félórán belül történt két, egymástól különálló egyszerreség, amit megigézett. a kollégám azt mondta, visszahív egy óra múlva. eltelt másfél, péntek koraeste lévén bepötyögtem egy üzenetet a telefon kikapcsolása előtt, hogy majd hétfőn megbeszéljük, jó hétvégét. rányomtam a küldésre, és abban a pillanatban ugyanő hívott. ezzel is kezdte: épp rányomtam a hívásra, amikor megjött az üzeneted!

sétáltam a boltba egy zsebemből félig kilógó szütyővel. egyre bukott kijjebb, ránáztem, jó még megvan, még kijjebb, és kiesett. szinte ugyanazon a másodpercben realizáltam, hogy elhagytam, mint ahogy a velem szemből érkező járókelő rám nézett és mutatott a földre.

~