AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
ambivalens idézetek
~felzaklat, megnyugtat.
Mindennek, aminek kezdete van, véget is ér.
A halál mindent kiegyenlít.
Szerelemben és politikában nem létezik ‘mindig’ és ‘soha’.
Kettőn áll a vásár.
Mindig a nő dönt.
Minden úgy van jól, ahogy van.
-
tudni vagy nemtudni
mit kell, lehet, szabad, érdemes tudnom? mindent például biztosan nem lehet, az idő korlátoz mindenkit. kell tudnom, mi történik lélegzetvételenként a bolygó túloldalán? lehet tudnom, mi történt mielőtt ide kerültem? szabad tudnom, mi zajlik előttem zárt ajtók mögött? érdemes tudnom mit akarok csinálni holnap?
kell ismernem a környezetem működését? lehet ismernem igazán valakit? szabad ismernem az igazságot? érdemes ismernem magamat?
kettősség: a hatalom durva és száraz nyár estéjén üdítő vízparti szellőként csap meg, miközben koloncként lábam köré fonódó fásuló futóindák fognak vissza. egyre nagyobb erőfeszítés kezdeni, elkezdeni, kezdeményezni. túl sok szempontot veszek figyelembe, melyek egy idő után exponenciálisan csökkenő hatással lesznek az eredményre vagy kimenetelre. hogyan számszerűsíthető időben a túlgondolás?
fogalmam sincs, de itt ez a blog.
-
nő
magban kódolva milyenségét
felszín, forma, felületek,
hossz, magasság, dússág,
színek-szagok.nem az idő teszi,
de a kor tapasztalat.
nem a megjelenés teszi,
de az igényesség kiül rá.gondozom, simogatom, ápolom,
megváltoztatni nem tudom sem akarom,
engedem, mikor indul és felfelé tör,
támogatom, mikor stagnál és kér.nem önmagától lesz,
én ehhez kevés vagyok.
de egy szükséges tükör,
hogy láthassa önmagát.elvirágzik, visszametszem,
hadd pihenjen, hisz mindenét beletette.
ebbe az egybe, mely milliomodik volt,
holnap pedig újra erőre tör.mert öntörvényű-nőtörvényű.
-
lüktetve telik
rendszeresen érzékelem, hogy az idő általános folyása impulzusszerűen vált. löket időszakok, amikor besűrűsödnek az események, vagy éppen uborkaszezon áll be. utóbbi sokszor ingerszegénynek hat előbbi után, mivanmár, mé’ nincs semmi, legyen má’ valami! vs. kapkodom a fejem és próbálom egyben tartani a varázsgömböt.
-
random arc 12
álltunk az utcán egy cigiben, ő nekem háttal közvetlen előttem, vállköröztem rajta. hátrébb álltam, ekkor odatántorgott a semmiből egy jószándékú őszinte, pocsolyamély beszélgetősre beivott tag.
ó, beleszerettem én a cigánylányba, de szép is a szerelem! a legszebb dolog! értékeljétek, szeressétek és tiszteljétek egymást! fiatalok vagytok!
folytatta. beszélni akart, nem beszélgetni. nem látszott a vége, nem emlékeztem az előző előtti mondatra már. feltettem balkarom, jelezvén a javasolt továbbhaladási irányt – amerre áramolt amúgy.
jójó értem, megyek már!
nyújtja a tenyerét kézfogásra, aztán ökölpacsira.andalog egy métert. túloldalamon megáll, újra locsogni kezd. hamar abbahagyja, ismét ökölpacsi kísérlet.
elmegy, tíz méterre újfent elindult az ömleny. részben már utcamorajlásba vegyült, egy félmondat kivételével.
…ehhez fel kell nőni.
-
túlesni
passzív szenvedésfajta, amikor jellemzően kötelezően végrehajtandó (az indíttatás mindegy is) feladatokat csak megúszni, túlélni akarok. muszáj megcsinálni, és ez frusztrál. nem élvezem; máshol lennék & mással; ez nem is az én dolgom, miért kell <–> nekem ezt csinálnom.
és mit csinálnál? kivel? hol? ezt miért nem? akkor hogy-hogy ezt csinálod? ki más csinálná meg helyetted? és mi van, hogyha ezt kell csinálnom? és elvégzem lehető legjobb tudásom és képességem szerint?
