AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
random arc 6
egy nagy közlekedési csomópont egyik megállójában állva egy harmincas közepi, 185 magas, átlagos, nem sportos testalkatú, szürke kötött pulóverbe és farmerbe öltözött – leginkább állatként egy fókára hasonlító – fazon lép oda hozzám:
kérdezhetek valamit?
kis várakozással igeneltem.
arca felé gesztikulálva két kezével: szerinted csúnya vagyok?
nem. mi számít csúnyának?
hát például Matolcsy Györgynél szebb vagyok?
mi a szép?
ő kancsal.
igen, az valóban nem szépnek mondott tulajdonság.
lejönnél velem egy szórakozóhelyre? kifizetem a belépődet is, meg minden.
nem, most nem alkalmas. de gyere, itt a villamos, ami odavisz!
áhh, még bátorságot kell gyűjtenem.
-
pávatánc
nincs fairplay, sosem volt. ez nem barátság.
ha ordas tahóként kihívom koitálni, hirtelen a cuki kacér kiscicából viktoriánus korabeli asszony lesz, s kikéri magának, hogy csak úgy odavesse magát.
mi vagyok én, kurva?!
ha úriasan udvarolok, akkor hónapokig legyezteti magát, élvezi az egofürdetést, kelletést, érdeklődést, szélcsapást; majd amikor már fekete-fehér érzi (sejti és tudja is), hogy itt többről lenne szó, akkor két módi van:
a) azonnal behúzza a kéziféket és deklaráltan bedob a friendzone-ba, bármennyire fáj ott és akkor, ez a korrektebb;
b) visszakozik viselkedésében némelyest, de továbbra is szeretné az ellentételezés nélküli figyelmet, érdeklődést, törődést kapni.
legyél kéznél, ha sírok; takarodj, ha férfi jön!
utóbbi az igazán alávaló, hisz’ ha nem vagyok kellően észnél – ami lássuk be, egy túlnyomóan kémia által uralt folyamatban simán benne van – akkor masszívan kihasznál, érzelmileg. húzza az agyam.
dehát csak barátok vagyunk!
nem, cica, eddig nem barátkoztunk, hanem ismerkedtünk. barátszerűk vagyunk, de a nemiség és a vonzalom masszívan kivette a részét az ismerkedésből: félmeztelen fotók, utalások, hosszú ölelések, masszázs, tánc, simi-körök. ezek barátságban elég ritkán fordulnak elő, és mind együtt még annál kevésbé. öt hónapon keresztül.
elfogadom. ez van. asszisztáltam hozzá. élveztem. ott voltam mindig, nem projektáltam, nem futott mozi a fejemben. nem tiszta baráti volt eleddig.
s korrekt sem.
velem van a gond?
-
szaktudás
van az a szint, mely felett már nem megtérülő a gazdaságnak. inkább egy sáv, mintsem egy egzakt szint. határ a csillagos ég, de a nagyobb tudás nem feltétlen indikálja a megfizetettséget. nem pusztán anyagi ellentételezésben merül ki, beleértendők az időbeni juttatások (több szabadnap, rugalmas munkarend, otthoni munkavégzés lehetősége, etc), az utalványok (meleg-hidegétel, üdülési, kulturális, etc), magán egészségbiztosítás, ha helyszínre kell járni, céges jármű biztosítása vagy utazás teljes térítése.
a tömegközlekedéssel járást minden cégnek 100%-osan elletételeznie illene.
a tudásom, és az arra rárakódott tapasztalatom ötvözve használom (és kamatoztatom ugyanakkor) a cég érdekei szerint; időmet töltöm a cég által rám oktrojált problémákmegoldásával. kölcsönös lojalitást feltételezve az elégedettségre apellál mindkét fél, hiszen hosszabb távon ez indikál gyümölcsöző együttműködést.
