AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
globalizmus
a magyar fővárosban, ukrán rendszámos német luxusautóból kiszáll egy afroamerikai, megnézi a kínai összeszerelésű, amerikai tervezésű telefonjára Franciaországból érkezett üzenetet, majd beül inni egy olasz kávét, amíg megérkezik portugál barátja.
-
mentális szennyezettség
délelőtt tizenegyet karistolta alulról az idő. a pénztárban hosszú sor kígyózik. a 13-as ablakhoz mehetek.
jó napot kívánok, egy vasúti bérletet szeretnék váltani Töpörödöttpuszta-alsó és Déli közé, ÁFÁ-s számlával, erre a cégnévre, címre, adószámra.
[elhelyezem az előre megírt lapocskát az információkkal a csúszófiókban]
mármint havi bérletet?
igen, havi bérlet.
igazolvány?
melyik, személyi?
váltott már bérletet, nem?
nem.
diktálja az igazolvány számát.
négy-öt-öt-hat-kettő-nyolc-Lajos-Géza.
Géza az utolsó?
igen.
[monitorba mered, gépel, kattint]
kártyával szeretnék fizetni.
[négy, különböző hosszúságú hőpapírt kezével végigkísérve összefogja, ahogy a nyomtató kiköpi azokat, majd a csúszófiókba helyezi, nem néz fel, nem reszponzív]
köszönöm, viszontlátásra!
elsétálok három métert, és elkezdem végig bogarászni a négy szelvényt. elírta az igazolványszámom, az első karakter eggyel nagyobb. visszaállok az eligazító, mellényes “szobor” srác mellé a sor legelején.
bocsánat, de tévesen szerepel a szelvényen az igazolványszámom, visszamegyek rendezni.
[elment az utánam érkező a 13-astól, közben előveszem a személyi igazolványom]
jó napot kívánok, a szelvényen feltüntett igazolványszám téves, az első karakter nem öt, hanem négy.
hú, hát azzal én már nem tudok mit kezdeni. nem lehet mit csinálni. maga diktálta ezt a számot, maga rontotta el. ezen már nem lehet változtatni.
rendben, akkor mondjam majd ezt az ellenőrnek, ha kérdezi? vagy nem szokták kérni az igazolványt?
[kétségbe esés ül ki arcára és méla undor, közönnyen keserítve, próbál gondolkodni]
jó, várjon egy kicsit, megkérdezem mit lehet csinálni.
[eltűnik mintegy tíz percre a hátsó termek egyikében; visszajön ellenirányból]
adja ide a lakcímkártyáját.
egyébként is, maga rontotta el, én kérdeztem, hogy biztosan ez a szám, hogy stimmel-e…
…ez csak természetes, hogy én rontottam el! nézze, abban hibáztam, hogy nem a kártyát adtam oda, hanem bediktáltam a számot.
[tesz-vesz, klikkel, gépel, nézi a lakcímkártyám]
…a kártyát.
tessék? melyiket?
a bankkártyát, amivel fizetett!!!
mégis honnan tudjam, mire gondol, amikor nem kommunikál?! mondja, melyiket, és adom, segítek, hogy haladjunk!
ez magának tudnia kellene, maga rontotta el, mert nem figyelt.
[bámulja a monitort meredten, nem mozdul egy perce, majd váratlanul a szemembe néz mélyen]
látja, most sem figyel!!
de hölgyem mégis hogyan figyeljek valahova célzottan, ha nem mondja meg, hogy mire? és hogy mit kell tennem!
mert nem figyel! ott van a terminálon az összeg, HA HELYES, NYOMJA A ZÖLDET.
[helyes, zöld]
[kidug egy hosszabb szelvényt az összes eddiginél a csúszófiókon és egy tollat]
ALÁÍRÁS, TUDJA, ALÁÍRÁS, OTT AZ ALJÁN, ÍRJA ALÁ, A TOLLAL, AZ ALJÁN ÍRJA ALÁ A NEVÉT.
[röhögésbe kezdek, közben aláírom]
rendben, és most?
[mozdulatlan meredtséggel nézi a monitort, egy keze az egéren, másik a pulton]
hölgyem, és most? sztornózta a vásárlást, ha jól látom. szeretnék egy bérletet.
