AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
túlesni
passzív szenvedésfajta, amikor jellemzően kötelezően végrehajtandó (az indíttatás mindegy is) feladatokat csak megúszni, túlélni akarok. muszáj megcsinálni, és ez frusztrál. nem élvezem; máshol lennék & mással; ez nem is az én dolgom, miért kell <–> nekem ezt csinálnom.
és mit csinálnál? kivel? hol? ezt miért nem? akkor hogy-hogy ezt csinálod? ki más csinálná meg helyetted? és mi van, hogyha ezt kell csinálnom? és elvégzem lehető legjobb tudásom és képességem szerint?
-
bőrlégzéses
jön, köszön, mondja. nem kérdez, érdeklődik, hallgat, figyel; miben van a fogadófél, csak mondja. önti rám a dézsa szart. neki nem szar (vagy de?), el akarja mondani. úgy érzi, el kell mondja. de kinek? minek? jobb kint, mint bent jeligére? henceg? hivalkodik? közöl? informál? felvilágosít?
hallgatni szeretek. minden zsong körülöttem, tolul felém akaratlanul az információ, elcsípett telefonbeszélgetés a vonaton, vita a pályaudvaron, vásárlási folyamat a boltban, munka megbeszélés egy légtérben, rádióban reggeli csevegőműsor szól a buszon, megállít a hajléktalan apróért. és elmeséli a napját. hetét. életét. nyomorúságát. kínját. baját. szenvedését. küzdelmét.
adok száz pesetát, de akkor te is hallgasd meg az én szarlavinám. na? kell még a százas? vagy amikor figyelemmel kellene érte adózni, inkább a kisebb ellenállás felé haladva keres egy másik delikvenst.
hallgatni szeretek. zenét. csendet. más beszélgetését az asztaltársaságomnál. embereket, akiket választok.
-
fogaskerék
olykor eufórikusan benyomásom támad, hogy van valami sejtelmem erről az egészről. a tapasztalatok mérlegében hozott kimeneti valószínűség-forgatókönyvek összecsengnek a történésekkel. igen ritka, de ritkán igen. abban a pillanatban jön mindig valami éteri bezavarás: bábel újraébredése, próbatétel; arcul csapás; kihívás; magasabb lépcsőfok. nekem, személyre szabottan készült elhangolás. pont, ahogy a reklámok is már személyeskednek, vagy legalábbis relevánsak akarnak lenni. másnak hiába mondom, magyarázom, panaszolom, osztom meg; értheti egy részét, de nem érezheti át sosem igazán. kontextusba helyezés előmozdíthatja a racionalitást meghaladó lecsapódást (~empátia), de ahogy és amit bennem indukál, sosem.
-
hol vagy?
megébredtem. felkeltem. reggeliztem. éreztem, hogy valami más. intéztem a teendőket. kölcsönkért a szomszéd egy töltőt. hezitálás nélkül kerestem és adtam egyet. mentem a városba orvoshoz. bejárati ajtó kilincsét megérintve jutott eszembe, hogy maszkot kell hordani. robotpilótaként irányultam a kitett doboz felé és útközben nyomtam egy fertőtlenítő cseppet a tenyerembe. az orvos ismer, kimérten kedves volt és segítőkész. nyomkodott, volt pontos fájdalomszint-visszajelzés, tárgyilagosan válaszoltam kérdéseire.
de egyetlen egyszer sem voltam ott, ahol éppen voltam.
-
nem ad
három nap hosszát egy eseményen voltam. magánemberként vettem részt, utazásom és szállásom három hónapja intéztem. a munkaadóm céldátum előtt három héttel kérdezte, hogy részt veszek-e és képviselem-e cégünket. kivásároltam a szabadságom és személyiségem azzal, hogy önköltségen vettem részt. ha hobbiból munka lesz, akkor a szabadidő el nem számolható meta-munkaidő lesz.