a szaktudás nyersen semmit se ér, ezért ritka és határozottan ideiglenes állapot. rögtön rakódik rá pozitív és negatív tapasztalat, szimpatikus és antipatikus dolgok sokasága, területek, folyamatok, kapcsolatok. egyes képességek kiéleződnek, mások eltompulnak. hatékonyság, termelékenység fokozása. tapasztalatszerzés egyre több területen, bővülő részhalmazokkal, melyek közt rendre több és több metszet és unió indukálódik.
ebben rejlik szerepe a céges folyamatoknak és eseményeknek, hogy fejlesztenek képességeket (=profit), elvárnak cserébe teljesítést. kevesebb olyan munkakör van, ahol egyértelműen lehet számszerűsíteni egy munkavállaló termelékenységét – talán ez is adta tudatalatt a termelési jelentések groteszk, vagy a sztahanovista kitüntetés groteszk jellegét – és ha lehetséges, akkor csak hosszabb távon (minimum éves viszonylatban).
-
retró
az elmúlt évszázadot látom újjáéledni. leporolva és felpörgetve; a divat, a látvány, az élmény, a benyomás szintjein ugyanaz, ami már volt egyszer, vagy többször. motívumok, minták, mintázatok, képek, melyek már voltak.
-
mátrix
benne vagyok a mókuskerékben. hallottam, láttam olyant, aki kiugrott az őrült forgásból. árgus szeme figyelik minden léptem, energia- és erőforrás vagyok, termelem & fogyasztom a javakat; így működik ez a nagy színház, amit felépítettek olyanok, akik szerint ez jó. számok bűvöletében élek, egyszer csökken, máskor nő; egyszer ez jó, máskor az.
a pirosat kapom be. hirtelen minden más aspektust nyer, áttranszformálódik, teljes prioritási rendszer bukik el, mellbevág az élmény; fáj is, nem is tetszik elsőre. hasonló emberek vannak körülöttem, és ők hisznek ebben, hogy jó. jobb.
el akarjuk pusztítani a hamisat, mert emberek vakon, némán, süketen élnek; abban a tudatban, hogy ez rendjén van – Vakok Országa. harcolok az egyre sokasodó ellenséggel, aki mint a rendszer a recesszióban, úgy zuhan a felhőkarcolók között a szakadó esőben betonra, minden klónjával együtt. feltápászkodik, újra és újra, a sokadik pofon után is. elpusztíthatatlan, megdönthetetlen.
-
random arc 5
közeli bevásárlóközpont alagsorában található élelmiszerlánc közepes méretű üzletének önkiszolgáló kasszasoránál felügyelő szerepét betöltő női alkalmazott önelégült válasza arra, hogy a biztonsági őr összegyűjtötte a pénztáraknál hagyott kosarakat és ezt boldogan-büszkén tudatta:
ez a dolgod, rabszolgám!
-
akut elégedetlenség
tünetei
heveny, rendszeres fülcimparángás. általános, alacsony intenzitású viszketegség. izgágaság, nyughatatlanság. csökevényes gondolkodás, közepesen fejlett beszédkészség, kiegészülve az ami a szívén, az a száján karakterisztikával. ezeken túl gyakorlatilag bármilyen testi tünet előfordulhat.
kezelése
régi gyógymódok közt említik az örülj, hogy lyuk van a seggeden típusú besugárzást, modern korunk szofisztikáltsága azonban eme kór gyógyítását is utolérte, így újra felfedezve az árnyalás technikáját az alábbi kérdések megválaszolása lehet segítséggel a kór elleni küzdelemben: valós az elégedetlenség? mivel vagyok elégedett? mivel lehetek elégedett? mit tehetek ellene? mit tehetek mellette? hogyan tehetek ellene, vagy mellette? mi az, amiért hálás lehetek?
adagolása
ahogy temérdek más esetben, itt is a rendszeresség vezet rögös úton a gyógyuláshoz. beálltát követően nem javasolt azonnal elhagyni a mantrákat, ugyanis ilyenkor még a utólappangás okán könnyen újra felütheti fejét a kór, ilyenkor a jellemző tünet fülcimparángás. ezt észlelve még ideje korán megfékezhetjük.
