AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
altruista
ma mindenkinek egy kicsit többet kellene ebből bírnia. nem, nem abból fajtából, hogy segítek valakinek – a magam kárára is – hogy aztán hírverésből a többszörösét profitáljam, esetleg habostorta teteji meggyként még képletesen bele is rúgjak abba, akin segítettem. elvárt ellentételezés nélkül segíteni, úgy hogy abból semmilyen más előnyöm nem származik.
ezt hívják úgy ma, hogy idióta. vagy balek. vagy csóró. kihasználnak. nem segítek senkinek, mert visszaélnek vele.
-
virtus
a szomszéd fűje mindig zöldebb, legyen már az övé is sárga.
annyival jobb vagyok. szerényebb, okosabb, szebb, ügyesebb, dörzsöltebb, kulturáltabb, módosabb, világot látott. neki mégis mire megy ilyen jól, csak úgy az ölébe hullik minden. sosem panaszkodik, hogy baszná meg. jön azzal a bárgyú vigyorral, és persze, minden rendben. hol tudnék végre belemarni, megcsípni? mivel tudom behódoltatni, hatalmamba keríteni, ad absurdum, zsarolni? nehogymár neki jó legyen, amikor
mindenhez is értek!
a fotball-válogatott legutóbbi szereplése? siralmas. az adótörvények módosítása? felháborító! atomerőmű-építés? háhh, idióta németek! párhuzamos parkolás megszakértése? anyukám, tanulj már meg vezetni! szabálysértő rendőr? neked lehet, mi?! háború a másik féltekén? rohadt férgek! kereket cserél a szomszéd? tejóég, hogy’ emeled azt a kocsit? ügyintézés? á, úgy szar, ahogy van. bunkó vendéglős a tizedik munkaórában? mégis mit képzel, hiszen
fizetek nem is keveset!
legyen kedves, jöjjön már ide, kérdezni akarok; jól van, ne legyeskedjen már itt ennyit; mikor hozza már; miért nem jön már; vigye vissza; kártérítést kérek; beperelem; nem jó ez így!
á, jó’vanazúgy!
most mit kell még piszkálni? készen van! megvan? meg. akkor meg hagyjad már úgy a faszba, ne okoskodjál, ne legyél buzgó mócsing; elég az elégséges, a funkcionális, á, mindegy az, ha nem hasznos. ezt mondták, hogy ezt kö’ csinálni! a szabály az szabály, utasítást, parancsot nem kérdőjelezünk meg. most amúgy sincs erre idő, cselekedni kell.
-
szorongás 2
létezésemtől.
ne tartsak házi állatot, mert annak ez nem biztos, hogy jó. ne egyek húst, mert annak az állatnak ez biztosan nem jó. ne használjak klímát a kánikulában, mert csak emeli a külső hőmérsékletet. ne porszívózzak, mert sok energiát fogyaszt. energiát minél kevesebbet fogyasszak az egyre több elektronikai berendezéssel, mert abból most nem nagyon van éppen és az a kevés meg drága. ne járjak autóval, mert túl sok van az úton, szennyező, és még n+1 tetszőleges elrettentés. ne repüljek, mert túl sok már. ne egyek gyorskaját, mert egészségtelen. ne egyek sok cukrot, mert hízlal. kerüljem a műanyagcsomagolást, már a fél bolygó műanyagba van burkolva. ne vegyek felesleges dolgokat, mert így is belefulladunk a szemétbe.
de vásároljak, fogyasszak, utazzak; költsem a pénzt, különben leáll a gazdaság.
hogyan tovább?
-
modern világunk abszurditásai 2
parkolójegy-ellenőr.
egy, csak egy legény van talpon a
szaharaiforró aszfalton. jár-kel az előre kijelölt kerületrészben, és kis tabletszerű eszközével csippantgatja végig a lakótelepen sütkérező autók rendszám-regisztrációs matricáját a szélvédők jobb alsó sarkában. az erélyes egyszeri csippanása a kütyünek elégedettséget indikál hősünk arcán, továbbhaladván a következő delikvens irányába. -
túlnépesedés
minden alfája. a több ember több anyagot, energiát igényel, itt csak említőlegesen citálva a világ jelentős részén kimondva-kimondatlanul uralkodó gazdasági-piaci szerkezet jelentette végtelen és féktelen növekedéssel gerjesztett energia- és anyagéhséget, mely önmagában minimum kérdéses. a véges szabad területre egyre számosabb ember jut, hovatovább, nem is minden régió lakható, ráadásul ezek száma közben csökken (~felmelegedés).
a homo sapiens legnagyobb ellensége az unalom, tehát a több és több embert rendre le kell kötni valamivel, itt kapcsolódik be a folyamatosan a komplexitás növekedése: szabályzásban (szigorodás), technológiában (számítástechnika), technikákban (kiberbűncselekmények), irracionális foglalkozások (influencer).
a nyugat-európa legsűrűbb régiójában élve napi élményem volt, hogy jól érzem magam, de baszott sok itt az ember. benyomások voltak pusztán, így ha megpróbáltam szavakba önteni vagy racionalizálni, azonnal elillantak.
most akkor neszüjjé?
-
bolti tánc
jobbra lép, balra lép,
szemben topogunk,
ezt nézi, azt nézi,
pingvin előre-hátra,
szemkontakt ritka,
mint a friss zsemle hatkor,
tovalibben pultok közt,
feledve a bénázást. -
adatgyűjtés
az majd megoldja.
egy kis klímaparáztatás, felmelegedés, biodiverzitás drasztikus csökkenése, de faszán odamentünk, felástuk, lekameráztuk, elcsíptük, megkurtítottuk, széttrancsíroztuk az utolsó érintetlen területet is, és ezzel most jobb, pontosabb szimulációt tudunk végezni, hogy mikor sülünk meg. tegyünk ellene! ok, konkretizáld és koordináld le, így csak szorongást keltesz audioalapon, megnyerő vizualizációval; inkoherens áldokumentarizmus.
-
ehhez értek
deles érkezés elszántan és tettre készen, készülj a legrosszabbra, reméld a legjobbat. az egyszerűbb és gyorsabb lehetőségeket lepróbáltuk, minden megfelelőnek bizonyult. hat-hét órás ultimate műveletre számítottunk, végülis másfélóra alatt megtörtént.
-
vidéki & városi
ember-ember, a múlt félévszázadban mégis visszatérő széleskörben. mi az alapvető eltérés?
az információmennyiség, mely éri őket és fel kell dolgozzanak, majd továbbgyúrni, vagy elvetni, etc.
nincs olyan, hogy jobb, okosabb, talpraesettebb. mindkét életforma információmennyisége által ütemezett tempót el kell sajátítani. a hét néhány napján nem engedek be sok infót kívülről, a saját dolgaimmal foglalkozom. más napokon pedig csak külső infót folyatok át magamon szinte. nem szabad elveszítenem a kapcsolatot a külvilággal, sem a beltartalommal.
-
Pillangó
“[…] Túlságosan nagy a gépi civilizáció, zaklatott az élet, a társadalomnak egy ideálja van: még több új gép, egyre könnyebb és jobb élet. Aki úgy kóstolgatja a tudomány új vívmányait, ahogy szörbetet szokás ízlelgetni, abban szomjúság támad a kényelmesebb élet iránt, és állandó harcra ösztönzi, hogy ezt elérje. Mindez megöli a lelket, az irgalmasságot, a megértést, a nemességet. Az ilyen embernek már nincs ideje rá, hogy törődjön másokkal, még kevésbé egy rovott múltú emberrel. […]”
