-
mitől vagyok felnőtt?
nem azért, mert elmúltam tizennyolc. sem azért, mert kiköltöztem a mamahotelből. sem azért, mert dolgozom. vállalom a felelősséget magamért; tetteimért, viselkedésemért, döntéseimért; nem dugom homokba a fejem. tisztában vagyok vele, hogy az akciót reakció követi, az okot okozat, hogy mindennek megvan a pro és contrája, hogy nem minden fekete és fehér tisztán. jajjmégezis. nem hisztizek,…
-
routine
rendszer ad kapaszkodót a teljes bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban, túlzása rigolyássá tesz és korlátolttá; kényszerekbe taszít, csak addig tereljen míg hasznodra válik és nem fordítva. apró változtatások idővel teljes hátraarcban összegződhetnek, mégha közben észre sem veszed a parányi irányváltásokat, de itt és most elmondhatod, hogy egy kicsit másképp csináltam, mert minden változik és ez állandó, nekem…
-
niente
padon ülve nézed az elsuhanó vonatokat. ez már valami. fekszel a Nap alatt és nézed a felhőket. ez már valami. csukott szemmel ülsz az erdőben és hallgatod neszeit. ez már valami. állsz egy terebélyes fatörzs előtt és nézed a mintázatát. ez már valami. fekszel egy szobában és bámulod a mennyezetet síri csendben. ez már valami.…
-
kígyó kergeti farkát
a biztonságot technológiába és kényelembe csomagolták, fokozása kollektív restséget indukál, mely elbutulásba csap át, s így kiszolgáltatottságot szül, míg az félelmet gerjeszt, így a biztonsággal felvértezve bármit el lehet adni, és mindennek legalább biztonságosnak kell lennie, hogy eladható legyen.
-
WA: Magukrahagyottak
“A valóság birodalma a szellem, a szellem ellentéte az anyag, és ezáltal az anyag ellentéte a valóságnak, tehát nem isteni, hanem emberi fogalom. Semmi sem halhatatlan, ami anyag, mivel az anyag időhöz kötött, mulandó tünemény, mely néha szép lehet ugyan és kedves, de nem egyéb, mint téves illúzió.”
-
dribli
első, mindent eldöntő és elsöprő szakítás. felismerés, hogy nem ez kell, nem így kell, nem így jó, nem ez minden, ez nem adhat mindent, és bár valaha része voltál és részeiből lettél, nem képezheti a szenzuális és szexuális jövőt, mert az természetellenes, visszaharapó kígyó a farkába. van más, aki átveszi részben szerepét, támaszát, vígaszt nyújt,…
-
szakkádok
pípí-pípí-pípí-pípí, és indul a cirkusz, ahh, csak még két perc és oké mehet, csak még kettő, még kettő, még kettő…ú már világosodik, menni kell, mit is kell vinnem, ja igen, ezt ide-azt oda-amazt nem-emezt igen. vajon válaszolt, megnézem, á, semmi. jajj, mikor jön a villamos, igen, hol van éppen, ahh, mennyi van most, ja, menni…
-
háttér
rendre becsapom magam. erre van szükségem (szükségem van erre?), ez kell nekem (kell ez nekem?), jobb lesz ez (lesz ez jobb?), meg tudom csinálni (meg kell csinálni?). érzékelem, felfogom, értelmezem a helyzetet, testes érzet formájában megszületik egy igen valóságos kép verbális- és testkommunikáció, valamint intuíció révén, melyre árnyalatonként egyre szürkébb, vastag ködfelhő ráül; alakja önbecsapást…
-
olcsó = drága?
az olcsóbb hosszabbtávon drágább. a leginkább energiatakarékos mosógép (‘A’ osztály) mintegy harmadával drágább, mint a ‘B’ energiahatékonyságú. ha ezt választom, most mélyebben kell a zsebembe nyúlnom, viszont tizenötéves életciklussal számolva az el nem fogyasztott villamosenergia révén bizonyosan megtérül e befektetés. azonos típusú, tervezett élettartama végét súroló használtautó hirdetések között böngészve a legolcsóbbat kiválasztom. most kevesebbet…
-
ez mi ez?
mint a teremtés csúcstermékének aposztrofált egyed, tudom, mi esik jól, mi nem esik jól – kevésbé szerencsés esetben akkor, amikor át- és megéltem egyszer. ínycsiklandó fagylalt csokiöntettel kétezer-ötszáz méteren egy hütte kiülő teraszán mínusz tizenötben nem kelt jóleső érzést jellemzően. egy behűtött sör tikkasztó nyári hőségben egy tópartján az árnyékban henyélve általában jól eső érzéssel…