AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
legyél européer
pontos, mint egy svájci,
garasoskodó, mint egy holland,
technokrata, mint egy német,
szabad, mint egy angol,
szerelmes, mint egy francia,
alig látható, mint egy lichtensteini,
temperamentumos, mint egy spanyol,
fiatal, mint Szlovákia,
oldalazó, mint egy magyar,
eszes, mint egy észt,
cseles, mint egy cseh,vagy csak hagyd a faszba a sztereotípiákat.
-
búcsú
elmostam a bögrém. meglocsoltam a növényem. elszámoltam az ingóságokkal. letakarítottam az asztalom. kipakoltam a fiókom. megköszöntem.
utoljára.
rettentően megterhelő elköszönni.
-
a munka
nemesít. nem tesz boldoggá. kell. pénzt hoz. leköti a felesleges energiáidat.
-vállaló
annyit töltöm ezzel az időm, amennyit alszom. regenerálódás, majd újraelhasználás, vagy felhasználás. olyan napom, amikor nem ezzel töltöm az időm fiatalon kevés, idősödve egyre több lesz. van ráció mögötte: az idősödést a munkaadó exponenciálian növekvő nyűgként él meg, a fiatal meg erejeteljében húzza csak az igát/lapátolja a szart/kapálja a földet. ezzel nincs is bajom: nemesít. önállóságot ad(hat), de mindenképp arra sarkall. de nincs teteje a spirálnak, a végtelenbe nyúlik fel. és minél tovább nyúlok, minél többet csinálom (sokszor magamra sem figyelve), nekik annál jobb, több, szebb lesz. miből is?
miért fogjon vissza ebben az önostorozásban, túlhajszolásban? hisz’ nem érdeke a cégnek. ebben a folyamatosan fenntartott, mesterségesen duzzasztott válsághelyzetben pedig felmerült, hogy sokak elveszítették a munkájukat, és egyik napról a másikra bevétel nélkül maradtak. emelés emiatt szóba sem jöhet, hiszen válság van, amely a céget is mélyen érinti financiálisan.
és most amúgyis egy projekt közepén vagyunk! ha magunk mögött tudjuk, akkor nyugodtan le tudunk ülni beszélni ezekről. ilyen pillanat sosem lesz, hiszen egy dinamikusan (robbanásszerűen) növekvő vállalatban a közepes káosz váltja a közepesen-magas káoszt egymás utánjában. a járvány extraként egy ködfátylat húzott még a közepes káoszra. szerencsés esetben három-négy hét békés vizeken tengődés becsúszhat.
a kötöttségei ellenére ott van a pro: állandó rendszeres bevétel.
-
non-sense
nothing makes sense,
everything became non-sense.sensing it helps nothing,
feeling it’s not everything.keep it black & white,
so you don’t have to colorize.though colors are everything,
used for sensual distraction,preparing acceptance box
even for color-lovers.what makes sense then
when each one has its boxand reality still remains
in calm silence. -
kölcsönös segítség-nem-nyújtás
kérsz, adok.
kér, adok.
kértek, adtam.
tudnál adni?
nem.
tudnál kérni valakitől?
nem szívesen.
– – –
tudnál segíteni?
ma nem érek rá.
mikor jó?
hú nem tudom.
figyi, tudnál segíteni?
nem, épp meeting-en ülök, utána jó!
[sosem lett jó]
segítenél kérlek?
amint ezt befejeztem igen!
[vélhetően sosem fejezte be azt]
– – –
te, tudnál segíteni?
ú most nem jó.
holnap esetleg?
nem tudom még.
de nekem ma lenne szükségem segítségre…
jó és ki vagy te? várd ki a sorod.
oké, de már hónapok óta jelentkezem…
és? szarügy.
– – –
mindenkinek a saját gondja a legnagyobb.rip.
-
teljesen másban vannak
ahogy mi nem értjük az ő elmúlt ötszáz évüket, úgy ők nem értik a mienk. míg én szeretném megérteni az övét, fordítva ez nem teljesül. ketten könnyebben lépnénk egy közös nevezőre, mint hogy egyik kettőt lépjen.
szarnak a világra, mert legfelül vannak, ahogy a Platform-ban, a munka bizony móka, az effektív munkavégzést pedig kiszervezzük valakinek, aki megcsinálja, hedonista késő Rómaként halomra rakott húsostálakkal parádézzunk, majd küldünk egy enyje-benyjét a ruszkiknak. messze is vannak, meg be is vannak feszülve valamire, de már senki nem emlékszik, mire, meg mi itt igazából jól megvagyunk, köszönjük. kreatívkodunk, dizájnvilágot építünk évente új modellel, hogy cseréld a régit, funkcionalitásra és financialitásra felfűzve, hogy a pénz mindig mozgásban legyen, hogy a gazdagabb kapzsiságát megélhesse, hogy akard az új életkiegészítőt, mert anélkül szar se vagy.
