Aroff

fogalmaim nincsenek erre itt

AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó

↑ témák

utolsó ↓

  • 長い俳句

    légy apád helyett apád,
    s anyád helyett anyád.
    gyermeki éned tereld kertbe,
    ahonnan kiengedheted.
    légy testvéred helyett testvéred,
    felebarátaid mellett barátod.
    légy ezer és egy,
    hogy láss ezeregyet.
    töltsd be hiányaid,
    élvezd erényeid.
    merj nemet statálni,
    ha kell, bólintani.
    ismerd el-esendőséged,
    hisztizz, kelj fel, és tedd.
    légy kegyes porhüvelyedhez,
    egyedül ez kísér el.
    dönts, ha lehet,
    tölts, ha kell.
    szeress, és szeretnek,
    kedves légy, és kedvesek.
    érts meg, hogy értselek,
    kétlem, hogy kérheted.
    örülj mindennek,
    ahogy a semminek.
    tedd, mit tenned kell,
    bízz, és rendben lesz.


  • nyelvújíts

    szótömörítés.

    adott egy mondat:

    ez a párhuzam áll, és nagyon találó.

    jelenleg érvényes helyesírási szabályaink alapján így szól. más nyelvekben (pl. holland, angol) temérdek rövidítést használnak, hogy gyorsítsák és könnyítsék (?) a kommunikációt. a fenti mondatban eme zsugorítás-tömörítés egyik lehetősége:

    ez a párhuzam tal~áll~ló.

    természetesen az MTA-n ezt olvasva sűrű keresztvetések közepette tárcsázzák az ördögűzőt, és rohannak a sarki közértbe foGhagymafűzért venni. valamelyest értem is dohos, barnaköpenyes aggályukat, hiszen a ‘találó’ szó a fenti tömörített változatában három darab L betűs, ami soha, semmilyen körülmények között nem fordulhat elő.

    kivéve ezt a zugblogot.

  • ez is elmúlik

    amikor úgy érzed, hogy minden rendben van – az apró-cseprő, jelentéktelen, számot nem tevő botlásokon túl – adj hálát, örülj neki, élvezd ki, lubickolj benne és ne éld bele magad. a következő pillanatban minden az ellenkezőjére fordulhat, anélkül, hogy bármit tennél; tehetnél ellene, vagy mellette.

  • optiMák

    nem zavarok sok vizet,
    csak amennyit hullám kiszorít.
    nem akarok sok mindent,
    épp csak amennyi elég.

    nem vakarok sok sebet,
    épp csak amennyi gyógyíthatatlan.
    nem kavarok sok szart,
    épp csak amennyi szórakoztat.

    nem andalgok sokat,
    épp csak ameddig visz lábam.
    nem halasztok sokszor,
    épp csak amennyit lelki békém kér.

    nem kalandozok sokat,
    épp csak amennyit fantáziám szül.
    nem maradok sokat,
    csak ameddig dolgom van.

  • verbalitás határai 2

    a napokban volt egy olyan komplex álmom, melynek rengeteg – nem minden – részletére emlékeztem ébredés után. a túlnyomóan ésszerűen felépülő világunkkal ellentétben rengeteg olyan gépezet, építmény, jelenség, cselekmény volt, melyek a fejemben visszajátszhatók, újra megnézhetők – minden emlékezéssel egyre kevesebb – de leírni, elmondani egyszerűen embert próbáló kihívás: egyetlen jelenet díszletének a taglalása kitenne egy közepes hosszúságú regényt.

  • ki-mit hoz

    te mit hozol ki
    a boltból
    a másikból, magadból
    a lehetőségből
    az életből?

    azt, amire szükséged van,
    vagy ami mások szerint kell?
    azt, amit bevittél,
    vagy amit más bevitt?
    a minimum megúszást,
    vagy az optimálist?

  • nagy pillanatok

    “vannak nagy pillanataim“

    adott a közszájonforgó kijelentés. ez nem más, mint amikor nem én csinálom vagy mondom, hanem rajtam keresztül történik velem. ha utánozni, vagy újrakonstruálni akarod, ha sikerül is, csúfosan bukni fogsz. ez a maga idejében, nemében, jellegében, kivitelében egyedi és megismételhetetlen.

    tedd hagyd egybefüggő ~ká magad, és minden rendben.

  • verbalitás határai

    azzal, hogy mesterségesen (kényszerűen?) létrehoztuk a nyelveket, és kivétel nélkül (?) mindegyikben felosztottuk az időt (múlt-jelen-jövő) a saját felfogásunkat korlátoztuk és tereltük egy “ésszerű” (legalábbis megfogalmazható) mederbe.

    múltat visszasírunk, jövőtől rettegünk; előbbi távolodva egyre szebb, ideálishoz közelítő, utólag boldoggá gőzölt képzetté alakul át sokszori felelevenítés révén; utóbbi pedig kies űrként áll szemben előző élményeivel, tapasztalásaival, megéléseivel, tanulásaival, megpróbáltatásaival, sikereivel. múltról mesélsz; jövőről álmodsz, jelenben. hopp, ahogy ez végigfutott, már múlt.

    böff

  • mi az?

    ha alig vagy nincs, foggal-körömmel elveszed és fösvénykedsz,
    ha dúskálsz, akkor mindenki még adna belőle.

  • trauma

    valami, ami sehogyan sem illeszthető a rugalmas énképedbe, mert mint forró olaj a vizet, úgy veti vissza magáról szublimálva. azért a víz az úr, s a felületi feszültséget meghágván a forró arany hetykén ugrik szana a tér minden irányába, sérülést okozva élőszövetben.

    fáj. s józan pillanatban érzelmileg integrálod, hogy mindez nem szükséges, nem a tied, nem szereted, nem is érted, és nem is tudod.