AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
főzz felnőttet
egyre kevésbé akarsz másoknak megfelelni, nem keresed a lehetetlen küldetéseket s a gordiuszi csomóval többszörösen – feleslegesen – átpántlikázott, megbonyolított csomagokat, eseményeket és személyeket. nem szeretnél fejjel a falnak menni, hogy bebizonyítsd valakinek, hogy faltörő kos vagy (fun fact: nem is vagy az, de a fejed rettentően fog fájni, s magadnak köszönheted dőreséged). le- és megtisztulás a hozott, kapott traumáktól, fazéknyi rotyogó sztoicizmus néhány csipetnyi konformizmussal (ezzel óvatosan, könnyen osztódik és kiszorít minden mást a térből, aztán lehet kiönteni a levest), és egy kávéskanál nihilizmus. a leves ízét-zamatát önmotiválás, személyed, tested, szellemed épülése, fejlődése; tanulás, környezeted észlelése, támogatása. óvatosan a fűszerezéssel, ízekkel, csípőssel, könnyen túlszalad, és önző-egoizmusba csap át a persona. egy életen át főzd, közben merj nagykanállal belőle; élvezd ízét, zamatát, sűrűjét, ahogy szétmállik a porhanyós marha fogad csekély érintésére, a fűszerek keveresédének orgazmusát szádban, a zöldségek különféle textúráit. tölts után mindig, változtass az összetevőkön apránként, légy nyitott újra, érdeklődj másoktól, hogyan csinálják, repeat it and just be(e).
-
körforgásos háztartás
csekély alapterületű helyen élek. voltak alkalmak, helyzetek, mikor kétszer, háromszor nagyobb alapterületű helyen éltem. lényegtelen – noha kellemes a nagy tér és felület – végülis jellemzően egy-két négyzetméteren tengődik el az ember életének javarésze. olyan ez, mint az autóknál a sebességváltó: teljes működési ciklust vizsgálva az 1-es fokozatban eltöltött időtartam elenyészően csekély – hisz mennyit mész autóddal 1-esben…? (statisztikailag a 4-es és 5-ös fokozatban áll legtöbbet üzemközben a váltókulissza.)
kis élettér előnye, hogy kevesebb idő és energia tisztántartani. hátránya, hogy az emberiség egyetemes és általános jellemzőjét – gyűjtőgetés – erősen kordában kell tartani, hogy ne találjam magam raktárban napokon belül. erre találtam ki, hogy amennyiben valami új (és kvázi-tartós) tárgyat behozok az ajtón, abban az esetben valamitől meg kell válnom: eladás, elajándékozás, kidobás; mindegy is, csak gyérüljön a tárolt mennyiség. ebben nincs görcsösség; inkább egy organikus egyensúly: ha az eltávolítás csak hetekkel, akár hónapokkal később történik, rendben van. be aware of the long-term happenings.
ezt egészíti ki egy rendszeres átvizslatása egy-egy zugnak, szekrénynek, lakrésznek: mindent kipakolok, és felteszem:
- szükséged van rá valójában?
- mikor használtad utoljára?
- emlékeztél rá, hogy van ilyen tárgyad/eszközöd?
három nemleges vagy bizonytalanságba esés = szelekció.
-
mi a szerelem?
mély empátia? együtt rezgés? kisajátítás? odadás? önfeladás? önzőség? feltétel nélküli szeretet? megértés? pillantás? biokémiai rózsaszín köd? feromonok indukálta hatás? fantázia és projekció terméke? tudatállapot? lelkiállapot? testiség? fajfenntartási kiegészítés? felek egyesülése, melynek összege egynél több? monogámia-serkentő? ragaszkodás? csodálat? metszethalmazok ezrei, sarkalatos különbözőségekkel fűszerezve? közös (hasonló) trauma, mely összeköt? kvázi-konstans katarzis? szinkron? ideakép? tudatalatti döntés? fellángolás? elsőlátásra determinált lehetőség? kölcsönös: tűt a szénakazalban?
_____________!
-
hol a határ?
ahol a verbalitás; szavak, mondatok, bekezdések fagarosokként koppannak az teljesség fekete márványpadlóján, s az a legkisebb részüket sem abszorbálja.