[változatlanul ül az üvegkalitkában, tüntetőleg a szeme sem mozdul ezalatt]
visszasétáltam az ekkor már csak három főt számláló sor végére, gyorsan sorra kerültem, a 14-eshez. elmondtam mit szeretnék, odaadtam az ÁFÁ-shoz szükséges információkat, és a személyi igazolványom. három perc alatt kaptam egy helyesen kitöltött bérletet.
miért kell így viselkedni egy másik emberrel?
-
random arc 2
reggel hétkor villamosra várok a fáradt nyár végi napsütésben, az aluljáróból egy cekkeres, töpörödött, mélykék, eu csillagos baseball sapkás öreg jön fel, s tart felém.
tessék mondani, mikor lesz tavasz?
úúú, hol van az még, bár holnap lenne!
rázendített. a kezdetben hét percnyire datált villamos pillanatok alatt ott termett, az öreg pedig beavatott Tompa Mihály (ha jól emlékszik) írásaiba, miszerint ősz után tavasz jön, dehát milyen csacskaságot mondott, hiszen ősz után még ott a tél! követte a meteorológia szavahihetetlensége, hiszen nem értik, hogy vannak ilyen áramlatok az óceánoknál, amelyek nem megjósolhatóan mozognak. beszálltam a villamosba, jön ő is egy megállót, mert megy kertészkedni Pesthidegkútra. az egymegállós út alatt megtudhattam, hogy a nagyorrú férfiak kanosabbak, ez ugyan nem biztos, de ő ezt figyelte meg, sok-sok év alatt, és higgyem el, így van. de persze nem biztos, de ő így látta. tudniillik jobban érzik a pinaszagot. amely nőknek felfelé biggyeszkedik az felsőajka, az meg szereti a szexet. ezt figyelte meg, dehát nem biztos, de így látta.
utóbbi két tétel pörgött a lemezről a teljes megállóközben.
-
virtus 2
ellehetetlenítelek,
mert ha már nekem is szar, legyen neked is. rossz napom van, legyen neked is. tök béna vagyok gyakorlatilag bármihez, legyél te is az. nem tudom megcsinálni, te se remekelj. demotivált vagyok, legyél te is az. önző vagyok, legyél te is az. szarok mindenre, szarj te is. voltaképpen folyton csak
panaszkodom,
nehogy valaki azt gondolja, hogy nekem jól megy. rengeteg időt pazarolok el a múlton való kesergésen, és a jövőtől való rettegésen, és azt a hajszálnál is vékonyabbat, ami a kettő közt van, észre sem veszem. mert milyen szar már minden! szar az életem, szar a kormány, szar a lakhatás, szar mindenki, változzon meg mindenki…ja, hogy nekem kellene
változni? azt már nem!
-
csak kérdezni akartam
meghallottam a láncok csörgését, épp a kukákat oldozta el, majd húzta ki a járda szélére a másnap hajnali deponáláshoz. gyorsan pólót és nadrágot húztam, cipőt vettem, lesétáltam. megint nem vett észre a fotocella. elkezdek ide-oda sétálni, kalimpálni, szökellni, de mind hiába. a vészmegoldás: a kapu mellékszárnyának reteszelését oldom, majd megrántom a főszárnyat. az elektromágnes méretes, nem enged. közben befejezte rituáléját, kutyájával az átellenes oldal felé indul. elszöntyömpörödve indulok fel a lépcsőn. kattant a fotocella reléje, a kapu nyitva. visszafordulok, feltépem, öles léptekkel megyek utána. hívásban van.
csak locsolni akarok.
-
altruista
ma mindenkinek egy kicsit többet kellene ebből bírnia. nem, nem abból fajtából, hogy segítek valakinek – a magam kárára is – hogy aztán hírverésből a többszörösét profitáljam, esetleg habostorta teteji meggyként még képletesen bele is rúgjak abba, akin segítettem. elvárt ellentételezés nélkül segíteni, úgy hogy abból semmilyen más előnyöm nem származik.
ezt hívják úgy ma, hogy idióta. vagy balek. vagy csóró. kihasználnak. nem segítek senkinek, mert visszaélnek vele.