-
egyszer csak minden elbaszódik
…és takaros kis esőfelhők lebegnek csak a szemem előtt, nem látok, nem hallok. túl sok minden. két műhely élete százötven járművel, benne jelenleg három visszahívási projekttel és 7+12 munkatárssal, ebből hét nagyjából két óránként inputra vár és félóránként (új esetén negyedóránként) totál random és szükségtelen kérdése van, a további tizenkettőből négy-öt telefonál input miatt, kommunikáció angol és harmadik nyelven. visszatérő meghibásodások, központi kollégák kéréseit teljesíteni, egyéni diagnosztikák, meeting-ek, dokumentáció írás, helyszínre kiszállások, kocsimozgatás, pontos adminisztráció, és további teljes random, élet által megcsavart történetszálak és nyalánkságok. koncentrálni? egy feladatnak a végére érni, valamit befejezni en-bloc? felejtsd el.
amikor erre a halomra egy tollpihe még rászáll gyöngéden, K.O.
de nem mindig! az elmúlt hetekben sikerült a teljesítmény és (még nyomokban fellelhető) motiváció mellett megtartani a szükséges távolságot & rezignáltságot, mely áldásos és megtérülő volt.
-
döntés
bíztatnak rendre, hogy jól döntöttem. lehet, pont amennyire az, hogy nem. nincs ember, aki ezt most képes megítélni. a napok, órák többsége nem élvezetes számomra hónapok óta. sokáig elsöprő mértékben az volt. aztán apránként elkezdett változni a tendencia.
megtettem-e mindent? hogy européer módon, mindkét félnek előnyös, békés módon rendezzük, igen. többször átmentem a határaimon is, átlépve apró jelzéseket fogadva különböző testrészeimből. megérte? nem. de megpróbáltam. akkor kihúzom magam a gödörből a hajamnál fogva.
pont kezdett beindulni. nem sokkal azután, hogy ide értem, leállt. rövid ideig láttam még működni. már a helyiek is morgolódtak két év után. a testem ha nem is, de lelkem annál inkább meggyötörte közvetve. nem rég jött a hír: újra beindul! az életet újra engedélyezték!
elment a kedvem, mert túl egyhangúan kellett élnem. változatosság nélkül nincs élet, anélkül meg biorobot vagyok: vegetatív funkcióim működnek, fenntartom magam, és szolgálom a rendszert nem utolsósorban.
össze sosem írt bakancslistáról ennek ellenére két régi álmom kihúztam:
- éltem és dolgoztam egy másik országban,
- dolgoztam együtt ízig-vérig hollandokkal.
mi kurta leírva, mi munka mögötte.
-
időjárás
nem tudsz ellene tenni: olyan, amilyen. persze ma már más kontinensre költözni sem egy megugorhatatlan kihívás, ha nem tetszik az aktuális. ugyanakkor nem robotok, hanem biorobotok vagyunk, van hatása a hangulatra. na és a hangulatnak az időjárásra?
számtalan, ilyen-olyan okból emlékezetes esemény alkalmával külön kiterjed a figyelmem arra, hogy milyen idő volt aznap. egészen reggeltől estig, felhőzet, csapadék, páratartalom, hőérzet, …
a felmondásom napján az egész országra kiterjedő tornádó-erejű szélvihar volt, leállt a tömegközlekedés, két nappal később indultak újra a vonatok. a szabadságomról visszaérve – az ott is átélt – verőfényes, felhőmentes napsütés dominál, csapadék nélkül, egy hétig.
néha hónapokig rezonál az időjárás a hangulatra (és fordítva): monoton szürkeség, egyetlen nyaláb fény nélkül, a csapadék változatos formái, folyamatos légmozgás, kijózanítóan tiszta levegővel.
tessék mondani, ez itt már a Mátrix?
-
undor
belülről
emészt fel,
mételyez meg,
szipolyoz ki,
vesz el,
facsar szét,
foszt meg,
hánynám ki.mindenképpen távolodjon,
de azért a lila ködben
gondold végig még egyszer:
van értelme?
akarsz tenni ellene?
tudsz tenni ellene?
fogsz tenni ellene?
akkor tegyél ellene.
Aroff 