AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
modern világunk abszurditásai
vasút- vagy buszállomás. utazni fogok, érvényes jegy lapul a zsebemben. a jármű még sehol, de vizelési kényszer már csövön. az állomás toalettjét díjfizetés ellenében használatom csak. sokan vagyunk, ha mindenki ki-be járna ezekbe, extra amortizációt és költséget jelentene. de ha leendő (vagy épp érkező) utas vagyok, miért is kell fizetnem külön egy esszenciális szolgáltatásért?
önmagában a folyadék kiengedésért fizetni szürreális. a betöltött folyadékért már fizettem, majd azért is kell, hogy kiengedhessem. ha mindezt megtenném egy félreeső közterületen, konszolidáltan, elbújva, a rendőr közszeméremsértés (vagy garázdaság) vétségével helyszíni bírsággal díjaz. nem pörgettem a farkam a járókelők arcába (mely a sarkítása a közszeméremsértésnek), szégyenlősen kerestem egy bokrot, hogy ne keltsek megbotránkoztatást a járókelőkben (kerülve a garázdaság szabálysértést).
-
D.E.: A Kezdet
A nő kétségbeesik a karrierizmus lokális csúcsát elérve, a férfi meg apa-kép hiányában egy anyámasszony-katonája élete derekán. Mégis, hogy’ a faszba jutottunk ide?
Mikor távolodtunk el ennyire egymástól? Mikor hitették el velünk, hogy magányban is le lehet élni egy életet? Miért isszuk meg az elixírt, mely biztosítja, hogy a legújabb termékekkel és szolgáltatásokkal boldogok leszünk?
Megrokkanva, az ego vastag és áthatolhatatlan takarójával külön-külön beburkolva egy végeláthatatlan és feloldhatatlannak tűnő előjáték, ahol az elnőiesedett férfit az elférfiasodott nő körömszakadtáig igyekszik megkaparintani, úgy, mintha nem lenne sem holnap, sem másik férfi az ismert világban. Önbizalomhiánnyal és önképzavarral küzdő férfi nem tágít a profán síkjáról; szép a lakás, anyukája, a kilencvenéves dadusa, egy sör, egy kis bor, takarítás, evés; bármi, csak még egy kibaszott kudarcot ne kapjon a pofájába. Első házasságából lányát négy éve nem látta, noha a volt felesége ugyanazt mondta, amit most, ennek a házibulinak a végén ez a nő mond. Tetszel! Nem hagylak el!
A nőnek mindig menedzselnie kell valamit: céget, saját életét, és minimum még valaki életét. Nem sima terelgetése a soroknak, ahol kell, szabadon engedve a gyeplőt, hanem görcsös ragaszkodás az irányítópult kezelőszerveihez; egy óra előjáték után ki is bújik a szög a zsákból: peteérése van. Érzi, tudja. Elférfiasodott, intuíció csírájában jelenik meg csupán, helyét átvette a kényszeres irányítás alatt létrejövő pontosan eltervezett jövő, kezdve a ma estével; szex, alvás, reggel ismét szex, majd reggeli, melyhez előtte leugrik hozzávalókért a sarokra, aztán tévézés vasárnap folyamán, délután kibuszozás a parkba, és így tovább. A vállalatvezető otthon sem tud kilépni a szerepéből.
Vagy mégis? Órák perpatvarait követően rácáfol korábbi állítására: igen, ő is a kertvárosban akar élni, három gyerekkel, trambulint akar a kertbe, sütit készíteni a gyerekekkel és megosztani a fotót minderről a közösségi média álhazugságában. Azt, melytől a gyomra felfordult nem olyan rég; az mímelt boldogság, ami árad a virtuális térből. Annyi mindent tett könnyebbé a virtualitás, csak éppen egymástól távolodtunk el fényévekre.
-
szorongás
hasztalanságomtól.
nem építem és szépítem a rendszert. noha életerős fiatal vagyok, uccu neki, mindig kell lapátolni valahol a bélsárt. hajtani a pénzt, többet és többet keresni, hogy mindenféle bugyuta, ritkán hasznos dolgokra elkölthessem. minél több kötöttséggel egyre jobban felügyelve ezt a korlátozott folyamatot (keresés-költés). megérzéseket elnyomva a pillanatbeli élménnyel, mely véget nem érő, de mint olyan, változó folyamatosan és csak plusszos. állítják, hogy fenntartható, de tudják, hogy nem.
szemben ezzel ott állok, az életemről gondolt, vélt, feltételezett, érzett dolgokkal; kíváncsisággal, érdeklődéssel, hatékonysággal párosult technokrata racionalitással, mindent meg lehet oldani-attitűddel; szakterületemen kitekintésekkel. melyekben közös, hogy nem minden a pénz, és nem csak másnak a malmára hajtom a vizet. valódi élmények a röpke kérészek helyett, plusszos és mínuszos egyaránt.
magamnak vagyok hasznos.
