AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
névcunami
új közösségbe lépve találkozom azzal, hogy memória ide vagy oda, a nevekkel nehezen vergődök zöld ágra. tucatnyi új arc és információ, esetenként egyenruha – na, őt hogy’ hívják?
az első közös eseményig (remélhetőleg: élményig) csak egy magolás lenne a nevezéktan, nehezítő körülményként idézhető a temérdek egyforma keresztnév. ilyenkor jut eszembe, hogy mire is lett egykoron a név bevezetve? hogy megkülönböztessük egyiket a másiktól. istván-istván-istván-istván-péter-péter-jános-péter-sándor-sándor-géza-kristóf-róbert-sándor-istván-balázs-balázs-tamás.
a vezetéknév sem mindig dönt egyértelműen, melyik pityu, mert amúgyis mindenki pityu.
és melyik? az alacsony, a rövid hajú, a kopasz, a köpcös, a délceg, a mókás, a szemüveges, a kékruhás, a copfos?
-
random arc 3
[buszon az első ajtónál a sofőrrel trécsel három megálló hosszát, majd megállás alkalmával leszáll, de a visszafordul]
ha a szelet uralod, akkor már valaki vagy!
-
beszélni vagy csinálni
esetleg és kapcsolat a címben? vagy inkább majd? vagy de…?
egy szónak is száz a vége, el kell kezdeni! (egy szónak hogy’ lehet száz vége? vagy t’án hablatyolni kezd egyetlen szó kimondása helyett?)
álmodozom, merengek, mégis hogyan lehetne másképp, mit tehetnék az ügy érdekében, hogyan tegyem azt; használjak eszközt? milyen eszközt? hogyan kell használnom? egyedül képes vagyok abszolválni vagy kell segítség? ki tud segíteni? hogyan tud segíteni? hogyan viszonzom?
mit rontottam el tegnap? kit bántottam meg? mivel bántottam meg? ki kell engesztelnem? ki akarom engesztelni? ki fogom engesztelni? hogyan engesztelem ki? hogyan leszek jobb holnap?
mit tettem ma magamért? mit tanultam? miért keltem fel? mivel lettem több? mit kezdek ezzel? hogyan kezdek ezzel bármit? miről is van szó?
a döntés előszobáját ilyen általános kérdésekkel tapétázták ki,
félkövér Consolasbetűtípussal szedve.jó-jó, de akkor mi lesz?
honnan ez a versenyfutás az idővel? minden késik, halasztják, tolódik, felfüggesztésre kerül, mert nincs idő. egyre rövidüljön az átfutási idő, legyen minden olcsóbb, jobb, szebb, kompaktabb, gyorsabb, kisebb; de másban nagyobb; és mindezt most és azonnal. ja, nem, tegnapra.
ha valamit nem lehet gondolkodás, és esetleg kommunikáció nélkül, hát csinálni. gyere be a lakásomba, de ne keresztezd az előszobát!
(persze, földszint esetén törd be az ablakot a nagyszobában, emeletek esetén egy létra segíthet valameddig elérni az ablakot, és ha túl magasan laksz,)azt hogy’ csináljam?
-
virtus +1
három a magyar igazság és egy a ráadás,
mert ugye semmi sem sikerülhet elsőre, hát még harmadikra, dehát szar lett, elbaszódott, kész ennyi. én megtettem mindent, viszont a többiek…hát, ilyen emberekkel mit vár az ember, nincs mit tenni, ez van,
hárítok és magyarázkodom,
felelősséget még véletlenül sem vállalok semmiért, minden mindenkoron külső erők, behatások, vagy ok miatt lett úgy, ahogy lett; nem tehetek semmiről sem, csak élni akarok, hagyjanak élni, nem tettem én semmi rosszat; tanár úr kérem, én készültem!
sziauram.