a részt vevők legkülső hagymahéja százötven ember, majd ötven, huszonöt, öt. a külső: biccentés, esetleg köszönés; beljebb köszönés és kötelező formaiságok rétege; tovább haladva akár többszöri, kötetlen csevej egy nap; a magban pedig akikkel kölcsönösen megértjük és elfogadjuk egymást – akár napokon át. százból több tucat ismer úgy, hogy a jelenség nem kölcsönös. odajönnek, kezet fogni a nevem mormolásával, dagályosan érdeklődnek, méltatják szorgalmam, munkám, kitartásom. ilyenkor az ego a pezsgőfürdőben lebzselve az epren felül egy pohár borért is int a pincérnek, hogy még jobban feloldódjon saját mámoros beteljesülésében. de a víz kihűl, az eper elfogy, a pincér eltűnik, a bor felszívódik, és az ego mezítelenül vacog egy üres műanyagedényben.
tizenöt éve “ismerem” a százat. apró motívumaikban változtak (pl. érdeklődési vehemencia; t’án kor haladtával csihad), de rengeteg társaságon belüli személyes ellentét feszül (melyeknek már egyik fél sem emlékszik a csírájára, de tarvágás szóba nem jön); komplexusok és megfelelési kényszerek tobzódnak (csodálat és elismerés óhajtása egy, önmagában abszolút jelentéktelen tárgy vagy dolog birtoklása, elkészítése okán), irigység; utálkozás és utálatban összetartás; klikkesedés dívik (gyakori megnyilvánulásuk módja a passzív agresszív kommunikáció), szűklátókörűség, primitívség, relativizálás uralkodik (nem lát távolabb az orránál, azaz abból a témából, melyben érdeklődésünk alapvető közössége köt össze).
van öt kivétel.
-
karma
délután adtam 200 pesetát egy kéregetőnek.
este találtam 210 pesetát az utcán.
-
változás
maradj mindig ilyen.
hogyan maradjak? óránként több ezer ingert fogadok a külvilágból, duplaannyi reakciót kreál az agyam, és ötszáz kíván meg külvilág felé interakciót. arcizom mozzanat, szempillantás, hang (szó), kézmozdulat, lépés; vagy ezek összehangolt halmaza (tánc). éjjel-nappal, süt-esik, virágzik-hervad, nedvesedik-kiszárad, sarjad-rohad, nő-csökken, nevet-sír, boldog-szomorú, ad-kap, megy-jön, hoz-visz, szétszed-összerak.
ebben a miliőben hadakozik kimondatlanul a világ rendjével több száz millió ember, erőn felül igyekezve konzerválni (~restaurálni) egy megelőző kort – amikor minden jobb volt. a változás esszencialitásának tagadásában emlékezőképességük fakult árnyaival dúcolják alá viskójukat, legyen megint akkor.
miért nem jó most?
-
nincs új a nap alatt
minden megtörtént már korábban. más körülmények, szereplők, eszközök, kiegészítések; az ok, következmény, kifejlet változatlan.
egy technológiai útkeresés (nota bene: innováció) alkalmával mindig vannak, akik hisznek benne és támogatják, hisznek benne és nem ellenzik, nem hisznek benne és nem ellenzik, nem hisznek benne és ellenzik, teljesen hidegen hagyja őket, nem értik; de nem ellenzik, nem értik és ellenzik. ha az útkeresés elbukik, a régi betölti az addig kiszorított inverzumot. a közös emlékezetben megmarad többféle nyom, legtovább azok, melyek a langymeleg középtől valamelyik – irreleváns melyik – irányban a legmesszebb helyezkednek el. közép, közepes, közönyös; se nem hideg, se nem meleg; nem kelt impulzust, nem indukál benyomást, így nem hagy nyomot. gyenge behatással van a megmaradásra a racionalizmus és fizikai törvényszerűség, ismert frázis a nem tartottunk ott, ahol most. miért, most hol tartunk? gyakori motívum az összeesküvés-elmélet a régi, végül visszatüremkedett technológia hatalmának terjeszkedésére vonatkozóan.
kísérletek, próbálkozások, útkeresések időbelisége meghatározó a szélesebb elfogadás (negatív konnotációjában: beletörődés) szemléletében. ha mindenhol ez jön szembe, ha mindenki használja, ha nincs más lehetőségem a fennmaradásom biztosítani, netán még kényelmesebb is, és látom, hogy a másik nem pusztult el benne, akkor beadom a derekam. vagy ágálok?
mit jelent az elbukás? milyen penetrációtól elfogadott? minek számít, ha egy, akár évszázaddal korábbi technológiával újra próbálkozunk? mi számít valódi innovációnak? mekkora kell legyen a hajtóerő, hogy egy friss elbukást követően ne hódítsa vissza elcsaklizott területét az előző; ad absurdum, egy másikkal töltsük ki, növelve arányát? mindenképpen növekedni kell?