-
jártamban-keltemben
galéria klikk
-
változtatni berögződéseken
végiggondolni napi rutinokat. megkérdőjelezni, és újraértelmezni vagy elvetni. újakat behozni. ízlelgetni, kitapasztalni hatását, majd mérlegelni folytatását vagy elvetését. újra. és újra. és újra.
-
fatális figyelmetlenség
a közúti balesetek statisztikái alapján az idei első negyedévben több vasúti kereszteződésben történt halálos kimenetelű súlyos baleset, mint amennyi a megelőző években, évenként. ennek a 44 esetnek a döntő többségében az utólagos balesetelemzés (helyszínvizsgálat, térfigyelőkamerák képeinek visszanézése, esetleges tanúk kihallgatása, igazságügyi műszaki szakértő bevonása a járművek esemény előtti állapotának rekonstrukciója, és így tovább) azt állapította meg, hogy minden műszaki-biztonsági berendezés megfelelően funkcionált.
a geometriai valószínűsége, hogy egy autó találkozzon egy vonatszerelvénnyel az átkelőben infinitezimálisan csekély. ez a valószínűség persze létezik, sőt, valamelyest növelhető, ha mondjuk hét vágány fekszik egymás tőszomszédságában, keresztül rajtuk út. vagy, ha nem merőleges keresztezésről beszélünk, hanem valamilyen tompa vagy hegyesszögben találkozik a két közlekedési forma. utóbbi esetben a betekintése a pályának is becsületes nyaktekerést igényel. több esetet végigszemlélve képeken és videón, ez sem volt gond, jobbára jól belátható, fénysorompóval védett átjárók voltak. sorompó viszont elvétve akadt. öngyilkossági szándékot mindössze egy-két esetben tudtak magas vélekedéssel az akta utolsó ívére vetni, mint okot.
érdemes ismerni a magyar vasút és közút által alkalmazott metódust, hogy a fénysorompók mikor adnak pirosat – tilosat. a közeli HÉV vonalon több megálló egy közúti kereszteződés két partján terül el. amint a szerelvény begördül az utolsó métereken a megállás helyét jelző tábláig, a közúti fényjelző-készülék váltakozó pirosra vált. tehát, mielőtt keresztezném az utat, meg kell várnom a teljes utascserét egy elővárosi vonaton, majd hogy szépen gangolva kigyorsítson, és elhagyja a megállót, illetve a kereszteződést.
a fővárosban van olyan szintbeli útjáró vasúton, ahol táblát is kitettek már: a sorompó 10 percen túl is zárva tartható. egy környékbeli lelkes összeszedte, hoyg van olyan napszak, amikor 70 percig nem nyílnak fel a sorompók, mert a keresztezett 3+2 vágányon folyamatosan átfedésben jönnek-mennek a vonatok. ebben az esetben sem hanyagolható el, hogy az érzékelő, mely állapotváltoztatásának hatására a fénysorompó is állapotot vált, három-öt percnyi távolságra van a pályán alkalmazható sebességeket betartva. tehát nem feltétlenül a sűrű vonatkövetés, mint akár a túlbiztosítás okozza a hosszasan tiltja az átkelést.
utolsó gondolatok
türelmetlen vagyok. szeretnék mihamarabb tovább haladni, de gátolnak benne. a nyíl egyenes pályán ellátok két kilométerre, süt a Nap, tökéletes látási viszonyok közt; de vonatot nem látok. miért ne mehetnék át?
* * *
mindennap ekkor jövök itt, sosem jön ilyenkor vonat. najó, talán egy évben egyszer, valami mozdony vagy pályafenntartó itt húz el. na és, nem ma lesz. megnézem, mit reagáltak a posztomra vagy van-e valami új a feedben.
* * *
fenébe, megint bejött egy darázs! hol egy zsepi? ablakok le, kifelé hesengetni, menj már, kívül tágasabb, lécci!
* * *
jött reggel megint ez a savanyú fasz a pofájával együtt, kell menni melózni, és húzza a száját csak. hogy neki így nem jó, az nem jó, miért addig, korábban nem lehetne-e. mintha nekem nem lenne problémám, csinál nekem! a fejem is belefájdult már. elönt a méreg, alig tudok gondolkodni.
