AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
oktatás
nem értjük egymást.
nem egy aktuáltémában a két fél, hanem általános mi mindannyian egymást. félreértjük, átverjük, hazudunk a másiknak; holott a békés együttélés bárminek az alapja.
az alapképzés szükséges rossz lett: elavult, unalmas, hasztalan, elméleti tudáspaletta. tudás…? ismeretanyag-halmaz. temérdek alapadat – évszámok, állandók, nevek, helyszínek, csaták – s közben egyre jobban edukált leszek, mégis, a havi bevételem és kiadásom mérlegét nem tudom megvonni, a hitelfelvételek szerződései a rémálmomban jellenek meg, nem különb mód egy-egy hivatali kötelező ügyintézés. a kötelező alapok érintőlegesen, ha megjelennek, noha mostmár van egy szuperszámítógép internettel a zsebemben, amivel bármilyen évszámot, nevet, helyszínt, csatát néhány másodperc alatt megmutat, kifejt, ismertet, levezet.
hogyan keressem, és hogyan találjam meg (opció: mi alapján) a leginkább releváns választ a felmerülő kérdésemre? alapvető pénzügytudatossági ismeretek.
meg ilyenek.
mi volt 1222-ben?
-
éva & mária
céda – tyúkanyó. csábító – gondoskodó. hivalkodó – visszafogott. sekélyes – mély. látszólagos – tartalmas. pillanat – holnap. elenged – megtart. külső – belső.
-
tyúk – tojás
amikor belekezdek egy új, addig nem próbált területbe – legyen szó nyelvtanulásról, hangszerelésről, táncról, mesterségről, szakmáról, tudásról, képesítésről – az első alkalmak kritikusak. érdekel-e? érdekeltté tudom-e tenni magam, hogy csináljam? érdekesség tudom-e tenni magamnak, hogy ne legyen kín?
megugorva az első akadályt érkezik a következő: az elmélet önmagában sehol sem sok, gyakorlat teszi a mestert. közös elemük, hogy vannak lépcsőfokok, fázisok, melyeket meg lehet ugorni tanult, veleszületett, örökölt képességekkel és hozzáadott figyelemmel, tudással. fontos a visszajelzés, kicsit akár a ferdítésbe menve is pozitívumot hangsúlyozva.
a gyakorlat elengedhetetlen része az elmélet, és fordítva. vannak viszont olyan elfoglaltságok – nyelv, tánc, hangszer – ahol sokkal kevésbé egyértelmű, hogy mikor ugrottam meg egy szintet. nyelv esetén le tudom-e küzdeni a félelmem, hogy nyelvtanul, kiejtésileg helytelenül, de megszólaljak? felvállalom-e, hogy félreértenek? kinevetnek? akár megszégyenítenek?
de mikor szólaljak meg? hol szólaljak meg? olvasni tudok és értem, aránylag értem, amit beszélnek. de akkor hogy’ is rakom össze azt a mondatot, hogy…?
mikor menjek el egy táncestre? már végig tudok táncolni egy ötperces számot a partnercseréig? nem fogok rálépni a lábára? mit fogok vezetni neki? képes vagyok a zenére ráhangolódni, úgy, hogy közben koreografálok és a táncpartner is érez minden rezdülést?
de ha nem gyakorolok, nem fog menni.
-
kétlaki elégedetlenség
van párom. bár egyedül lennék!
nincs párom. bár lenne!
dolgozom. bár szabadságon lennék!
szabadságon vagyok. bár lenne elfoglaltságom!
túl sokat ittam. bár ne tettem volna!
rég ittam. úgy berúgnék!
túlzabáltam magam. bár ne tettem volna!
éhen halok. bár ehetnék!
túlaludtam magam. bár felkeltem volna!
alig aludtam. bár tudtam volna még!
tele vagyok programmal. bár pihenhetnék!
nem tudom, mit kezdjek magammal. bár tudnék programot!
bár nő lennék!
bár férfi lennék!
-
random arc 7
huszoniksz srác deszkával, rendezett öltözékkel és megjelenéssel, napszemüvegben, őszi (sötét) késő délutánon a villamoson egy hordozható hangszóróból elektronikus-progresszív-hegedűvel feldobott zenét szór a népnek:
az élet túl rövid. örüljetek, hogy éltek. az univerzum léptékeiben az életünk egy másodperc, semmi. az univerzumot nem isten teremtette, hanem evolúció során alakult ki.
ja, itt leszállok.
-
random arc 6
egy nagy közlekedési csomópont egyik megállójában állva egy harmincas közepi, 185 magas, átlagos, nem sportos testalkatú, szürke kötött pulóverbe és farmerbe öltözött – leginkább állatként egy fókára hasonlító – fazon lép oda hozzám:
kérdezhetek valamit?
kis várakozással igeneltem.
arca felé gesztikulálva két kezével: szerinted csúnya vagyok?
nem. mi számít csúnyának?
hát például Matolcsy Györgynél szebb vagyok?
mi a szép?
ő kancsal.
igen, az valóban nem szépnek mondott tulajdonság.
lejönnél velem egy szórakozóhelyre? kifizetem a belépődet is, meg minden.
nem, most nem alkalmas. de gyere, itt a villamos, ami odavisz!
áhh, még bátorságot kell gyűjtenem.