* * *
pre:
-
virtus 3
ez nekem jár,
mert hát ki más lenne a világközepe, mint én; megérdemlem a szép bánásmódot, akkor is ha én geci voltam veled, kijár nekem még egy bármilyen fogyasztói termék, amit éppen megkívánok, és amikor akarom; mert mi az, hogy a németnek lehet, és van is, nekem meg nem jut vagy nincs is…legyen minden is, mert amúgy is kurvára
intoleráns vagyok
mindennel és mindenkivel szemben, gyanúsan figyelem és méregetem, bárki is lépjen egy méteres sugarú körömbe fizikailag vagy csak metában. buzi vagy? retkes fartúró! csálén áll a füled? te hülye majom! kifele áll a fogad? mivan, kapáltál már ma hülyegyerek?! dagadt vagy? kellett annyit a mekiben zabálnod! de kicsit én is telt vagyok. muszlim vagy? úristen, terrorista! valamit megint variáltak a szabályokkal? jajj, csak azt ne, nem akarok
újdonságot.
-
globalizmus
a magyar fővárosban, ukrán rendszámos német luxusautóból kiszáll egy afroamerikai, megnézi a kínai összeszerelésű, amerikai tervezésű telefonjára Franciaországból érkezett üzenetet, majd beül inni egy olasz kávét, amíg megérkezik portugál barátja.
-
mentális szennyezettség
délelőtt tizenegyet karistolta alulról az idő. a pénztárban hosszú sor kígyózik. a 13-as ablakhoz mehetek.
jó napot kívánok, egy vasúti bérletet szeretnék váltani Töpörödöttpuszta-alsó és Déli közé, ÁFÁ-s számlával, erre a cégnévre, címre, adószámra.
[elhelyezem az előre megírt lapocskát az információkkal a csúszófiókban]
mármint havi bérletet?
igen, havi bérlet.
igazolvány?
melyik, személyi?
váltott már bérletet, nem?
nem.
diktálja az igazolvány számát.
négy-öt-öt-hat-kettő-nyolc-Lajos-Géza.
Géza az utolsó?
igen.
[monitorba mered, gépel, kattint]
kártyával szeretnék fizetni.
[négy, különböző hosszúságú hőpapírt kezével végigkísérve összefogja, ahogy a nyomtató kiköpi azokat, majd a csúszófiókba helyezi, nem néz fel, nem reszponzív]
köszönöm, viszontlátásra!
elsétálok három métert, és elkezdem végig bogarászni a négy szelvényt. elírta az igazolványszámom, az első karakter eggyel nagyobb. visszaállok az eligazító, mellényes “szobor” srác mellé a sor legelején.
bocsánat, de tévesen szerepel a szelvényen az igazolványszámom, visszamegyek rendezni.
[elment az utánam érkező a 13-astól, közben előveszem a személyi igazolványom]
jó napot kívánok, a szelvényen feltüntett igazolványszám téves, az első karakter nem öt, hanem négy.
hú, hát azzal én már nem tudok mit kezdeni. nem lehet mit csinálni. maga diktálta ezt a számot, maga rontotta el. ezen már nem lehet változtatni.
rendben, akkor mondjam majd ezt az ellenőrnek, ha kérdezi? vagy nem szokták kérni az igazolványt?
[kétségbe esés ül ki arcára és méla undor, közönnyen keserítve, próbál gondolkodni]
jó, várjon egy kicsit, megkérdezem mit lehet csinálni.
[eltűnik mintegy tíz percre a hátsó termek egyikében; visszajön ellenirányból]
adja ide a lakcímkártyáját.
egyébként is, maga rontotta el, én kérdeztem, hogy biztosan ez a szám, hogy stimmel-e…
…ez csak természetes, hogy én rontottam el! nézze, abban hibáztam, hogy nem a kártyát adtam oda, hanem bediktáltam a számot.
[tesz-vesz, klikkel, gépel, nézi a lakcímkártyám]
…a kártyát.
tessék? melyiket?
a bankkártyát, amivel fizetett!!!
mégis honnan tudjam, mire gondol, amikor nem kommunikál?! mondja, melyiket, és adom, segítek, hogy haladjunk!
ez magának tudnia kellene, maga rontotta el, mert nem figyelt.
[bámulja a monitort meredten, nem mozdul egy perce, majd váratlanul a szemembe néz mélyen]
látja, most sem figyel!!
de hölgyem mégis hogyan figyeljek valahova célzottan, ha nem mondja meg, hogy mire? és hogy mit kell tennem!
mert nem figyel! ott van a terminálon az összeg, HA HELYES, NYOMJA A ZÖLDET.