* * *
felsírt a gyerek hátul, de nem tudok félreállni, főút és vasúti kereszteződés jön. mindegy, gyorsan odafordulok és megnézem, mi van vele.
* * *
hmm, igaz, piros, dehát csak gyorsabban átérek, mint a vonat ideérjen!
+ ∞
-
random arc
megérkezik a megállóba. ajtót nyit, a sofőr már felállt az ülésből zárt fülkeparaván mellett, majd felénk fordulva rázendített nagy mosollyal, artikulálva, dagályosan, egy tréner hanghordozásával:
jó napot kívánok, köszöntöm önöket ezen a gyönyörű napsütötte délutánon, legyen nagyon szép napjuk! kérem fáradjanak az autóbusz belseje felé! az önök létezése egy csoda; az, hogy vannak itt közöttünk önmagában egy jelenés. örülök, hogy láthatom önöket, érezzék nagyon jól magukat utunk során, foglaljanak helyet. és ne feledjék, hogy önök maguk az erő, a megtestesült lehetőség, hogy valami jobbat hozzanak ki magukból, mint amik …
folyamatosan és lassan haladtam a busz hátulja felé, ahol volt több szabad ülőhely még. leghátra érve még mindig napszemüvegben nyújtogatta a kopasz fejét a késő negyvenes fazon irányunkba, és mosolyogva mondta tovább mondhatnékját. két biccentésemre sem ült vissza az ülésbe, érdeklődve kicsúszott a számon, hogy amúgy mikor indulunk? köztes megálló és sikeresen lezárult utascserét követően egyéb forgalmi akadály vagy fennforgás híjján akár mehetnénk is. csöng-csuk.
nagyon lassan és óvatosan vezetett, úgy, mint aki teljesen máshol és másban van éppen.
-
felhalmozása…
…földi javaknak. de minek? amikor már olyan mennyiségre duzzadnak a megvásárolt javak, hogy észben tartani, rendszerezni képtelenség, mégis, minek vannak? jó lesz még valamire. nem lehet tudni. nem baj, ha van ilyened. ilyened kell legyen! enélkül nem lehet létezni.
egyéne és élethelyzet válogatja, mit értek ezalatt. de amikor modernkori nomádként minden eshetőségre készülve berendezkedek bármi jöjjön is, akkor olyan sok lehetőségre lehet (kell?) gondolni, hogy ez egy soha véget nem érő cél. és, ha van is egy fluxuskondezátorom valahol, amikor kellene, hogyan fogok emlékezni, hol van, amikor kell? és amikor eltávozok az élők közül, mit hagyok magam után? kacatokat. nekem a te cuccaid töredéke hasznosítható.
vannak országok, ahol időről-időre történik egy padlássöprés, tehát egy erőltetett újraosztás keretében ismét kezdhetem felhalmozni a tárgyakat.
-
élet
változatosság, kinek mennyi és mi;
zárt hurkok tucatja, kinek mennyi és mi;
folyamatos küzdelem, kinek mennyi és mi;
kudarcok sorozata, kinek mennyi és mi;
szép dolgok pillanatláncolatai, kinek mennyi és mi;sosem kifogyni ötletekből, tervekből,
megvalósításokból és véghezvitelekben;
támogatni és támogatva lenni,
tenni, amit tennem kell,
mert dolgom van. -
keresetkülönbség
hogyan lehet az, hogy egy cégen belül kevesebbel honorálják a kézzel fogható eredményt (termelést), mint a csak közvetett módon hozzájárulókat?
előállítom, vagy visszaállítom a berendezés tervezett állapotát. fenntartom, bővítem, fejlesztem a rendszert; közvetlenül érintkezem a cégem léterehozott értékével. nem csak információt adok át róla, melyről közismert, hogy minden második szintlépést követően gyarló módon torzul; nem csak adatot generálok róla, melyben a félreértés emberi tökéletlenséghez hasonlóan betűjeiben kódolt; hanem fogom a kalapácsot és megszegelem, ha kell. működés, üzemelés, kezelés hiányában a cég kvintesszenciája kérdőjeleződik meg, hiszen nem teljesül a vállallat vállalása.
gigantomán minden cég mindenkori törekvése a véget nem érő növekedésre, elkerülhetetlen, hogy összeroskadjon egy ponton: mindennek, aminek kezdete van, véget is ér. feleslegesen duzzasztott bürokrácia, a sok bába közt meg elvész a gyerek: minél nagyobb az apparátus, annál körülményesebb a jól irányzott és időzített információátadás vagy -csere, mert több és több emberen kell átfusson. mert növekednünk kell, és ha ezt ésszerűen tennénk, az már túl lassú.