-
bőrlégzéses
jön, köszön, mondja. nem kérdez, érdeklődik, hallgat, figyel; miben van a fogadófél, csak mondja. önti rám a dézsa szart. neki nem szar (vagy de?), el akarja mondani. úgy érzi, el kell mondja. de kinek? minek? jobb kint, mint bent jeligére? henceg? hivalkodik? közöl? informál? felvilágosít?
hallgatni szeretek. minden zsong körülöttem, tolul felém akaratlanul az információ, elcsípett telefonbeszélgetés a vonaton, vita a pályaudvaron, vásárlási folyamat a boltban, munka megbeszélés egy légtérben, rádióban reggeli csevegőműsor szól a buszon, megállít a hajléktalan apróért. és elmeséli a napját. hetét. életét. nyomorúságát. kínját. baját. szenvedését. küzdelmét.
adok száz pesetát, de akkor te is hallgasd meg az én szarlavinám. na? kell még a százas? vagy amikor figyelemmel kellene érte adózni, inkább a kisebb ellenállás felé haladva keres egy másik delikvenst.
hallgatni szeretek. zenét. csendet. más beszélgetését az asztaltársaságomnál. embereket, akiket választok.
-
fogaskerék
olykor eufórikusan benyomásom támad, hogy van valami sejtelmem erről az egészről. a tapasztalatok mérlegében hozott kimeneti valószínűség-forgatókönyvek összecsengnek a történésekkel. igen ritka, de ritkán igen. abban a pillanatban jön mindig valami éteri bezavarás: bábel újraébredése, próbatétel; arcul csapás; kihívás; magasabb lépcsőfok. nekem, személyre szabottan készült elhangolás. pont, ahogy a reklámok is már személyeskednek, vagy legalábbis relevánsak akarnak lenni. másnak hiába mondom, magyarázom, panaszolom, osztom meg; értheti egy részét, de nem érezheti át sosem igazán. kontextusba helyezés előmozdíthatja a racionalitást meghaladó lecsapódást (~empátia), de ahogy és amit bennem indukál, sosem.
-
hol vagy?
megébredtem. felkeltem. reggeliztem. éreztem, hogy valami más. intéztem a teendőket. kölcsönkért a szomszéd egy töltőt. hezitálás nélkül kerestem és adtam egyet. mentem a városba orvoshoz. bejárati ajtó kilincsét megérintve jutott eszembe, hogy maszkot kell hordani. robotpilótaként irányultam a kitett doboz felé és útközben nyomtam egy fertőtlenítő cseppet a tenyerembe. az orvos ismer, kimérten kedves volt és segítőkész. nyomkodott, volt pontos fájdalomszint-visszajelzés, tárgyilagosan válaszoltam kérdéseire.
de egyetlen egyszer sem voltam ott, ahol éppen voltam.
-
nem ad
három nap hosszát egy eseményen voltam. magánemberként vettem részt, utazásom és szállásom három hónapja intéztem. a munkaadóm céldátum előtt három héttel kérdezte, hogy részt veszek-e és képviselem-e cégünket. kivásároltam a szabadságom és személyiségem azzal, hogy önköltségen vettem részt. ha hobbiból munka lesz, akkor a szabadidő el nem számolható meta-munkaidő lesz.
a részt vevők legkülső hagymahéja százötven ember, majd ötven, huszonöt, öt. a külső: biccentés, esetleg köszönés; beljebb köszönés és kötelező formaiságok rétege; tovább haladva akár többszöri, kötetlen csevej egy nap; a magban pedig akikkel kölcsönösen megértjük és elfogadjuk egymást – akár napokon át. százból több tucat ismer úgy, hogy a jelenség nem kölcsönös. odajönnek, kezet fogni a nevem mormolásával, dagályosan érdeklődnek, méltatják szorgalmam, munkám, kitartásom. ilyenkor az ego a pezsgőfürdőben lebzselve az epren felül egy pohár borért is int a pincérnek, hogy még jobban feloldódjon saját mámoros beteljesülésében. de a víz kihűl, az eper elfogy, a pincér eltűnik, a bor felszívódik, és az ego mezítelenül vacog egy üres műanyagedényben.
tizenöt éve “ismerem” a százat. apró motívumaikban változtak (pl. érdeklődési vehemencia; t’án kor haladtával csihad), de rengeteg társaságon belüli személyes ellentét feszül (melyeknek már egyik fél sem emlékszik a csírájára, de tarvágás szóba nem jön); komplexusok és megfelelési kényszerek tobzódnak (csodálat és elismerés óhajtása egy, önmagában abszolút jelentéktelen tárgy vagy dolog birtoklása, elkészítése okán), irigység; utálkozás és utálatban összetartás; klikkesedés dívik (gyakori megnyilvánulásuk módja a passzív agresszív kommunikáció), szűklátókörűség, primitívség, relativizálás uralkodik (nem lát távolabb az orránál, azaz abból a témából, melyben érdeklődésünk alapvető közössége köt össze).
van öt kivétel.