-
pávatánc
nincs fairplay, sosem volt. ez nem barátság.
ha ordas tahóként kihívom koitálni, hirtelen a cuki kacér kiscicából viktoriánus korabeli asszony lesz, s kikéri magának, hogy csak úgy odavesse magát.
mi vagyok én, kurva?!
ha úriasan udvarolok, akkor hónapokig legyezteti magát, élvezi az egofürdetést, kelletést, érdeklődést, szélcsapást; majd amikor már fekete-fehér érzi (sejti és tudja is), hogy itt többről lenne szó, akkor két módi van:
a) azonnal behúzza a kéziféket és deklaráltan bedob a friendzone-ba, bármennyire fáj ott és akkor, ez a korrektebb;
b) visszakozik viselkedésében némelyest, de továbbra is szeretné az ellentételezés nélküli figyelmet, érdeklődést, törődést kapni.
legyél kéznél, ha sírok; takarodj, ha férfi jön!
utóbbi az igazán alávaló, hisz’ ha nem vagyok kellően észnél – ami lássuk be, egy túlnyomóan kémia által uralt folyamatban simán benne van – akkor masszívan kihasznál, érzelmileg. húzza az agyam.
dehát csak barátok vagyunk!
nem, cica, eddig nem barátkoztunk, hanem ismerkedtünk. barátszerűk vagyunk, de a nemiség és a vonzalom masszívan kivette a részét az ismerkedésből: félmeztelen fotók, utalások, hosszú ölelések, masszázs, tánc, simi-körök. ezek barátságban elég ritkán fordulnak elő, és mind együtt még annál kevésbé. öt hónapon keresztül.
elfogadom. ez van. asszisztáltam hozzá. élveztem. ott voltam mindig, nem projektáltam, nem futott mozi a fejemben. nem tiszta baráti volt eleddig.
s korrekt sem.
velem van a gond?
-
szaktudás
van az a szint, mely felett már nem megtérülő a gazdaságnak. inkább egy sáv, mintsem egy egzakt szint. határ a csillagos ég, de a nagyobb tudás nem feltétlen indikálja a megfizetettséget. nem pusztán anyagi ellentételezésben merül ki, beleértendők az időbeni juttatások (több szabadnap, rugalmas munkarend, otthoni munkavégzés lehetősége, etc), az utalványok (meleg-hidegétel, üdülési, kulturális, etc), magán egészségbiztosítás, ha helyszínre kell járni, céges jármű biztosítása vagy utazás teljes térítése.
a tömegközlekedéssel járást minden cégnek 100%-osan elletételeznie illene.
a tudásom, és az arra rárakódott tapasztalatom ötvözve használom (és kamatoztatom ugyanakkor) a cég érdekei szerint; időmet töltöm a cég által rám oktrojált problémákmegoldásával. kölcsönös lojalitást feltételezve az elégedettségre apellál mindkét fél, hiszen hosszabb távon ez indikál gyümölcsöző együttműködést.
a szaktudás nyersen semmit se ér, ezért ritka és határozottan ideiglenes állapot. rögtön rakódik rá pozitív és negatív tapasztalat, szimpatikus és antipatikus dolgok sokasága, területek, folyamatok, kapcsolatok. egyes képességek kiéleződnek, mások eltompulnak. hatékonyság, termelékenység fokozása. tapasztalatszerzés egyre több területen, bővülő részhalmazokkal, melyek közt rendre több és több metszet és unió indukálódik.
ebben rejlik szerepe a céges folyamatoknak és eseményeknek, hogy fejlesztenek képességeket (=profit), elvárnak cserébe teljesítést. kevesebb olyan munkakör van, ahol egyértelműen lehet számszerűsíteni egy munkavállaló termelékenységét – talán ez is adta tudatalatt a termelési jelentések groteszk, vagy a sztahanovista kitüntetés groteszk jellegét – és ha lehetséges, akkor csak hosszabb távon (minimum éves viszonylatban).
-
retró
az elmúlt évszázadot látom újjáéledni. leporolva és felpörgetve; a divat, a látvány, az élmény, a benyomás szintjein ugyanaz, ami már volt egyszer, vagy többször. motívumok, minták, mintázatok, képek, melyek már voltak.
-
mátrix
benne vagyok a mókuskerékben. hallottam, láttam olyant, aki kiugrott az őrült forgásból. árgus szeme figyelik minden léptem, energia- és erőforrás vagyok, termelem & fogyasztom a javakat; így működik ez a nagy színház, amit felépítettek olyanok, akik szerint ez jó. számok bűvöletében élek, egyszer csökken, máskor nő; egyszer ez jó, máskor az.
a pirosat kapom be. hirtelen minden más aspektust nyer, áttranszformálódik, teljes prioritási rendszer bukik el, mellbevág az élmény; fáj is, nem is tetszik elsőre. hasonló emberek vannak körülöttem, és ők hisznek ebben, hogy jó. jobb.
el akarjuk pusztítani a hamisat, mert emberek vakon, némán, süketen élnek; abban a tudatban, hogy ez rendjén van – Vakok Országa. harcolok az egyre sokasodó ellenséggel, aki mint a rendszer a recesszióban, úgy zuhan a felhőkarcolók között a szakadó esőben betonra, minden klónjával együtt. feltápászkodik, újra és újra, a sokadik pofon után is. elpusztíthatatlan, megdönthetetlen.
Aroff 