AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
légy felnőtt, 3. lecke
alkoholizálj, és hidratálj. száradsz folyamatosan anélkül is, legyél kedves testedhez.
-
é-kezet
érvényem nem érdeked,
élményed érdekel,
értelmem nem érdemem,
de életem értelme.értem érdeked,
érzem élményed,
értelmem éretlen,
mindez csak éretted?észérvekkel létezem,
ez lételemem, mely éltet.
de mit ér értelem,
mert érdektelen mindez.éltetem értelmem,
de életem érzelem,
melyet észlelned érdeked,
mert e lét érvénye. -
üm
vannak nagyon kevesen, akik jobbak. az élet és lét rendje, hogy a tökéletesség: a tökéletlenség. bárcsak a lánytestvéred kapta volna a vékony testalkatot! az eszmék világa távoli, beteljesíthetetlen, beteljesületlen, és valahol torz. jó lenne olyan világban élni, ahol mindenki nagyon okos? utópiába torkollna. őket valamiért ilyenre szabta a természet, vagy csak a számosság okán ilyen is van.
de hogy mennyire nem fennhéjas lenézés: a boldogság (pillanatainak) elérése okosan nehéz, mert annak kevés hozzátennivalója van. s hogy milyen unalmas olykor, hisz csekély előfordul okán ritkán szárnyalhat igazán szabadon, amiben több – vagy legalábbis más. relatív: boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
-
random arc 21
becsengetett, hozta cókmókjait, lehevederedett a kanapémra, és nagy, tágra nyílt szemmekkel arcon nyalt, és megszimatolt. nekiláttam reggeli összerakásának.
tudod, miért tesszük a friss petrezselymet perforált műanyag zacskóba?
csendben figyel, nem nyekken.
én sem tudom. illetve, messzi vidéken termelik, napokba telik, mire kézbe veszem, és természetében ezt nem viseli e növény.
fejét balra megdöntve figyel.
ezt a salátát is zacskózzuk. hogy miért? valahol megtermelik – ahol a legolcsóbb – elviszik egy üzembe, ahol összeválogatják, majd zacskózzák, hogy napokon át utaztatva kinyithassam, és frissesség hatásával élvezettel fogyasszam. ez a növény ezt nem képes természetéből fakadóan elviselni tartósítás nélkül.
pislogott közben.
íme, egy szósz! ezt is zacskózzuk. hogy’ mondod: miért? folyékony tárolására kényelmes, eldobható, egyszerhasználatos vákuumcsomagolt fóliát használunk, hogy ne legyen szükséges saját edényzetet hordani mindig. nem kell előre gondolkodni, tervezni; csak bemegyek és megveszem és élvezettel fogyasztom, minden nehézség, megpróbáltatás, gondolkodás nélkül.
issza szavaim, tekintetéből kirí, hogy már érti, hogy nem érti.
nos, ezt a szőlőt dobozoljuk. ugyan van kétszáz kilométerre szőlővidék, finomabb terméssel. egyébként most éppen szezonja van, de tavasszal ugyanezt a fajtát megvehetem, mert olaszban mindig terem. nehogy hiányt szenvedjek, vagy kielégítetlen élvezeti vagy tárgybeli szükségletem maradjon.
rám ugatott: éhes.
-
random arc 20
csípős-napos novemberi délutánon ülök a vagon végén pótülésen, szemben a húgyszagot eregető budival, mellettem a ‘Szerszám- és tartozékszekrény’. megérkezik a kalauz, lecsippantja a jegyem, majd:
“na, márpedig én nem fogok meghalni a MÁV-ért, bár felőlük megtehetném.”
s azzal a lendülettel lepakol a szekrényre, kinyitja, kiveszi kulacsát s hajt belőle, kérdem:
uzsonnaidő?
“várjon csak…fél 12-kor jelentkeztem szolgálatra az ország másik felén, akkor tudtam enni néhány falatot, azóta pedig…nos, az ebéd lenne soron, de még várat magára.“
s ezt követte szünet- és megszakításmentesen:
/random sztori egy félrement csomagkiszállítós esetről névegyezésből kifolyólag/
/random sztori az IC kocsiból elzavart, helyjegy nélkül utazó utasok vonakodásáról és a következetes magatartás fontosságáról/
/random vélemény a kalauz nélküli vonatokról és a szkeptikusságról, mi van, ha rosszul lesz a mozdonyvezető/
“na, nem zavarom utazás közben, minden jót!”
-
A szer
tiszteld magadat, mint felebarátod.
ha lehetne a fakuló szürkéből fehér újra, választod árnyaival? vanitatum vanitas, melyik ego nem szeretne újra fiatal(abb), vonzó, sikeres, kelendő, a kirakatvilág elvárásait száz százalékban teljesítő húsdarab lenni egy kifutón, pódiumon, színpadon. de van egy esszenciális feltétel, ez hogyan működik, mit nem felejthetsz: 1 ember vagy. osztódással szaporodik az irigység, és magammal sem tudok megbékélni, mert mindig csak a fény által reflektált képemben léteztem, és belül csak sivár űr van. most itt a lehetőség, hogy szeretni fognak, muszáj villantanom, és akkor minden rendben lesz. junkie.
