AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
mitől vagyok felnőtt?
nem azért, mert elmúltam tizennyolc. sem azért, mert kiköltöztem a mamahotelből. sem azért, mert dolgozom.
vállalom a felelősséget magamért; tetteimért, viselkedésemért, döntéseimért; nem dugom homokba a fejem. tisztában vagyok vele, hogy az akciót reakció követi, az okot okozat, hogy mindennek megvan a pro és contrája, hogy nem minden fekete és fehér tisztán. jajjmégezis. nem hisztizek, nem toporzékolok, nem virnyákolok; nem megúszni, nem túlélni, nem átesni akarok, hanem megcsinálni és -élni. tisztában vagyok vele, hogy vannak dolgok (sok), melyekhez kevésbé füllik fogam, de meg kell csinálni, beleállok. húdefelbasz. türelmes vagyok magamhoz és másokhoz, mert pontosan olyan idegesítő vagyok, mint amennyire engem irritálnak olykor mások. elfogadom, hogy esendő bélsárfoszlány vagyok, és folyamatosan hibázom, mert vannak rossz és rosszabb napjaim. gondozom, ápolom, tisztelem porhüvelyem, mely egyetlen dolog, amire valójában számíthatok a fizikai térben. anyám és apám vagyok anyám és apám helyett. naezisolyanmintatöbbi. nem mástól várom a megoldást és megváltást, hanem magamnak teremtem meg a biztosságot és biztonságot, melyben jó, ha van kire támaszkodni és számítani (család, barátok), de nem ez ül a dobogó csúcsán – mert ha holnap ő nincs, akkor … ennyi, kész, vége? megteszek minden tőlem telhetőt legjobb tudásom és képességemből fakadóan ott, ahol vagyok, azzal, amim van; készülök a legrosszabbra, és remélem a legjobbat. tartózkodom a minősítéstől, hogy ne minősítessek. tudom, hogy mindennek ára van és ezt elfogadom, hogy nem devizában értendő mindig.
cseppet sem olyan könnyű és ideális, mint amilyennek hatnak a fenti sorok. ezért vagyok ember.
-
routine
rendszer ad kapaszkodót a teljes bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban, túlzása rigolyássá tesz és korlátolttá; kényszerekbe taszít, csak addig tereljen míg hasznodra válik és nem fordítva. apró változtatások idővel teljes hátraarcban összegződhetnek, mégha közben észre sem veszed a parányi irányváltásokat, de itt és most elmondhatod, hogy egy kicsit másképp csináltam, mert minden változik és ez állandó, nekem is kell.
szoksz vagy szöksz?
-
niente
padon ülve nézed az elsuhanó vonatokat. ez már valami. fekszel a Nap alatt és nézed a felhőket. ez már valami. csukott szemmel ülsz az erdőben és hallgatod neszeit. ez már valami. állsz egy terebélyes fatörzs előtt és nézed a mintázatát. ez már valami. fekszel egy szobában és bámulod a mennyezetet síri csendben. ez már valami. fekszel egy koromsötét, hangszigetelt, hermetikusan zárt helységben mozdulatlanul. ez már semmi, vagy a koporsód?
-
kígyó kergeti farkát
a biztonságot technológiába és kényelembe csomagolták, fokozása kollektív restséget indukál, mely elbutulásba csap át, s így kiszolgáltatottságot szül, míg az félelmet gerjeszt, így a biztonsággal felvértezve bármit el lehet adni, és mindennek legalább biztonságosnak kell lennie, hogy eladható legyen.
-
WA: Magukrahagyottak
“A valóság birodalma a szellem, a szellem ellentéte az anyag, és ezáltal az anyag ellentéte a valóságnak, tehát nem isteni, hanem emberi fogalom. Semmi sem halhatatlan, ami anyag, mivel az anyag időhöz kötött, mulandó tünemény, mely néha szép lehet ugyan és kedves, de nem egyéb, mint téves illúzió.”
-
dribli
első, mindent eldöntő és elsöprő szakítás. felismerés, hogy nem ez kell, nem így kell, nem így jó, nem ez minden, ez nem adhat mindent, és bár valaha része voltál és részeiből lettél, nem képezheti a szenzuális és szexuális jövőt, mert az természetellenes, visszaharapó kígyó a farkába. van más, aki átveszi részben szerepét, támaszát, vígaszt nyújt, feltétel nélkül szeret, nem akar megváltoztatni, nem akar maga képére formálni, és nem akar elrohanni, ha meglátja, hogy az éremnek két oldala van. át kell tenni másik dobozba, másik értelmet kell nyerjen, ahogy minden változik (és ez állandó), mert menni kell tovább és vele vagy nélküle, de ezt meg kell értenie, de nem is kell értelmet szentelni ennek az egésznek, fogadja el, mert ha tetszik, ha nem, ez van, és így lesz.