-
random arc 4
[ötvenes ürge felszállt a villamosra két, rogyásig pakolt óriás zacskóval, közepesen rendezett fizimiskával, ajtó bezárult]
ha jön az ellenőr, azt kell mondani neki, hogy a soha viszont nem látásra! nem kell bocsánatot kérni, csak megmondani, hogy a soha viszont nem látásra!
[negyedperc szünet]
Londonban van három millió pakisztáni. ezek muszlim indiaiak, őket hívjuk pakisztáninak. mennek az utcákon és zajonganak! persze, az angolokat ez nem érdekli. az angolok nem kínaiak! ők menedzserek, üzletemberek.
-
melankólia
„Van az életben valami megrendítően szomorú, s az, akinek erre szemében könny gyűlik, nem tudja, ez a szomorúság milyen megváltozhatatlan. Szeretne szenvedni, szeretné, ha mindez mélyen belevágna és fájna, szeretné, ha legalább belebetegedne, és milyen jó lenne belehalni. De annyira szomorú, hogy már nem is szenved, nem fáj semmi, nem beteg, nem sóhajt, nem türelmetlen, azt se tudja, akarja vagy nem akarja, azt se, hogy mindegy vagy nem mindegy. Már nem is céltalan. Nem az öröm- és boldogsághiány, mert hiszen akkor fájó űr lenne, tér, amiben nincs semmi. Ez a szomorúság sűrű és masszív, égő és áradó, egyfajta súly, amit elviselni tudni éppen annyi, mint szomorúnak lenni. Túl lenni síráson és kínokon, csalódáson, összetöréseken, megalázásokon, bukáson, magányon, betegségen. Túl lenni halálon –, szomorúnak lenni, itt lenni minden értelem nélkül, magában hordozva azt, amiből sohasem lesz semmi, belenőni a megsemmisülésbe, tudva, hogy minden öröm olyan gyümölcs, amely éppen ott, ahol a legédesebb ízt várja, ott benn, a közepében keserű.
Dehogy háborodik fel rajta! – dehogy dühöng érte! – dehogy lázad! Ha még ott tartana, hogy a menekülésnek ezeket a módszereit használni tudná, ha olyan módon tudna megszökni a szomorúságtól, hogy felháborodik, dühöng és lázad. Milyen fölösleges minden ellenállás, milyen szánalmas minden szökés. Ha még lenne kedve, vagy legalább kedvetlen lenne. Ha még hinne keménységben, vagy legalább hinne. Ha még szeretni tudna valamit, vagy legalább szeretne, ha tudna. Ez a mély sötét gödör mindent elnyelt, s ő belenéz, nyugodt és mozdulatlan, kavargás nélküli feketeség mered előtte, feneketlen és végtelen éjszakai mélység. Belenéz, s az űr nem is vonzza, nem is húzza, éppoly kevéssé, ahogy nem riasztja el, nem fél tőle, nem örül neki, nem kéjeleg benne, nem akar túl lenni rajta, nem vágyódik utána, csak belenéz és szomorú és szomorú. Under all earth runs water, under all life runs grief, az egész föld alatt víz folyik, az egész élet alatt szomorúság. Az élet alatt nyugvó sötét és mozdulatlan tó, az élet megnézi arcát e tóban, és szomorúságot iszik.”
H.B.
-
giliszta
kiadós esővel terhelt koraőszi vasárnap este, az úttest középvonalával párhuzamosan a bal nyomvályúban félig vízben próbál előre haladni. pár perc múlva itt a busz, az utolsó életpercei. megfogtam, de annyira kis keresztmetszete és sikamlós gyűrűi voltak, hogy kicsúszott háromszor is az ujjaim közül. érthető okokból pánikolt is a próbálkozások alkalmával.
megtámadtak!
bedobom az erdőbe, ahol jobb helye lesz.
* * *