[helyes, zöld]
[kidug egy hosszabb szelvényt az összes eddiginél a csúszófiókon és egy tollat]
ALÁÍRÁS, TUDJA, ALÁÍRÁS, OTT AZ ALJÁN, ÍRJA ALÁ, A TOLLAL, AZ ALJÁN ÍRJA ALÁ A NEVÉT.
[röhögésbe kezdek, közben aláírom]
rendben, és most?
[mozdulatlan meredtséggel nézi a monitort, egy keze az egéren, másik a pulton]
hölgyem, és most? sztornózta a vásárlást, ha jól látom. szeretnék egy bérletet.
[változatlanul ül az üvegkalitkában, tüntetőleg a szeme sem mozdul ezalatt]
visszasétáltam az ekkor már csak három főt számláló sor végére, gyorsan sorra kerültem, a 14-eshez. elmondtam mit szeretnék, odaadtam az ÁFÁ-shoz szükséges információkat, és a személyi igazolványom. három perc alatt kaptam egy helyesen kitöltött bérletet.
miért kell így viselkedni egy másik emberrel?
-
random arc 2
reggel hétkor villamosra várok a fáradt nyár végi napsütésben, az aluljáróból egy cekkeres, töpörödött, mélykék, eu csillagos baseball sapkás öreg jön fel, s tart felém.
tessék mondani, mikor lesz tavasz?
úúú, hol van az még, bár holnap lenne!
rázendített. a kezdetben hét percnyire datált villamos pillanatok alatt ott termett, az öreg pedig beavatott Tompa Mihály (ha jól emlékszik) írásaiba, miszerint ősz után tavasz jön, dehát milyen csacskaságot mondott, hiszen ősz után még ott a tél! követte a meteorológia szavahihetetlensége, hiszen nem értik, hogy vannak ilyen áramlatok az óceánoknál, amelyek nem megjósolhatóan mozognak. beszálltam a villamosba, jön ő is egy megállót, mert megy kertészkedni Pesthidegkútra. az egymegállós út alatt megtudhattam, hogy a nagyorrú férfiak kanosabbak, ez ugyan nem biztos, de ő ezt figyelte meg, sok-sok év alatt, és higgyem el, így van. de persze nem biztos, de ő így látta. tudniillik jobban érzik a pinaszagot. amely nőknek felfelé biggyeszkedik az felsőajka, az meg szereti a szexet. ezt figyelte meg, dehát nem biztos, de így látta.
utóbbi két tétel pörgött a lemezről a teljes megállóközben.
-
virtus 2
ellehetetlenítelek,
mert ha már nekem is szar, legyen neked is. rossz napom van, legyen neked is. tök béna vagyok gyakorlatilag bármihez, legyél te is az. nem tudom megcsinálni, te se remekelj. demotivált vagyok, legyél te is az. önző vagyok, legyél te is az. szarok mindenre, szarj te is. voltaképpen folyton csak
panaszkodom,
nehogy valaki azt gondolja, hogy nekem jól megy. rengeteg időt pazarolok el a múlton való kesergésen, és a jövőtől való rettegésen, és azt a hajszálnál is vékonyabbat, ami a kettő közt van, észre sem veszem. mert milyen szar már minden! szar az életem, szar a kormány, szar a lakhatás, szar mindenki, változzon meg mindenki…ja, hogy nekem kellene
változni? azt már nem!
-
csak kérdezni akartam
meghallottam a láncok csörgését, épp a kukákat oldozta el, majd húzta ki a járda szélére a másnap hajnali deponáláshoz. gyorsan pólót és nadrágot húztam, cipőt vettem, lesétáltam. megint nem vett észre a fotocella. elkezdek ide-oda sétálni, kalimpálni, szökellni, de mind hiába. a vészmegoldás: a kapu mellékszárnyának reteszelését oldom, majd megrántom a főszárnyat. az elektromágnes méretes, nem enged. közben befejezte rituáléját, kutyájával az átellenes oldal felé indul. elszöntyömpörödve indulok fel a lépcsőn. kattant a fotocella reléje, a kapu nyitva. visszafordulok, feltépem, öles léptekkel megyek utána. hívásban van.
csak locsolni akarok.
