AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
akarat
kutyákkal játszadozva az eldob-visszahoz véget nem érő alapjátékot, amikor a bottal visszaérkezik szájában, érdeklődés, figyelem, és nem utolsósorban odanyúlás hiányában igen hamar elejti maga elé és szuggerálja. reakció hiányában idővel el is felejti. nemígy, ha meg akarom fogni: a szájában megfogva még erősebben ráharap, akár fel is lehet emelni, és morgással fokozza a helyzetet, illetve ragaszkodását a tárgyhoz. ugyancsak akkor lesz érdekes a játék, ha a földön pihenő darabhoz odanyúlok, hogy felvegyem; ekkor rögtön utánakap, mert neki kell, ha nekem is kell, meg ez az övé. ha nem vagyok elég gyors, ráharap és őrzi újfent.
egy másik botot megfogván az előző meg is szűnik létezni az univerzumában.
-
hogy vagy?
a vágyak elektromosan és mechanikusan rázós villamosán ülök, mely a semmiből a semmibe tart. leszállási szándékomat lépten-nyomon jelzem, ezt senki nem veszi komolyan; olykor megáll egy-egy rövid ideig, kinyitja legtávolabbi ajtaját, hogy mire odaérjek, bezárja, robog tovább, fenntartva a látszatát, hogy a helyváltoztatás okkal történik. egyedül vagyok az ötvenméteres szerelvényen, olykor egy másik embernek sikerül felszállnia, noha hamar belátja, hogy neki erre nincs szüksége – vagy ami mulatságosabb, ő egy másik feketelyukban helyet változtató járatra száll inkább, mert annak szebb a színe.
-
túl sokat…
…beszélsz? nem mondasz semmit.
…hallgatsz? nem lehet érteni.
…nézel? nem látsz semmit.
…gondolkodsz? nem cselekszel.
…cselekedsz? nem gondolkodsz.
…rágódsz a múlton? most van.
…dolgozol? nem élsz.
…eszel? nem létfenntartasz.
…akarsz? nem kapsz semmit.
…kaptál? nem adtál.
…rohansz? elmegy melletted minden.
…álmodozol? elmennek a lehetőségek.
…aggódsz? nincs bajod.
…aggódsz a jövő miatt? most van.
…keresel? nem tudod, mit.
…tervezel? nincs terved.
…elégedetlenkedsz? mindened megvan.
…foglalkozol mással? nem vagy rendben.
…élsz? nem, halott vagy. -
mikrofun
vannak a speciálisan életszerűtlen és messzemenőkig lekorlátozó helyzetek, amikor mozdulni nem szabad, szólalni nem érdemes, így marad a gondolatokkal kavargás; repülőgép leszállása. a diszkontrepülés érájában tett útjaim során a leszállás előtti levegőben töltött félpercben két apró játékkal szórakoztatom magam. egyik a süllyedés sebességét és a földfelszín közti távolságot becsülve visszaszámlálás harminctól a földetérésig, másodperc ütemben. a +/- tévedés értéke adja a visszajelzést, vagy a tökéletes időzítés (ilyen t’án egy alkalommal sikerült). a másik játék a földetérés pillanatának utaskomfort értékelése. tizes skálán (0: becsapódtunk, 10: tollpihe mód érintettük a talajt) egy egész számértékkel megállapítom, hogy’ sikerült a művelet. a fel- és leszállás a két legkockázatosabb része a repülésnek (gép levegőben még nem maradt), ezért ilyenkor a belső világítást lekapcsolják, az ablaksötétítőket fel kell húzni; mindenképpen kifele nézzen mindenki, ne foglalkozz azzal, hogy billeg a gép és himbálódzik. a szél iránya és intenzitása drasztikusan befolyásolja a folyamatot, úgy látva-, mint műszeres repülés esetén. nota bene, a szélirány pillanatról pillanatra változni tud: ami az előbb épp segített, lehet, hogy a következő pillanatban hátráltat. a pilóták rengeteget gyakorolják, és minden újabb éles végrehajtás is gyakorlás, nincs két ugyanolyan leszállás, ugyanazon géppel sem.
