AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó

↑ témák

utolsó ↓

  • nemremény

    hegy hasadékában lassan lecsurgó izzó kátrány,
    a nehézségi erőtér vonzásában csökken a fény,
    s egyre hűl ahogy halad befelé.

    ellent mondva a Föld törvényszerűségének,
    a középpont fele haladva a magma hűl,
    végül megdermed, s nem mozdul többé.

    dideregve reméli a reménytelent,
    hogy hevítené a hegy újra föl,
    és hiszi, hogy attól majd minden jobb lesz.

    vacog, reszket, remeg, virnyákol,
    türelmetlen, csapong, hisztizik,
    mint makrancos kislány szülei ellenében.

    közös valóság helyett egyéniben van,
    hol minden hihető, igaz, meleg, és fényes
    egy ideig, mert mindez belőle sugárzik.

    de mily’ keserves és hiábavaló mindez,
    mintha tehetne, dönthetne bármiről is,
    noha ennek mind így kellett lennie.

  • hasztalan szuperképességek

    1. lifttel mindig egyszerre érni a földszintre
    2. letépett nyugtapapír tökéletes visszaillesztése a tekercsre és üressé tétele
    3. gyalogosátkelőhelyhez érve azonnal jönnek autók (addig nem)
    4. óriásplakátokon szereplők nevét ránézésre tudni
    5. háromméteres körben megáll minden telekommunikációs rendszer működése
  • több

    miért kell ~ mindig? mi indukálja, hogy a ~ joBB, teljeseBB, szeBB, finomaBB, érzékiBB, emelkedeteBB, ? hogy feledésbe merül, milyen volt a kevesebb. milyen volt, amikor ennyi sem volt, így sem volt, és egyáltalán, nem is volt. ahhoz képest most végtelenszer ~. előrehaladni = ~letet létrehozni, termelni, alkotni, növekedni? hogy’ van az, hogy a növények tudnak stagnáló állapotban létezni, pedig NŐ-vény.

    mi van, ha nincs ~…?

  • búcsú

    köznapi, gyakori, általános…most gyakorlat. utólag sosem érzem kielégítőnek búcsúzásaim manifesztálódását. utóbbi évben fejlődő tendencia jegyezhető fel, de a negatív mindig jobban megmarad. élőben már fél lábbal a kintben vagyok, a következő (utáni) lépés jár a fejemben, holott még el sem ~ztam. esete-embere válogatja, hogy mi az adekvát formája (fejemben), de egy rég látott baráttal kiadós estét követően rendszeresen túl sok érzet, érzés, élmény, esszencia részegít meg a tisztánlátásban – ha nem épp a következő (utáni) lépés ül ködfátyolként a tudatomra.

    írott formában szokásos módon megvan a lehetősége a végiggondolásnak, átolvasásnak, szelektálásnak; mely’ nem bizonyos, hogy nem öli-e kia magvát az egész szertartásnak. lehet, hogy most láttad utoljára, és most, láttad.

  • senyvedés

    szenvedek, tehát vagyok,
    élek napról-napra,
    s hiányod hordozta
    amorf alakzatot befoltozni,
    ami épp kezem ügyébe akad:
    szubsztanciák hordozta apró örömökkel
    és pótcselekvésekkel kitöltve a hiátust.

    oly’ reménytelen kísérlet,
    hogy kacagok magamon,
    hisz’ ezt az űrt fedni te vagy képes,
    de rendíthetetlenül varrom össze
    az órák-napok alatt elbomló foltokat,
    melyek egésszé képeznek.

    szenvedek, tehát vagyok,
    nyomaszt a létem,
    szorongat a lélegzetvételem,
    mert mindez a sóvárgás
    oly’ hasztalan és értelmetlen.
    hogy bőrömön érzem az égető életem.

  • hiányzik?

    gondolj arra, hogy:

    • nem ismered.
    • nem ismerted meg sosem.
    • ki vagy nélküle?
    • ki lennél nélküle?
    • mit adtál neki?
    • mit tanultál tőle?
    • mit tanítottál neki?
    • mit kaptál tőle?
    • mennyi energiát égetsz el?
    • hagyd tovább menni.

    minél jobban vágysz rá, annál messzebb kerül tőled, ezt az űrt te képzed. a beteljesülés nem elégít ki sem tesz boldoggá. a mi lenne, ha… & mi lett volna, ha… nem most van = nincs.

    x

  • élet háromszög

    meggyűrűzte tubicáját; összejöttek; együtt vannak; járnak; jön a gyerek; összeköltöztek; házat vettek; lakberendeznek; nyaralnak…blablabla. mintha a pandémiát követően még jobban belehúzott volna mindenki, vagy csak ebben a korosztályban mozgok, ahol ez dívik.

    choose a life!

    magánélet

    /             \

    /                    \

    /                           \

    karrier — — — párkapcsolat

    egyet tökélyre lehet csiszolni, és legfeljebb kettőt lehet választani.

