AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
| lezárás |
mondatközben vessző, a végén kampós-, vonalas-, vagy csak egy pont. legyen szempillantás, találkozó, nap, év, élet, kezdete van és vége. ősi, alapvető kielégülés a bevégződés, melyről ösztönös belső érzés – visszaigazolás – állítja ki az elismervényt. ez így értelmetlen – tehát racionális alapra helyezve az eseményeket reméljük, bízzuk, és éhezzük a befejezést mikro- és makroszinten azonosan, kiváltképp, ha nem felismert, nem kommunikált, vagy nem tudatosított előzetes információmennyiségből kifolyólag váratlan fordulatot vesz. mire számítottál? számítottál? minek? teljes körülményrendszer, napi, heti, havi impulzus- és érzetelegye nem megismerhető még magam esetében sem. hogyan is számíthatnám, hogy mit fog csinálni? én mennyire vagyok kiszámítható? számíthatnak rám? számítanak rám?
a kiírás az eszközöm.
ez ez itt.
-
látsz. hallgatlak.
ablakommal egymagasságban húsz méterre az utca túlfelén egy térfigyelő kamera van. alsó félgömb mentén forog el az átlátszó búrába helyezett fekete mechanizmus. egy teljes fordulat idejének meghatározása egy ideális matematikai optimalizációs feladat, melynek a célja kettős: minél rövidebb idő alatt minél többet rögzíteni. a látószög segítségével a periódus idők felírhatók egy osztással, és adódik, hogy tíz másodperc marad egy irányra, nagyjából hatvan fokonként áll ennyit, bizonyosan némi átfedés van az irányok közt.
a rögzítés aktuális irányát egy piros pontszerű fényforrás jelzi. olykor napokig, egy hétig ugyanazon irányban áll.
van valami érdekes?
-
think out of the box
formálás, alakítás, variálás, változtatás, változás, innoválás.
mily’ nehéz egyszerű dolgokban – melyhez hozzászoktam – változtatni. van, csinálom valahogy, de érzem, hogy nem jó. minősítés nélkül: lehetne másképpen – ami nem feltétlenül lesz jobb, de más. eltérő nézőpontból szemlélés. esetenként kényszer szüli, nyomaszt, feszélyez, szorongat, hogy ezt másképp kell, nem erre, nem így. felvillan az igény (szükség?) a változásra, változtatásra.
hogy’ legyen akkor?
-
666alom
amióta tud létezéséről, és viszonylagosan, bizonyos keretek között érti a körülvevő környezetét – túlmenően a nehézségi erőtér jelentette banalitáson – egyszerűen nem fér a fejébe, hogy egy szinten túl “felfelé” mi történik, és miért úgy, olyan előnytelenül és hátrányosan azoknak, akik nap mint nap vállt vetve küzdenek a maguk kis ligájában: boltban, étteremben kiszolgálnak, elősegítik a helyváltoztatást, ételt készítenek, rendben tartják a környezetet, tanítják, nevelik, gyógyítják, felügyelik embertársaikat. ebben a valóságba született, ebben nőtt fel, ebben élt. sokakkal beszélt környezetében, mások sem tudtak rá magyarázatot adni, miért nem látják odafent, hogy mi van idelent. hisz’ ők ugyancsak itt élnek: szomszéd utcában, másik kerületben, melyik-hol a városban. volt alkalom, hogy találkozott egyikkel közülük: kedélyesen-felszínesen csevegtek, néhány pillanattal csevejt követően megállapította, hogy ő is egy ember. ennek ellenére, amikor arról van szó, hogy mi legyen itt lent és hogyan, mintha más lenne, más döntene, más csinálná, más mondaná.