-
szakkádok
pípí-pípí-pípí-pípí, és indul a cirkusz, ahh, csak még két perc és oké mehet, csak még kettő, még kettő, még kettő…ú már világosodik, menni kell, mit is kell vinnem, ja igen, ezt ide-azt oda-amazt nem-emezt igen. vajon válaszolt, megnézem, á, semmi. jajj, mikor jön a villamos, igen, hol van éppen, ahh, mennyi van most, ja, menni kell, mert lekésem. kaptam lájkot a tegnapi sztorira? még egy kis feed scroll belefér. basszameg, az volt a villamosom! jött válasz a jelentkezésemre? ahh, semmi. gyorsan a mélekre ráfrissítek és aztán már itt is a kövi villamos, csak egy számla jött, tejóég, mennyi?! ma szokott irakni új kontentet, ránézek, izé, milyen megálló is jön? ahh, a másik tett ki valami állapofrissítést, nézzük csak, áhh, megint csak ugyanarról rinyál, kicsit másképpen, basszameg, itt kellett volna leszállnom! najó, mikor jön ellenvillamos? ja, annak is ma jön ki az új kisfilmje, de mikor is? A FASZT DUDÁLSZ, HÁT ITT ZEBRA VAN! kurva anyját, egy rohadt geci majdnem elütött a zebrán!! #rohadtautósok banyek, ma van a szülinapja, és nem vettem semmit, gyorsan rendelek valamit neki, hol is van a kártyám, kell a szám a hátlapjáról a verifikáláshoz, basszki, lejárt múlthónapban, jó, irány a bank oldala. ahh, írt a crushom végre, baszki, de jó, azt kérdi mizu…igen, főnök, délre készen van a beszámoló, igen, emlékszem, hogy ma negyedéves teljesítményértékelés…jön itt a faszságával mindenkinek egy köcsög a főnöke? #cégügyek ú az már megint a riviérán sütteti a hasát, ennek megint új palija van, ez a hülye picsa megint vett négy kiló új ruhát, basszameg, a beszámoló, tizenegy-ötvenöt van! valami sablonba bedobálok dolgokat aztán hablatyolok, na, tettek fel olyan verdát amit keresek? ahh, van is egy, ma meló után meg tudom nézni, ahh, adóbevallás határidő, még mindig ez a kőkorszaki faszom szar rendszer van basszameg, négy azonosítót kér, fogalmam sincs egyikről sem, hogy ez mennyit tud beszélni a semmiről, és azt mondja rá, hogy teljesítményt értékel, na nézzük jött új értesítés, esemény ami érdekelhet, neeee, a kedvenc előadóm jövőhéten jön a városba! basszki de drága a jegy, el kell adnom a kanapét és abból lesz elég zsém, vagy egy napig kenyeret-vizet eszem, ahh, dejó, lájkolta a képem, azt hittem, már rég elfelejtett! mi van vele, ne, már ennek is van két gyereke, és ki ez a fasz mellette? komolyan, a brigád legjobb nőjeként képes volt ehhez a palihoz odamenni, és kiköltözni vidékre? ú, háromötvenöt, mindjárt vége ennek a szarnak, végre szabadulok, nézd, ez a fasz már megint egy halom papírt szórt szét, ilyen idióták közt dolgozom: #munkatársak hova is írtam fel, mit kell vennem? picsába, töröltem, na mindegy, veszem a szokásost a szokásos helyen, paradicsompürés penne pont jó ma is, utána beugrom a csajokkal csacsogni, már megint késik a busz, nem igaz, ezek a buzerákok feltartják mindennap, hogy nem bírnak mit kezdeni, ú, új zenét tett ki, basszameg, otthonhagytam a fülesem, majd meghallgatom ha hazaértem, mit is beszéltünk meg, hányra ülünk be? ja igen, de még előtte időpont az orvosnál, a kurva élet, még mindig gecire fáj a fogam, ja most látom, lemondta, mert beteg, akkor mindegy is, merre van a rendelő, hol vagyok, milyen évet írunk, mi a retkes girhes fasz ez az egész itt?
