AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
random arc 5
közeli bevásárlóközpont alagsorában található élelmiszerlánc közepes méretű üzletének önkiszolgáló kasszasoránál felügyelő szerepét betöltő női alkalmazott önelégült válasza arra, hogy a biztonsági őr összegyűjtötte a pénztáraknál hagyott kosarakat és ezt boldogan-büszkén tudatta:
ez a dolgod, rabszolgám!
-
akut elégedetlenség
tünetei
heveny, rendszeres fülcimparángás. általános, alacsony intenzitású viszketegség. izgágaság, nyughatatlanság. csökevényes gondolkodás, közepesen fejlett beszédkészség, kiegészülve az ami a szívén, az a száján karakterisztikával. ezeken túl gyakorlatilag bármilyen testi tünet előfordulhat.
kezelése
régi gyógymódok közt említik az örülj, hogy lyuk van a seggeden típusú besugárzást, modern korunk szofisztikáltsága azonban eme kór gyógyítását is utolérte, így újra felfedezve az árnyalás technikáját az alábbi kérdések megválaszolása lehet segítséggel a kór elleni küzdelemben: valós az elégedetlenség? mivel vagyok elégedett? mivel lehetek elégedett? mit tehetek ellene? mit tehetek mellette? hogyan tehetek ellene, vagy mellette? mi az, amiért hálás lehetek?
adagolása
ahogy temérdek más esetben, itt is a rendszeresség vezet rögös úton a gyógyuláshoz. beálltát követően nem javasolt azonnal elhagyni a mantrákat, ugyanis ilyenkor még a utólappangás okán könnyen újra felütheti fejét a kór, ilyenkor a jellemző tünet fülcimparángás. ezt észlelve még ideje korán megfékezhetjük.
-
random arc 4
[ötvenes ürge felszállt a villamosra két, rogyásig pakolt óriás zacskóval, közepesen rendezett fizimiskával, ajtó bezárult]
ha jön az ellenőr, azt kell mondani neki, hogy a soha viszont nem látásra! nem kell bocsánatot kérni, csak megmondani, hogy a soha viszont nem látásra!
[negyedperc szünet]
Londonban van három millió pakisztáni. ezek muszlim indiaiak, őket hívjuk pakisztáninak. mennek az utcákon és zajonganak! persze, az angolokat ez nem érdekli. az angolok nem kínaiak! ők menedzserek, üzletemberek.
-
melankólia
„Van az életben valami megrendítően szomorú, s az, akinek erre szemében könny gyűlik, nem tudja, ez a szomorúság milyen megváltozhatatlan. Szeretne szenvedni, szeretné, ha mindez mélyen belevágna és fájna, szeretné, ha legalább belebetegedne, és milyen jó lenne belehalni. De annyira szomorú, hogy már nem is szenved, nem fáj semmi, nem beteg, nem sóhajt, nem türelmetlen, azt se tudja, akarja vagy nem akarja, azt se, hogy mindegy vagy nem mindegy. Már nem is céltalan. Nem az öröm- és boldogsághiány, mert hiszen akkor fájó űr lenne, tér, amiben nincs semmi. Ez a szomorúság sűrű és masszív, égő és áradó, egyfajta súly, amit elviselni tudni éppen annyi, mint szomorúnak lenni. Túl lenni síráson és kínokon, csalódáson, összetöréseken, megalázásokon, bukáson, magányon, betegségen. Túl lenni halálon –, szomorúnak lenni, itt lenni minden értelem nélkül, magában hordozva azt, amiből sohasem lesz semmi, belenőni a megsemmisülésbe, tudva, hogy minden öröm olyan gyümölcs, amely éppen ott, ahol a legédesebb ízt várja, ott benn, a közepében keserű.
Dehogy háborodik fel rajta! – dehogy dühöng érte! – dehogy lázad! Ha még ott tartana, hogy a menekülésnek ezeket a módszereit használni tudná, ha olyan módon tudna megszökni a szomorúságtól, hogy felháborodik, dühöng és lázad. Milyen fölösleges minden ellenállás, milyen szánalmas minden szökés. Ha még lenne kedve, vagy legalább kedvetlen lenne. Ha még hinne keménységben, vagy legalább hinne. Ha még szeretni tudna valamit, vagy legalább szeretne, ha tudna. Ez a mély sötét gödör mindent elnyelt, s ő belenéz, nyugodt és mozdulatlan, kavargás nélküli feketeség mered előtte, feneketlen és végtelen éjszakai mélység. Belenéz, s az űr nem is vonzza, nem is húzza, éppoly kevéssé, ahogy nem riasztja el, nem fél tőle, nem örül neki, nem kéjeleg benne, nem akar túl lenni rajta, nem vágyódik utána, csak belenéz és szomorú és szomorú. Under all earth runs water, under all life runs grief, az egész föld alatt víz folyik, az egész élet alatt szomorúság. Az élet alatt nyugvó sötét és mozdulatlan tó, az élet megnézi arcát e tóban, és szomorúságot iszik.”
H.B.