↕
zsigeri viszolygás kerekedett gyomrában, ha rájuk gondolt csak. alávelő, semmirekellő, nyomorult, szerencsétlen – ezen jelzők jelentkeztek fejében egyidőben. nem értette, noha nem is érdekelte, hogy mi történik ezekkel a gürcölőkkel. hiszen nem kellene elszórni a pénzt, hiszen meg kell nekik mondani, hogy mit csináljanak, ugyanis ehhez suták. menj be, ezt tedd ide, azt vidd oda, amazt csináld úgy, emezt hagyd állni. és mi jár ezért? hálátlanság. ágálás. utálkozás. mutogatás. elégedetlenség. irigység. nem tudják, hogy már csak napi kétszer eszik kaviárt, és lazacot csak egyszer. a négy autója közül egyik idén öt éves, ilyen idős korában második csere valósul(na) meg, de egy jótékonysági gálán felajánlott némi adományt a csóróknak. ez itt elvárás ám. napi tizenhét órát dolgozik értük, hol irodában, hogy medencében, hol ágyban. olykor még le is megy közéjük és cseverésznek. visszaérve a lakásba azért örül, hogy nem kell a porban másznia, koszos buszokra felszállnia, fertőző és büdös helyekre bemennie, idiótákkal körülvéve ülnie egy cellácskában.
-
hunniázkodás
csak azért mondom, mert…
az történt, hogy…
szóval az úgy volt, hogy…de…
mellékesként regélt, érdektelen, érdemtelen, érvénytelen, kétes fecsegés feledhető fejezetei.
kétkedem magamban? bizonyítani akarom másnak? hogy jól csináltam? megfelelően végeztem? nem bántottam meg? nem lesz baj? minden tőlem telhetőt megtettem? átadtam minden információt a közlés során, mint pillantás, hangsúly és -hordozás, szóválasztás és -rend, lokális és globális kohézió, mimika, testbeszéd? vagy ezek egyike sem, és ezért karattyolok kezdet, vég, tartalom nélkül…?
önigazolok hangosan? védem a védhetetlent? locsoghatnékom van, ezért beszélek valamiről, hogy hallassam a saját hangom, bár már az ötödik mondatnál nem tudom, miért kezdtem el, hülyén érzem magam, áhh, inkább nem mondom.
félrement. következő alkalommal másképp csinálom. vagy pont így akartam, mert önző, buta, meggondolatlan, felelőtlen voltam, hát magyarázkodom.
-
székElek
adott két egyforma hófehér bárszék.
ülőfelülete sokadrendű, térben egymás síkjába forduló görbékkel határolt, a különböző méretű, kiterjedésű, jellegű ülepskála jelentős hányadának részlegesen és időlegesen kényelmes megpihenést lehetővé téve némi lehuppanást követő helyezkedést követően. felülete igen enyhén érdesített, ezzel visszafogottan, de hátráltatva a lecsúszás lehetőséget, nem teljesen kizárva azt. valószínűleg öntéssel készült, alapos szemlélést követően felfedezhető egy filigrán sorjácska, melynek utókezelése legfeljebb túlidealizált esztétikai igényeket támasztó esetekben történhetne meg – nem fog, mert az túl drága már. jobb oldalt az ülő alsó felén egy rozsdamentes, hengerpalástján szálirányba – majd a külső végén középpontosan – szálcsiszolt köracél szolgál a süllyesztésre terhelt, és emelésre terheletlen állapotban. az erőkart a teleszkópig – mely középpontosan helyezkedik el egyetlen lábként az ülőalkalmatosságon – egy, az ülőlap öntésekor kialakított megvastagított, de szélein anyagmegszakított – így mozgásra képes – rész alkotja. zseniális költséghatékonysággal kitalált, alkatrészminimalizált, mindazon ellenére minőségmaximált, formatervezett, tapintásélményre optimált végeredmény, melynek műanyaga elektrosztatikus feltöltődés következtében rendszerint pár nap alatt nagyon apró, finom, pernyeszerű szállóport képes megkötni enyhén rücskös felületein, hogy habos szivaccsal kell átdörzsölni az ismételt gyári állapot remélt elérése végett, majd mosdatás után földelni az elvégzett munka tartósításaképpen.