-
virtus
a szomszéd fűje mindig zöldebb, legyen már az övé is sárga.
annyival jobb vagyok. szerényebb, okosabb, szebb, ügyesebb, dörzsöltebb, kulturáltabb, módosabb, világot látott. neki mégis mire megy ilyen jól, csak úgy az ölébe hullik minden. sosem panaszkodik, hogy baszná meg. jön azzal a bárgyú vigyorral, és persze, minden rendben. hol tudnék végre belemarni, megcsípni? mivel tudom behódoltatni, hatalmamba keríteni, ad absurdum, zsarolni? nehogymár neki jó legyen, amikor
mindenhez is értek!
a fotball-válogatott legutóbbi szereplése? siralmas. az adótörvények módosítása? felháborító! atomerőmű-építés? háhh, idióta németek! párhuzamos parkolás megszakértése? anyukám, tanulj már meg vezetni! szabálysértő rendőr? neked lehet, mi?! háború a másik féltekén? rohadt férgek! kereket cserél a szomszéd? tejóég, hogy’ emeled azt a kocsit? ügyintézés? á, úgy szar, ahogy van. bunkó vendéglős a tizedik munkaórában? mégis mit képzel, hiszen
fizetek nem is keveset!
legyen kedves, jöjjön már ide, kérdezni akarok; jól van, ne legyeskedjen már itt ennyit; mikor hozza már; miért nem jön már; vigye vissza; kártérítést kérek; beperelem; nem jó ez így!
á, jó’vanazúgy!
most mit kell még piszkálni? készen van! megvan? meg. akkor meg hagyjad már úgy a faszba, ne okoskodjál, ne legyél buzgó mócsing; elég az elégséges, a funkcionális, á, mindegy az, ha nem hasznos. ezt mondták, hogy ezt kö’ csinálni! a szabály az szabály, utasítást, parancsot nem kérdőjelezünk meg. most amúgy sincs erre idő, cselekedni kell.
-
szorongás 2
létezésemtől.
ne tartsak házi állatot, mert annak ez nem biztos, hogy jó. ne egyek húst, mert annak az állatnak ez biztosan nem jó. ne használjak klímát a kánikulában, mert csak emeli a külső hőmérsékletet. ne porszívózzak, mert sok energiát fogyaszt. energiát minél kevesebbet fogyasszak az egyre több elektronikai berendezéssel, mert abból most nem nagyon van éppen és az a kevés meg drága. ne járjak autóval, mert túl sok van az úton, szennyező, és még n+1 tetszőleges elrettentés. ne repüljek, mert túl sok már. ne egyek gyorskaját, mert egészségtelen. ne egyek sok cukrot, mert hízlal. kerüljem a műanyagcsomagolást, már a fél bolygó műanyagba van burkolva. ne vegyek felesleges dolgokat, mert így is belefulladunk a szemétbe.
de vásároljak, fogyasszak, utazzak; költsem a pénzt, különben leáll a gazdaság.
hogyan tovább?
-
modern világunk abszurditásai 2
parkolójegy-ellenőr.
egy, csak egy legény van talpon a
szaharaiforró aszfalton. jár-kel az előre kijelölt kerületrészben, és kis tabletszerű eszközével csippantgatja végig a lakótelepen sütkérező autók rendszám-regisztrációs matricáját a szélvédők jobb alsó sarkában. az erélyes egyszeri csippanása a kütyünek elégedettséget indikál hősünk arcán, továbbhaladván a következő delikvens irányába. -
túlnépesedés
minden alfája. a több ember több anyagot, energiát igényel, itt csak említőlegesen citálva a világ jelentős részén kimondva-kimondatlanul uralkodó gazdasági-piaci szerkezet jelentette végtelen és féktelen növekedéssel gerjesztett energia- és anyagéhséget, mely önmagában minimum kérdéses. a véges szabad területre egyre számosabb ember jut, hovatovább, nem is minden régió lakható, ráadásul ezek száma közben csökken (~felmelegedés).
a homo sapiens legnagyobb ellensége az unalom, tehát a több és több embert rendre le kell kötni valamivel, itt kapcsolódik be a folyamatosan a komplexitás növekedése: szabályzásban (szigorodás), technológiában (számítástechnika), technikákban (kiberbűncselekmények), irracionális foglalkozások (influencer).
a nyugat-európa legsűrűbb régiójában élve napi élményem volt, hogy jól érzem magam, de baszott sok itt az ember. benyomások voltak pusztán, így ha megpróbáltam szavakba önteni vagy racionalizálni, azonnal elillantak.
most akkor neszüjjé?
Aroff 