érzések kifejezése, átadása? beszélgetés a zenéről, mint ~stimuláns (addiktív?) rezgésről? amikor minden mondat világi hasonlatokból és metaforákból áll? amikor olyan intenzitással cikáznak a gondolatok és összefüggésük, hogy nem tudod, hol van a kígyó farka (van egyáltalán)? vagy nincs határ, mert ezek percepció függvényei?
-
biztos?
vannak olyan allűrök, melyek a kishitűséget gyarapítják társadalmunkban. nézni a másikat az utcán elmerengve, de kizökkentve az esemény vagy cselekvés által – ez magában hordozza, hogy mivel pillantásnyi, arca múltban ragadt. így született több szerelem, ahogy volt casus bellije kocsmai verekedésnek is.
biztos? mely ébreszti a bizonytalanságot. tényleg nem akarok velük menni a liftben? tényleg nem kérem azt a zacskót? tényleg nem tudom felásni a kertet? aha, biztos, menjetek csak, nem kell a zacsi, és felástam a kertet. nem hanyagolható el az első bekezdésre reflektálás, hogy válasz kibugyogásakor máshol járt fejben.
-
deus ex machina
alaktalan massza kavarog alant
csápok csilliói folynak
abba s arra, ahova s amerre akarják.
nincs lehetetlen, csak tehetetlen,
szem nem látja, noha orr előtt van,
oly’ alakot ölt s úgy vált,
akár a partot nyaldosó micellák,
s a polip, mely bár gondolnád nem lát,
mégis finoman utánad nyúl.
színt vált, miközben újat lel,
s amihez kezd, abban nyer.
meg akarják érteni, hogy győzzék,
noha értelemnek tere-helye nincs.
izeg-mozog téridőben,
nem nyugszik, nem csihad, nem apad,
hisz’ élettelen, bár lelkek töltik magját.
irányát nem szabja sem Isten, sem ember,
csak folyik, terjed
és kiönt egyszer. -
hát!
köszönöm, hogy vagy. hogy vagy? nem tudom, ez mindig is nehéz kérdés volt számomra, körmönfont cirádás válaszokkal pedig nem untatnálak. foglalmam sincs, mi a fasz van, halvány sejtem, mi a fasz volt, dehát édes vagy, az már volt. hogy mi lesz, akkor sincs sejtésem, csak elveszett-elbaszott-elálmodott vágyaim, melyek oly’ rojtosra lettek álmodva, hogy mégis ki akarna egy szétfingott lyukas alsónadrágot viselni? most nem érzem a kedvet ehhez, dehát ezvan, c’est la vie, vagy még magvasabban: lesz ez még így sem. szeretnék egy mezőn feküdni, ahol fűszálak zengése és rezgése az esemény, álmodozni, vagy lehet, hogy még azt sem. csak lenni a semmiségben, valahol, valamiben, és ez az abszurd létemben, hogy vagyok, bár ne lennék, de ha már itt vagyok, csinálom, amire utaltak, kértek, kárhoztattak. s mint ilyen, ez nem mindig fogamhoz füllő. hát, ez már csak ilyen!
-
tömörke
remélni mindig
várni semmit
kérni bármit
adni mindent
hálát mindig. -
népi bölcselet
adj nyugalmat, hogy elfogadjam, amit nem tudok megváltoztatni,
adj bátorságot, erőt, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok változtatni,
és adj bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam egymástól különböztetni.
[ismeretlen]
-
mi az idő?
van egy kis időd?
pillantás? születés és halál köze? mindennek, aminek kezdete van, véget is ér: létezik-e, ha nincs befejezés, csak abbahagyás? aktualitás? akkor mi a történelem? tegnap, holnap? eltelt és jövendő mennyiség? ha nem mennyiség, hogyan lehet sok vagy kevés? most? vagy annak láncolata? ha nem láncolat, mi az idő most? fizetőeszköz? kattogás? szorongás? várakozás? semmittevés? romlás, rothadás, porlás, száradás, égés, megsemmisülés? tapasztalás? figyelem? ~flow? cselekvés, történés, létezés fortyogó szubjektív masszája? légzés? ha nem légzés, miért nem áll rajtam kívül? része vagyok?
végső döntőbíró?
most rohanok bocsi.
Aroff 