Aroff

átléptél minden határt.
túlmentél minden határon.  (╯° · °)╯︵ ┻━┻
–> szabd meg a határaidat!

innen indul a macska-egér játék. határok felállítása egyik megközelítésből esszenciális: kérek valamit a másiktól, amit most, úgy ahogy kérem, nem akar teljesíteni. ezt nem közli egyértelműen, helyette önmagát háttérbe helyezve/átlépve megteszi, amit kértem.

• ha a határállítás már égető részéről – de felkérés témájában nincsen – talán némi bajusz alól kicsúszó pikírt megjegyzés színesíti az elvégzett tevékenységet – de elvégzi!
  
• ha nincs, vagy nem kellően egzakt az önképe, akkor “csak” végrehajtja, talán bele sem merítkezve önmagába, feltéve a kérdést a nagy központi kijelzőjén piros betűkkel: akarom én ezt most? jó ez nekem most? tudok neki segíteni ebben? szeretnék neki segíteni ebben? ha ezt több alkalommal, visszatérően, huzamosabb ideig csinálom – és ő engedelmeskedik – akkor kihasználom? a balek, altruista, vagy szinonima aláhúzandó.

I. axióma: a határ korlátoz.
II. axióma: a határon belül komfortzóna van.

1. rigid határaim vannak. korábban értek ingerek, melyek nem voltak kellemesek egy ponton túlhaladva, ezért legközelebb nem engedem meg. felállítottam őrtornyokat, bennük őrszemmekkel, és első gyanús jelre riasztást küldenek, mire visszavonulót fújok. I. gordiuszi csomópont: ezzel elhatárolom magam bizonyos lehetőségektől, tapasztalásoktól, megismerésektől, élményektől. a kockázatot minimalizálom, korábbi sémákból felépített falak mögé süppedve tespedek tovább.
   
2. rugalmas határaim vannak. emlékszem rossz élményekre és dolgokra, melyek húzhatnának kínai nagyfalat körém, de ehelyett egy mobilis gumi falat tolok magam körül, melynek átmérőjét és magasságát kedvem, környezetem, pillanatnyi érzeteimhez tudom rögvest igazítani. II. gordiuszi csomópont: mi határol le a környezettől és a másik egyéntől, hogy ne használjanak ki, tegyenek kárt bennem? milyen alapvetésekkel, ökölszabályokkal létezem, ha ez minden pillanatban változik (-hat)?
   
3. azt hiszem, hogy vannak határaim, de a valóságban megalkuvó vagyok. csak az adott pillanatban elérendő cél a lényeg (szeressen, elfogadjon, befogadjanak, ne rúgjanak ki, ne verjen meg, több pénzem legyen, stb), ennek érdekében bármilyen korábbi elhatározásom, elhatárolódásom lebontom és átölelem a lábát, majd lenyalom a szart a cipője talpáról. III. gordiuszi csomópont: ki vagyok én? hagyom, hogy kárt okozzanak bennem, megalázzanak, megszégyenítsenek, meggyalázzanak?
   
4. szűk határaim vannak. messziről hangosan kiabálom, hogy ott állj meg és ne tovább! megközelíteni sem tudnak, csigaházamban élek csendes magányomban. nem zavar senki, olyannyira, hogy bár zavarna már valaki…élményektől, ingerektől, emberektől, helyzetektől, eseményektől, tapasztalásoktól határolom le magam. IV. gordiuszi csomópont: jó ez nekem? jól érzem így magam? folyamatos készenlét, hogy hol-mikor-ki akar határaimra (rám) törni.
   
5. tág határaim vannak. egy embertársam az utcán nekem jön. rálépnek a lábamra és utána az arcomba vigyorog. kiveszi az aprót a zsebemből és továbbmegy. az előttem elhaladó vonatról arcon köp egy utas szándékosan. egy rögtönítélő bíróság halálra ítél eretnek tanítások terjesztéséért. V. gordiuszi csomópont: Jézusnak tág határai voltak? hogy volt, az biztos: kikergette a kufárokat a templomból – ez már nem fért bele.