irányban áll.
van valami érdekes?
-
think out of the box
formálás, alakítás, variálás, változtatás, változás, innoválás.
mily’ nehéz egyszerű dolgokban – melyhez hozzászoktam – változtatni. van, csinálom valahogy, de érzem, hogy nem jó. minősítés nélkül: lehetne másképpen – ami nem feltétlenül lesz jobb, de más. eltérő nézőpontból szemlélés. esetenként kényszer szüli, nyomaszt, feszélyez, szorongat, hogy ezt másképp kell, nem erre, nem így. felvillan az igény (szükség?) a változásra, változtatásra.
hogy’ legyen akkor?
-
666alom
amióta tud létezéséről, és viszonylagosan, bizonyos keretek között érti a körülvevő környezetét – túlmenően a nehézségi erőtér jelentette banalitáson – egyszerűen nem fér a fejébe, hogy egy szinten túl “felfelé” mi történik, és miért úgy, olyan előnytelenül és hátrányosan azoknak, akik nap mint nap vállt vetve küzdenek a maguk kis ligájában: boltban, étteremben kiszolgálnak, elősegítik a helyváltoztatást, ételt készítenek, rendben tartják a környezetet, tanítják, nevelik, gyógyítják, felügyelik embertársaikat. ebben a valóságba született, ebben nőtt fel, ebben élt. sokakkal beszélt környezetében, mások sem tudtak rá magyarázatot adni, miért nem látják odafent, hogy mi van idelent. hisz’ ők ugyancsak itt élnek: szomszéd utcában, másik kerületben, melyik-hol a városban. volt alkalom, hogy találkozott egyikkel közülük: kedélyesen-felszínesen csevegtek, néhány pillanattal csevejt követően megállapította, hogy ő is egy ember. ennek ellenére, amikor arról van szó, hogy mi legyen itt lent és hogyan, mintha más lenne, más döntene, más csinálná, más mondaná.
↕
zsigeri viszolygás kerekedett gyomrában, ha rájuk gondolt csak. alávelő, semmirekellő, nyomorult, szerencsétlen – ezen jelzők jelentkeztek fejében egyidőben. nem értette, noha nem is érdekelte, hogy mi történik ezekkel a gürcölőkkel. hiszen nem kellene elszórni a pénzt, hiszen meg kell nekik mondani, hogy mit csináljanak, ugyanis ehhez suták. menj be, ezt tedd ide, azt vidd oda, amazt csináld úgy, emezt hagyd állni. és mi jár ezért? hálátlanság. ágálás. utálkozás. mutogatás. elégedetlenség. irigység. nem tudják, hogy már csak napi kétszer eszik kaviárt, és lazacot csak egyszer. a négy autója közül egyik idén öt éves, ilyen idős korában második csere valósul(na) meg, de egy jótékonysági gálán felajánlott némi adományt a csóróknak. ez itt elvárás ám. napi tizenhét órát dolgozik értük, hol irodában, hogy medencében, hol ágyban. olykor még le is megy közéjük és cseverésznek. visszaérve a lakásba azért örül, hogy nem kell a porban másznia, koszos buszokra felszállnia, fertőző és büdös helyekre bemennie, idiótákkal körülvéve ülnie egy cellácskában.
-
hunniázkodás
csak azért mondom, mert…
az történt, hogy…
szóval az úgy volt, hogy…de…
mellékesként regélt, érdektelen, érdemtelen, érvénytelen, kétes fecsegés feledhető fejezetei.
kétkedem magamban? bizonyítani akarom másnak? hogy jól csináltam? megfelelően végeztem? nem bántottam meg? nem lesz baj? minden tőlem telhetőt megtettem? átadtam minden információt a közlés során, mint pillantás, hangsúly és -hordozás, szóválasztás és -rend, lokális és globális kohézió, mimika, testbeszéd? vagy ezek egyike sem, és ezért karattyolok kezdet, vég, tartalom nélkül…?
önigazolok hangosan? védem a védhetetlent? locsoghatnékom van, ezért beszélek valamiről, hogy hallassam a saját hangom, bár már az ötödik mondatnál nem tudom, miért kezdtem el, hülyén érzem magam, áhh, inkább nem mondom.
félrement. következő alkalommal másképp csinálom. vagy pont így akartam, mert önző, buta, meggondolatlan, felelőtlen voltam, hát magyarázkodom.
Aroff 