-
félélet
civilizációnk csúcseredményeinek egyike, hogy kétszer tovább élünk, mint kétszáz éve. kétszer több időd van arra, amire hajdanán t’án csak kiváltságosaknak és kiválasztottaknak jutott esélyük: félélet kell, hogy felfogd önmagad, kontextusod, háttered, dühöd-örömöd-bánatod kiváltó okait, megértsd amin nincs mit érteni, legfeljebb érezni, halld azt, amit nem lehet hallani mégsem, lásd azt, ami nincs is, de…mégis van. lezárások és lerázások, kezdetek és kezdések, folyamatos folytatások és folyások, csöbörből vödörbe, vödörből kaspóba, kaspóból padlóra. félélet kell, hogy szilánkokra tört darabjaidat összesöpörd, megolvaszd, majd új formába töltsd, olyanba, amilyet neked szántak, és nem amit hoztál, adtak, kaptál. kell hozzá sok mindent kapni, hozni, elvenni – pofont, ölelést, kegyetlen őszinteséget és bájos hazugságot. félélet elmegy, mire körvonalak halovány kontúrjai pontokból összekötött szakasszá állnak, és íveket viszel bele, hogy ne egy megkonstruált mérnöki tervezvény legyen, hanem valami…valami életszagú; -szerű.
ne félj, így lesz egész a félből.
jelentsen bármit is az élet.
-
áhh
aggódom, mert vagyok,
hogy miért vagyok?
ezért aggódom.
aggódom,
hogy elvesztem a kulcsom,
hogy lekésem a vonatom,
hogy tévedek a vizsgán.aggódom,
hogy észre sem vesz,
hogy elfelejt,
hogy elhagy.mintha lenne holnap,
mintha holnap lenne,
pedig ma van,
és én a holnapon aggódom.aggódom, mintha
lenne értelme,
lenne haszna,
lenne következménye.aggódom, a zárt rendszeremben,
ahol a fény nem jön be, bár kimenne,
a hang bejön, és bár ne jönne,
az érzés bent marad, és bárki menne,
amerre lehet. -
csoda
a világ rendje: (r)omlás, rothadás, foszlás, silányodás, sekélyesedés, tönkremenetel, szétesés.
fizikai fogalomban ez az entrópia, mint rendezetlenségi jellemző. a fémek érc formájában nyerhetők ki a földből, majd jelentős energiabefektetés árán létrehozunk egy kést. ebből használat során mállanak le apró darabok, ha az alapanyagnál keményebb anyaggal találkozik, látványosan is – élezzük. a famarkolat idővel elrohad, lassítani tudjuk, de megállítani, felfüggeszteni, megszüntetni nem. csökkenni akar, megszűnni, apróvává válni, ez nem természetes formája.
természeten kívüli (feletti?) pillanatok, amikor egy rendszernek megnövekszik az entrópiája. felbolydul, rendszerekből új rendszer jön létre, vegyülnek. kiegyenlítődésre törekszenek, más szinten állapodnak meg, mert kétségkívül a legmagasabb szinten folyamatosan tartani nem lehetséges; a romlás kódolt.
de ott, akkor, csoda.
-
közünk
boldogan hagyom itt meghatározatlan időre (mire?) a testem, ha a földrajzi régiómban túlnyomó többségben teljesül, hogy:
ami nem a tied, ahhoz nem nyúlsz.
ennek idealisztikus megvalósulása (paradox) esetén az társítható hozzá motivációban, hogy:
csak mert.
nem azért, mert félek a retorziótól. nem azért, mert félek a kiközösítéstől, megbélyegzéstől. önmagában abból kifolyólag, mert nem az én tulajdonom.
szükséges és elégséges alapvetése, hogy létezik tulajdon (magán és köz). előbbi teljesül (messze az idealista vágyfantáziától), utóbbi pedig nem ismert létező az előző éra átkos tevékenységének, hatásának köszönhetően.
-
nem láttam jönni
lépcsőházi locsolókannában félig főtt (már rothadó) felső csirkecomb-maradványok öntözés közben.
-
| lezárás |
mondatközben vessző, a végén kampós-, vonalas-, vagy csak egy pont. legyen szempillantás, találkozó, nap, év, élet, kezdete van és vége. ősi, alapvető kielégülés a bevégződés, melyről ösztönös belső érzés – visszaigazolás – állítja ki az elismervényt. ez így értelmetlen – tehát racionális alapra helyezve az eseményeket reméljük, bízzuk, és éhezzük a befejezést mikro- és makroszinten azonosan, kiváltképp, ha nem felismert, nem kommunikált, vagy nem tudatosított előzetes információmennyiségből kifolyólag váratlan fordulatot vesz. mire számítottál? számítottál? minek? teljes körülményrendszer, napi, heti, havi impulzus- és érzetelegye nem megismerhető még magam esetében sem. hogyan is számíthatnám, hogy mit fog csinálni? én mennyire vagyok kiszámítható? számíthatnak rám? számítanak rám?
a kiírás az eszközöm.
ez ez itt.
Aroff 