AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
bolti tánc
jobbra lép, balra lép,
szemben topogunk,
ezt nézi, azt nézi,
pingvin előre-hátra,
szemkontakt ritka,
mint a friss zsemle hatkor,
tovalibben pultok közt,
feledve a bénázást. -
adatgyűjtés
az majd megoldja.
egy kis klímaparáztatás, felmelegedés, biodiverzitás drasztikus csökkenése, de faszán odamentünk, felástuk, lekameráztuk, elcsíptük, megkurtítottuk, széttrancsíroztuk az utolsó érintetlen területet is, és ezzel most jobb, pontosabb szimulációt tudunk végezni, hogy mikor sülünk meg. tegyünk ellene! ok, konkretizáld és koordináld le, így csak szorongást keltesz audioalapon, megnyerő vizualizációval; inkoherens áldokumentarizmus.
-
ehhez értek
deles érkezés elszántan és tettre készen, készülj a legrosszabbra, reméld a legjobbat. az egyszerűbb és gyorsabb lehetőségeket lepróbáltuk, minden megfelelőnek bizonyult. hat-hét órás ultimate műveletre számítottunk, végülis másfélóra alatt megtörtént.
-
vidéki & városi
ember-ember, a múlt félévszázadban mégis visszatérő széleskörben. mi az alapvető eltérés?
az információmennyiség, mely éri őket és fel kell dolgozzanak, majd továbbgyúrni, vagy elvetni, etc.
nincs olyan, hogy jobb, okosabb, talpraesettebb. mindkét életforma információmennyisége által ütemezett tempót el kell sajátítani. a hét néhány napján nem engedek be sok infót kívülről, a saját dolgaimmal foglalkozom. más napokon pedig csak külső infót folyatok át magamon szinte. nem szabad elveszítenem a kapcsolatot a külvilággal, sem a beltartalommal.
-
Pillangó
“[…] Túlságosan nagy a gépi civilizáció, zaklatott az élet, a társadalomnak egy ideálja van: még több új gép, egyre könnyebb és jobb élet. Aki úgy kóstolgatja a tudomány új vívmányait, ahogy szörbetet szokás ízlelgetni, abban szomjúság támad a kényelmesebb élet iránt, és állandó harcra ösztönzi, hogy ezt elérje. Mindez megöli a lelket, az irgalmasságot, a megértést, a nemességet. Az ilyen embernek már nincs ideje rá, hogy törődjön másokkal, még kevésbé egy rovott múltú emberrel. […]”
-
modern világunk abszurditásai
vasút- vagy buszállomás. utazni fogok, érvényes jegy lapul a zsebemben. a jármű még sehol, de vizelési kényszer már csövön. az állomás toalettjét díjfizetés ellenében használatom csak. sokan vagyunk, ha mindenki ki-be járna ezekbe, extra amortizációt és költséget jelentene. de ha leendő (vagy épp érkező) utas vagyok, miért is kell fizetnem külön egy esszenciális szolgáltatásért?
önmagában a folyadék kiengedésért fizetni szürreális. a betöltött folyadékért már fizettem, majd azért is kell, hogy kiengedhessem. ha mindezt megtenném egy félreeső közterületen, konszolidáltan, elbújva, a rendőr közszeméremsértés (vagy garázdaság) vétségével helyszíni bírsággal díjaz. nem pörgettem a farkam a járókelők arcába (mely a sarkítása a közszeméremsértésnek), szégyenlősen kerestem egy bokrot, hogy ne keltsek megbotránkoztatást a járókelőkben (kerülve a garázdaság szabálysértést).
-
D.E.: A Kezdet
A nő kétségbeesik a karrierizmus lokális csúcsát elérve, a férfi meg apa-kép hiányában egy anyámasszony-katonája élete derekán. Mégis, hogy’ a faszba jutottunk ide?