    évezredek óta ismert a párkapcsolat. találsz egy társat, együtt vagytok, közösséget alkottok, utódot nemzetek – így lesznek nemzetek – és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. tradicionális életút, sok boldosággal, búval-bánattal, s mivel sokan űzik, könnyű minta mondhatni. tehermegosztás, egymásra támaszkodás – könnyebbséget hordoz a szürke mindennapokban. ki hozza el a gyereket az oviból…? azt hittem, te.

    rövidebb történelmi múltra tekint vissza a karrierizmus életútja. választasz (vagy választ téged) egy szakterületet – az információmennyiség növekedésével a tortaszelethez hasonlóan a csúcshoz egyre közelebbi kis apró morzsát – melyben szaktekintély, “név” leszel. elismerések, munkalehetőségek, vállveregetések, plecsnik, előadások, ismeretterjesztés, továbbképzések, lépkedés a ranglétrán, pénz, autó, lakás. kiégés, visszaváltás eggyel vagy kettővel – netán páli fordulat – és folytatás. cégvezetőből lett hobbikertész.

    magánélet. a képzelet határtalan, pontosabban a képzelet korlátai kerítik kordába, hogy mi-merre-mennyi. nulladik: önmagadon belül vagy kívül a hangsúly? utazás, világlátás, kultúrák és emberek megismerése, zene, barkácsolás, ezermesterkedés, nyelvtanulás, művészet, vallás, emberek segítése és támogatása, közösségért lenni és tenni…

    jó érzés, ha az egyik megy, netán jól megy. nem vagyok hasztalan, érek valamit. mi van, ha mind dugába dől? válság. létezés, semmi több. és ez miért nem elég…? menekülés(i kísérlet) másba (tárgy, ember…). szerencsére nem vagyunk egyformák, így mindenkinek más a feladata, teendője, dolga, bár ezt kevesen realizálják a kényszeredett központi egyenlősítési kísérletek közepette: van feleséged? van barátnőd? miért nincs? miért kellene legyen? mert neked, neki, nektek van? mert ez egy felsőbb kimondott/kimondatlan “elvárás”? mert ez “az élet értelme”, hogy nő, utódok, ház, autó, nyaralás [ismétlés személyre szabott mennyiségben], majd koporsó?

    kibaszott nyomasztó.

    semmit sem értek, de lehet, hogy így a jó.

  • ipari társkeresés

    regisztráltam két online társkereső oldalra. teljes profil kitöltése, magamról massza, hitelesítés, hat fotó, majd a “Kit keresel” rovatnál mindössze egy korintervallumot adtam meg. benyomások a futószalagszerű ~ről, körülbelül ötszáz átlapozott, és négyszáz átböngészett profilt követően:

    • a kor nem érdem, csak állapot,
    • a szépség időszakos, mint minden,
    • háromnegyedük komoly kapcsolatot keres egy (vagy több) prostituált reklámba illeszkedő fotóval,
    • felének lufi melle és kacsa szája van,
    • a mellek nem tudják mindenről elterelni a szemeket,
    • a tetszésnyilvánítás csak egy pillanatnyi lidércnyomás a fejében,
    • kölcsönös szimpátia esetén sem válaszolnak,
    • az iskolai végzettség nem feltétlenül jelent többet,
    • mintha a lányok 95%-a csak egy kiadós hancúrért regisztrált,
    • elképesztő igénye van egyik-másik női egyednek,
    • ha előfizetsz, “csalhatsz”: inkognitó mód, megnézni kinek tetszel, válthattok kettőnél több üzenetet, etc.
    • a +20-as korosztályban népszerű vagyok (lol),
    • van, aki egyetlen kép nélkül szeretne első benyomást tenni,
    • természet; állatok; önfejlesztés; jóga; szépségápolás.

    ismerek pozitív kimenetelt, de rettentően reménytelennek hat. gyöngyöt a sárban, tűt a szénakazalban.

  • imposztor-szindróma

    mindennap a munkahelyemen: vakok között király a félszemű.

    ironikus ellenhatás…?

  • példa 1

    A dohánybolt előtt álltam, „Rögtön jövök!” tábla volt kiakasztva. Egy férfi odalépett, látszott, hogy siet, lenyomta a kilincset, zárva, szétnézett jobbra-balra, kereste az eladót. Néhány másodperc múlva elindult az autója felé, félúton a másik irányból felbukkant az eladónő, és nyitotta az ajtót. A férfi meglátta, visszafordult, és bement.

    ironikus ellenhatás