-
sekélyesedés
minden egyre silányabb és sekélyesebb.
technikai színvonal fejlődésével egyre szélesebb réteghez érnek el kvázi-luxus funkciók, szolgáltatások, és termékek. okostelefon mobilinternettel, okosóra egészség-figyelő funkciókkal, okostévé, okosotthon hangvezérelt folyton figyelő asszisztenssel
(az ember nyugodtan lehet buta ennyi okos között), tablet, laptop, ülésfűtéses, részben önvezető elektromos autó. tíz éve megfizetethetetlenek voltak, húsz éve olvashattunk róla, harminc éve még álmodtunk létükről.hírek gyakorlatilag bárkinek elérhetők, így ami korábban semmiféle hírértékkel nem bírt, ma az is hír. kigyulladt. felborult. összeütközött. eltűnt. előkerült. belépett. kiszállt. megtámadta. megölte. elütötte. meghalt t, megszületett u gyereke, elköltözött v, elvált w, összeházasodott x és y. t-u-v-w-x-y-z én is lehetnék, noha senki vagyok. tíz éve a bulvárnak megvolt a rétege és dedikált terjesztőfelületei, húsz éve elkezdődött a hírérték nélküli közlések felfutása, harminc éve legyintés: hát, ez az élet rendje.
emberi kapcsolatok létesíthetők bárkivel 0-24-ben virtuálisan, így már igazából alig akarunk hallani a másikról. bármit megtudhatok róla azonnal, sőt, ha nem válaszol két percen belül, akkor kapja be. keresek mást. tíz éve a közösségi médiától vártuk a kommunikáció forradalmasítását és emberek közelebb kerülését, húsz éve az volt a menő, akinek WAP-os mobilja volt vagy nete otthon, harminc éve felhívtuk (kapu-)telefonon, hogy ugorjon le a sarokra.
figyelem lett a virtuális valuta. minden termék, szolgáltatás, szoftver a fókuszomért vív szakadatlan harcot. tíz éve benyaltuk a fagyit, és még kértünk belőle, húsz éve bambán bámultuk a tevét, harminc éve meghallgattuk a másikat.
tömegtermelésben minden elértéktelenedik. klónozott termékek, pénz- és figyeleméhes szoftverek. egyenlőségben a látszólag különbség felépítése, a te autód kék, az övé piros. a telefonod fehér, az övé fekete. az órád kerekded, az övé szögletes. tíz éve élveztük, húsz éve éreztük, harminc éve éheztük.
itt van, tessék.
-
nyersség
a felszabadító kifinomult egyszerűség.
nehéz elmondani, mert a fogadóoldalon nagyon körnnyű félreérteni: egy elcsúszott hangsúly, levegővétel, pillantás; nem célravezető szóhasználat és szórend nyomán teljesen kitérhet a pályájából. kiragadni, átadni a lényeg magvát anélkül, hogy a másik félben ennek befogadása terhes lenne. nem hagy helyet az ítélkezésnek, sem megrágott véleménynek, mert mindez már csak fennhéjazás egóval.
nehéz fogadni és elfogadni, mert bubobékban élünk, sérelmekkel terhelt mindenki, saját gondom a legnehezebb, más nem érthet hozzá. tényleg nem, mert pontosan ugyanilyen senkinek sem volt, mint nekem. de hasonló élethelyzet, sérelmek, terhek? megszámlálhatatlan.
mily’ hasztalan körmönfontan bájologni, rébuszokban beszélni elvont ideákról, általánosítani; egyszerre vagyunk teljesen egyformák és különbözők.
Aroff 