-
giliszta
kiadós esővel terhelt koraőszi vasárnap este, az úttest középvonalával párhuzamosan a bal nyomvályúban félig vízben próbál előre haladni. pár perc múlva itt a busz, az utolsó életpercei. megfogtam, de annyira kis keresztmetszete és sikamlós gyűrűi voltak, hogy kicsúszott háromszor is az ujjaim közül. érthető okokból pánikolt is a próbálkozások alkalmával.
megtámadtak!
bedobom az erdőbe, ahol jobb helye lesz.
* * *
-
névcunami
új közösségbe lépve találkozom azzal, hogy memória ide vagy oda, a nevekkel nehezen vergődök zöld ágra. tucatnyi új arc és információ, esetenként egyenruha – na, őt hogy’ hívják?
az első közös eseményig (remélhetőleg: élményig) csak egy magolás lenne a nevezéktan, nehezítő körülményként idézhető a temérdek egyforma keresztnév. ilyenkor jut eszembe, hogy mire is lett egykoron a név bevezetve? hogy megkülönböztessük egyiket a másiktól. istván-istván-istván-istván-péter-péter-jános-péter-sándor-sándor-géza-kristóf-róbert-sándor-istván-balázs-balázs-tamás.
a vezetéknév sem mindig dönt egyértelműen, melyik pityu, mert amúgyis mindenki pityu.
és melyik? az alacsony, a rövid hajú, a kopasz, a köpcös, a délceg, a mókás, a szemüveges, a kékruhás, a copfos?
-
random arc 3
[buszon az első ajtónál a sofőrrel trécsel három megálló hosszát, majd megállás alkalmával leszáll, de a visszafordul]
ha a szelet uralod, akkor már valaki vagy!
-
beszélni vagy csinálni
esetleg és kapcsolat a címben? vagy inkább majd? vagy de…?
egy szónak is száz a vége, el kell kezdeni! (egy szónak hogy’ lehet száz vége? vagy t’án hablatyolni kezd egyetlen szó kimondása helyett?)
álmodozom, merengek, mégis hogyan lehetne másképp, mit tehetnék az ügy érdekében, hogyan tegyem azt; használjak eszközt? milyen eszközt? hogyan kell használnom? egyedül képes vagyok abszolválni vagy kell segítség? ki tud segíteni? hogyan tud segíteni? hogyan viszonzom?
mit rontottam el tegnap? kit bántottam meg? mivel bántottam meg? ki kell engesztelnem? ki akarom engesztelni? ki fogom engesztelni? hogyan engesztelem ki? hogyan leszek jobb holnap?
mit tettem ma magamért? mit tanultam? miért keltem fel? mivel lettem több? mit kezdek ezzel? hogyan kezdek ezzel bármit? miről is van szó?
a döntés előszobáját ilyen általános kérdésekkel tapétázták ki,
félkövér Consolasbetűtípussal szedve.jó-jó, de akkor mi lesz?
honnan ez a versenyfutás az idővel? minden késik, halasztják, tolódik, felfüggesztésre kerül, mert nincs idő. egyre rövidüljön az átfutási idő, legyen minden olcsóbb, jobb, szebb, kompaktabb, gyorsabb, kisebb; de másban nagyobb; és mindezt most és azonnal. ja, nem, tegnapra.
ha valamit nem lehet gondolkodás, és esetleg kommunikáció nélkül, hát csinálni. gyere be a lakásomba, de ne keresztezd az előszobát!
(persze, földszint esetén törd be az ablakot a nagyszobában, emeletek esetén egy létra segíthet valameddig elérni az ablakot, és ha túl magasan laksz,)azt hogy’ csináljam?
-
virtus +1
három a magyar igazság és egy a ráadás,
mert ugye semmi sem sikerülhet elsőre, hát még harmadikra, dehát szar lett, elbaszódott, kész ennyi. én megtettem mindent, viszont a többiek…hát, ilyen emberekkel mit vár az ember, nincs mit tenni, ez van,
hárítok és magyarázkodom,
felelősséget még véletlenül sem vállalok semmiért, minden mindenkoron külső erők, behatások, vagy ok miatt lett úgy, ahogy lett; nem tehetek semmiről sem, csak élni akarok, hagyjanak élni, nem tettem én semmi rosszat; tanár úr kérem, én készültem!
sziauram.
* * *
pre:
-
virtus 3
ez nekem jár,
mert hát ki más lenne a világközepe, mint én; megérdemlem a szép bánásmódot, akkor is ha én geci voltam veled, kijár nekem még egy bármilyen fogyasztói termék, amit éppen megkívánok, és amikor akarom; mert mi az, hogy a németnek lehet, és van is, nekem meg nem jut vagy nincs is…legyen minden is, mert amúgy is kurvára
intoleráns vagyok
mindennel és mindenkivel szemben, gyanúsan figyelem és méregetem, bárki is lépjen egy méteres sugarú körömbe fizikailag vagy csak metában. buzi vagy? retkes fartúró! csálén áll a füled? te hülye majom! kifele áll a fogad? mivan, kapáltál már ma hülyegyerek?! dagadt vagy? kellett annyit a mekiben zabálnod! de kicsit én is telt vagyok. muszlim vagy? úristen, terrorista! valamit megint variáltak a szabályokkal? jajj, csak azt ne, nem akarok
újdonságot.
Aroff 