Mikor távolodtunk el ennyire egymástól? Mikor hitették el velünk, hogy magányban is le lehet élni egy életet? Miért isszuk meg az elixírt, mely biztosítja, hogy a legújabb termékekkel és szolgáltatásokkal boldogok leszünk?
Megrokkanva, az ego vastag és áthatolhatatlan takarójával külön-külön beburkolva egy végeláthatatlan és feloldhatatlannak tűnő előjáték, ahol az elnőiesedett férfit az elférfiasodott nő körömszakadtáig igyekszik megkaparintani, úgy, mintha nem lenne sem holnap, sem másik férfi az ismert világban. Önbizalomhiánnyal és önképzavarral küzdő férfi nem tágít a profán síkjáról; szép a lakás, anyukája, a kilencvenéves dadusa, egy sör, egy kis bor, takarítás, evés; bármi, csak még egy kibaszott kudarcot ne kapjon a pofájába. Első házasságából lányát négy éve nem látta, noha a volt felesége ugyanazt mondta, amit most, ennek a házibulinak a végén ez a nő mond. Tetszel! Nem hagylak el!
A nőnek mindig menedzselnie kell valamit: céget, saját életét, és minimum még valaki életét. Nem sima terelgetése a soroknak, ahol kell, szabadon engedve a gyeplőt, hanem görcsös ragaszkodás az irányítópult kezelőszerveihez; egy óra előjáték után ki is bújik a szög a zsákból: peteérése van. Érzi, tudja. Elférfiasodott, intuíció csírájában jelenik meg csupán, helyét átvette a kényszeres irányítás alatt létrejövő pontosan eltervezett jövő, kezdve a ma estével; szex, alvás, reggel ismét szex, majd reggeli, melyhez előtte leugrik hozzávalókért a sarokra, aztán tévézés vasárnap folyamán, délután kibuszozás a parkba, és így tovább. A vállalatvezető otthon sem tud kilépni a szerepéből.
Vagy mégis? Órák perpatvarait követően rácáfol korábbi állítására: igen, ő is a kertvárosban akar élni, három gyerekkel, trambulint akar a kertbe, sütit készíteni a gyerekekkel és megosztani a fotót minderről a közösségi média álhazugságában. Azt, melytől a gyomra felfordult nem olyan rég; az mímelt boldogság, ami árad a virtuális térből. Annyi mindent tett könnyebbé a virtualitás, csak éppen egymástól távolodtunk el fényévekre.
-
szorongás
hasztalanságomtól.
nem építem és szépítem a rendszert. noha életerős fiatal vagyok, uccu neki, mindig kell lapátolni valahol a bélsárt. hajtani a pénzt, többet és többet keresni, hogy mindenféle bugyuta, ritkán hasznos dolgokra elkölthessem. minél több kötöttséggel egyre jobban felügyelve ezt a korlátozott folyamatot (keresés-költés). megérzéseket elnyomva a pillanatbeli élménnyel, mely véget nem érő, de mint olyan, változó folyamatosan és csak plusszos. állítják, hogy fenntartható, de tudják, hogy nem.
szemben ezzel ott állok, az életemről gondolt, vélt, feltételezett, érzett dolgokkal; kíváncsisággal, érdeklődéssel, hatékonysággal párosult technokrata racionalitással, mindent meg lehet oldani-attitűddel; szakterületemen kitekintésekkel. melyekben közös, hogy nem minden a pénz, és nem csak másnak a malmára hajtom a vizet. valódi élmények a röpke kérészek helyett, plusszos és mínuszos egyaránt.
magamnak vagyok hasznos.
-
jártamban-keltemben
galéria klikk
-
változtatni berögződéseken
végiggondolni napi rutinokat. megkérdőjelezni, és újraértelmezni vagy elvetni. újakat behozni. ízlelgetni, kitapasztalni hatását, majd mérlegelni folytatását vagy elvetését. újra. és újra. és újra.
Aroff 