érdekes elmetornának tartom megállapítani utólag – akár első, akár sokadik találkozás esetén – hogy a másik fél, felek miről nem beszéltek: témakerülés. elmetornán belüli játék, hogy ráérzek-e találkozás alatt erre, és tudomásul veszem – meghagyva, hogy még bejöhet – netán behozom kérdés formájában. mondok egy példát.

rendszeresen részt veszek egy eseményen, majd különösebb jelzés nélkül egyik alkalommal nem jelenek meg, és mindez szabadon megtehető (tehát nincs kötelmem). a többi résztvevőben esetleg felmerül, hogy miért nem jöttem, míg másoknak fel sem tűnik rész nem vételem. akikben felmerül, lehet, hogy csak tudomásul veszik, míg más lehet, hogy behozza:

• miért nem jöttél múltkor?

e kérdést számtalan hangsúllyal (és ezáltal töltettel) fel lehet tenni, számomra az esetek túlnyomó hányadában számonkérően csapódik le – függetlenül a hangsúlytól, valamiért így hallom meg. mintegy vindikálja a felsőbb jogot, hogy számonkérjen engem, amiért egy kötetlen eseményen nem voltam jelen. ezt fedi a magyarázkodás ige és annak gyakorlása, nekifogok kifejteni, de bizonyosan fejtegetni, hogy az élet teljesen hektikus és sokszor pillanatban nonszensz, de egyébként ugyanannyi idő alatt feledésbe merülő részleteit átadjam autentikusan, átélhetően a kérdezőnek. vagy ferdítsem, torzítsam, rövidítsem, átszabjam, hozzátegyek, manipuláljam.

ha valóban számonkérésként kaptam, szinte sosem zárult diadalmaskodásommal a performansz. nem értett egy részletet, akkor azt kezdtem szálazni, és csak peregtek a betűláncba formálódó hangok, de a fogadó fél kontextus, valódi érdeklődés, és nyitottság hiányában süket volt. felesleges körök.

ha én tettem fel a kérdést, nettó szerepcsere és felesleges körök. és ha lehetőleg kerülöm? végülis, megállapítottam magamban, hogy gyakran nem érdekel. annyi irreleváns fejtegetést hallgattam meg, és emellett csodálatosak mégis, hisz’ mind arra mutatott, hogy emberi elmével felfoghatóan semminek semmi értelme, és ez a teljes nonszensz létezik, átölel a változó semmi, valamibe – mindig másképp – csomagolva.

tudattöltelék, hogy az üresen (?) pörgő pillanatnyi kapacitást valami külsővel lefoglaljam, különben be kell néznem. mi az, amivel én nem foglalkozom, vagy nem szeretnék? mit kerülök én?

és a másik miért kerüli, amit?