-
grounding
Maslow-piramis felső, élmény & szórakozás érájából néhány óra elteltével jóval lentebbi lépcsőfokon találta magát kvázi-paralizálva és tette fel az egyértelmű kérdést:
ez mégis mi a picsa?
mit csináltam tegnap, hol jártam? meghúztam egy izmot vagy izomcsoportot? nem melegítettem terhelés előtt? túlterheltem? hideg érte?
mindet nemleges válasz követte. melegítéssel fokozta, így az együltőhelyre kényszerített gondolkodás négykézláb folytatódott. ez volt ugyanis a legkényelmesebb testpozíció az ülés – dőlt ülés – háton fekvés – hason fekvés – oldalfekvés – magzatpóz skáláján. egy biztos, ma nem megyek sehova. néhány rövid csúcsot követően fizikailag képesnek érezte magát a hosszabb térbeli helyzváltoztatásra, de vajhmi’ keveset ér ott lenni, ha nem tud ott lenni. akkor maradok itt.
-
bioszingularitás
menetel bele a napok rendre nagyobb részébe a technológia, beleszületnek generációk, életük alatt továbbfejlődik, normalitás lesz, hogy a következő utáni születését követően kap egy injekciót, benne mindennel: bankszámlával, társadalombiztosítással, vétkeivel, egészségügyi adataival, oktatási és képzettségi információkkal. egyik nagyanyámnak nem élte meg az okostelefont, másiknak vízválasztó volt: a nyomógombos igen, az érintőkijelzős nem. nagyapám nyolcvanévesen laptopot akart, és a táblázatkezelőt megtanulni. anyámnak körülményes a laptop és az okostelefon kezelése, de elfogadta, hogy enélkül nem lehet a posztmodernitásban megmaradni. számomra az agyba ültethető NYÁK, mint mikrovezérlő taszít kételybe. első megjelenésekor a minősítés terének rózsaszín, kellemesen meleg, enyhén párás ködfátylába lépünk egyből, hogy miért kell, van, és mennyire jó ez nekem. csendes önámítással átlépjük a létjogosultság első, az oly’ kínok között kiharcolt emberi jogok második, és a piacgazdasági környezet harmadik lépcsőfokát a remélt, növelt haszonszerzés céljától vezérelve, miközben megyünk egyre beljebb abba a sejtelmes langyos homályba.
-
retek
szűk két évvel beköltözésemet követően eljutottam a szintre, hogy a zuhanytálca hajat és egyéb uszadékot felfogó szűrőjét zérus vízáteresztőképessége előtt rendszeresen tisztítom. felmerül a kétely, hogy két alkalom már rendszeresnek titulálható-e, hiszen egy, kettő, sok, a mondás szerint. szart lapátolni senki nem szeret, jóval csekélyebb fizikai energiabefektetést igénylő megvalósulásában sincs ez másképp. viszont a szar mindenhol összegyűlik különböző megnyilvánulási formában, mely csak nehezíti a továbbfolyást. a vízről egy dolgot bizonyosan tud (ismer?) az emberiség: bármilyen csekély résben megtalálja az útját. amennyiben a vágyott/tervezett/kívánt útvonalon nem fér át, majd máshol.
de az szar lesz.
-
random arc(ok) 17
kiskereskedelmi üzletláncban, egy-két lézengő vásárlójelölt közül az egyik a pénztároshoz:
do you have tabasco?
te, mari, van nekünk tabasco szószunk?
várjál, mindjárt megnézem, de nem rémlik, hogy pakoltam volna ki ilyet.
mari átveszi a kereső kezelését.
no tabaco here! outside!
és közben gesztikulálva int a szomszédos dohánybolt irányába.ahh, okay, next to this shop! thank you!
mari a pénztárosnak:
te, nem tabasco szószt keresett, hanem dohányboltot!van egyáltalán olyan, hogy tabasco szósz?
Aroff 