páratlanul szórakoztató hamvas és rothadó énem szembenállása, élet-halál viadala, az ego nyüszítő kaparása a mindenáron létben maradásért, hogy végtelenül csak csilloghasson, fürdőzzön figyelemben, lubickoljon lámpák fényében, csábítson némán csalfa mosollyal – a magam kárára élek magamban, és fellázadok magam ellen. emberi.
külsőségeknek áldozott létben az aszászás azonnali véget indikál; míg a friss, nedves, sikamlós a lét nektárját sugározza, melyben még senki, soha nem ragadt benne. ezt akarja látni a kamera, mely neked is közvetít, te is ezt nézed; elhiszed; megeszed, hogy a felszín lényeg, a mély érdektelen.
tükröm, tükröm
mondd meg nékem:
ki a torz,
te lennél vagy én?softosabb és hús helyett szellemi aspektus: Csúcshatás (2011)
-
életmátrix
egységben a triumvirátusok triója.
kétségbe taszít bármely deficitje vagy túltengése.
-
szociális krumplinapok
pártpolitikai széliránytól függetlenül hosszú ideje minden évben krumplit osztanak (adnak igen jutányos Áron) a rászorulóknak. premierplánban nézhetem az érkezőket és az osztást, afféle kiegészítő szempihentetőként.
olyan kérdések & kételyek bugyogtak fel mindeközben, hogy:
- amely rászoruló elektromos autójával érkezik átvenni a negyven kiló krumplit, az tényleg rá szorul a kvázi ingyen alapélelmiszerre?
- ennek az egész jelenségnek (krumpliosztás) a magva abban áll, hogy bizonyára vannak olyan emberek, akiknek anyagi terhet jelent a boltban megvásárolni – az egyébként egyik legolcsóbb és legmagasabb energiát biztosító – alapélelmiszert. miért nem az okot kezeljük (szegénység; mélyszegénység; bevétel-kiadás felborult mérlege), ahelyett, hogy évente egyszer adunk húsz-negyven-hatvan kiló krumplit pár száz embernek?
- öt-hat ember (önkéntes?) végzi az adminisztratív részt, ketten zsákokat pakolnak, és három fő őrzi a rendet (két közteres autóval, és egy éjjeli őr, akinek egész éjjel alapjáraton csörög a motorja, hogy legyen fűtése). meg kell venni a krumplit, szállítani kell, mindezt fizetni – nekünk. tényleg ez a pontszerű beavatkozás (évi egyszeri élelmiszerosztás) megoldás szociális problémákra?
- “nesze krumpli” – legkevésbé szociálisan empatikusnak, törődőnek érzem a helyi vezetést ezáltal, szemfényvesztés és szájbetömés (szószerint), hogy adnak némi krumplit, és utána kéz kezet mos – “tettünk valamit” alapon, vagy “ezzel le van tudva”. természetesen elhiszem, hogy valakinek ez életmentő a közelgő tél idejére. szomorú, hogy nem látnak már tovább, és beérik ennyivel.
- amely rászoruló elektromos autójával érkezik átvenni a negyven kiló krumplit, az tényleg rá szorul a kvázi ingyen alapélelmiszerre?
-
lenni
nem menni,
nem venni,
nem enni,
nem kenni,
nem nyesni,
nem nyerni,
nem esni,
nem kelni,
de lenni. -
adminisztrálás
munkahelyeken indirekt termelékenységi mérőszámnak veszem az adminisztrálás rétegzettségét, kiterjedtségét, és gyakran redundanciáját. a munkaidőmet három helyen vezetem és adom le, gyakorlatilag olyan érzetem van mindennap, hogy az adatrögzítés és -vezetés fontosabb, mint maga a termelés aktusa, és annak manifesztuma. egy további felületen vezetnem kell, hogy adott napon mit csinálok és hány órán keresztül. a kiskapu rendszerszinten kódolt: az egyik oszlop úgy fest, hogy “Nem felosztható tevékenység”. erre rendszeresen könyvelek félórát-órát, mellyel azt vagyok hivatott rebellis módon jelezni – valahol egy monitor túloldalán ülő kollégának – hogy a napi elvégzett cselekedeteim vezetése számottevő időt rabol el, mely már mérhető egy munkanap léptékében. fun fact: eddig senki nem kérdezte meg, hogy mik azok a “Nem felosztható tevékenységek”, melyeket rendszeresen feltüntetek.
no persze korántsem vagyok anarchista és káosz irányultságú: a munka adminisztráció nélkül mit sem ér. ki csinálta? mit csinált? mikor csinálta? milyen hosszan? mire jutott? mit kell még csinálni? kinek kell még mennyit dolgozni rajta? mennyibe került?
de mint mindenhol, a zsinórmérték esszenciális: amikor átlapolással vezetett adminisztráció van, ráadásul olyan jött szembe nem rég, hogy két személy között eltűnt egy információ (két szék közül a földre), akkor felmerül a kérdés: mi a faszt csinálunk mi itt pontosan…? egymás adatait adminisztráljuk, kávézunk, és járkálunk fel-alá? legalábbis felmerül a kétely, hogy effektív termelés zajlik, bármiféle előállított manifesztummal. s amikor az adatot feldolgozó, átalakító, továbbító, valamint a másikat felügyelő, kontrolláló kollégából több van, mint fizikai matériát átalakító, formáló, megdolgozó egyénből.
Aroff 