-
háttér
rendre becsapom magam. erre van szükségem (szükségem van erre?), ez kell nekem (kell ez nekem?), jobb lesz ez (lesz ez jobb?), meg tudom csinálni (meg kell csinálni?). érzékelem, felfogom, értelmezem a helyzetet, testes érzet formájában megszületik egy igen valóságos kép verbális- és testkommunikáció, valamint intuíció révén, melyre árnyalatonként egyre szürkébb, vastag ködfelhő ráül; alakja önbecsapást ölt. gömbvillám formájában távozik a felhőzetből egy-egy erős belső impulzus (ez nem működik, ebből baj lesz, nekem ez nem kell, nekem erre nincs szűkösségem, nem tudom sem akarom megcsinálni, …), mely intenzitásából fakadóan bevilágítja a teret, ahol néhány másodpercig kiolvasható az elrejtett érzetegyveleg: igen; nem.
te mivel és hogyan hazudsz magadnak?
-
olcsó = drága?
az olcsóbb hosszabbtávon drágább.
a leginkább energiatakarékos mosógép (‘A’ osztály) mintegy harmadával drágább, mint a ‘B’ energiahatékonyságú. ha ezt választom, most mélyebben kell a zsebembe nyúlnom, viszont tizenötéves életciklussal számolva az el nem fogyasztott villamosenergia révén bizonyosan megtérül e befektetés.
azonos típusú, tervezett élettartama végét súroló használtautó hirdetések között böngészve a legolcsóbbat kiválasztom. most kevesebbet kellett fizetnem, de magas valószínűséggel véres a torka, megvásárlását követően még a vételáron és adminisztrációs költségeken felül rá kell költenem egy azzal összemérhető összeget, hogy biztonságosan tudjak közlekedni.
az élelmiszerboltban kiválogatom a legolcsóbb alapvető élelmiszereket: húsféle, kenyérféle. milyen jól jártam, hiszen ma le volt árazva a kedvenc hideghús termékem, és a kenyérből találtam egy olcsót! maradt pénzem még elbaszni valami teljesen egészségtelen és hasztalan dologra. de tizenöt év múlva a legolcsóbb, bizonyára magas mesterségesen előállított alapanyagokból készülő tápanyagok fogyasztása milyen költségeket fog okozni a szervezetemben? milyen fűtőértéket jelent szemben egy egészségesebb, most drágább, jól összeállított kosárral?
minden eszmefuttatásom oda lyukad ki, hogy amennyiben ma ezt tudom megvenni – márpedig ruhát mosni kell, enni kell, A-ból B-be jutni kell – akkor mi mást tehetnék? rövidtávú gondolkodásra vannak kondícionálva sokan, mert a meg nem keresett pénzből legfeljebb álmodni lehet, költeni nem.
és akkor itt hagyom extracsavarként az élj a most-ban felkiáltás paradoxonát.
semmit nem értek, t’án nem is kell; abszurd posztmodern.
-
ez mi ez?
mint a teremtés csúcstermékének aposztrofált egyed, tudom, mi esik jól, mi nem esik jól – kevésbé szerencsés esetben akkor, amikor át- és megéltem egyszer. ínycsiklandó fagylalt csokiöntettel kétezer-ötszáz méteren egy hütte kiülő teraszán mínusz tizenötben nem kelt jóleső érzést jellemzően. egy behűtött sör tikkasztó nyári hőségben egy tópartján az árnyékban henyélve általában jól eső érzéssel tölt el. mások korábban mesélték vagy mondták, hogy csinálták már, és:
az nem jó!
az jó!
helyesbítve: neki(k) nem volt jó; neki(k) jó volt.
amikor a koszon túlmenően ragad rám valami az évek alatt, már tapasztalati úton kialakul fogalmam arról, hogyan működöm, mi az, amit szeretnék, mi kelt kellemes érzést, mi kevésbé, mire van szükségem (akár kellemetlensége ellenére), mit kell megtennem (annak ellenére, hogy árnyoldala átlátható). tudom, mit érdemes, hogyan érdemes, mit kell, merre tovább.
és mégsem szűrődik át az agytekervényeim között valahova oda, ahol diffundál egészen mélyre, és részemmé válik, ezáltal az intelligencia jelentette ‘tudatosság’ fölé (?) emelkedik, uralva azt.
ez mi ez? meg miért? biztos, hogy a teremtés koronája vagyok…?
„Vess el egy gondolatot és szót aratsz. Vess el egy szót, és tettet aratsz. Vess el egy tettet, és szokást aratsz. Vess el egy szokást, és jellemet aratsz. Vess el egy jellemet, és sorsot aratsz.”
– A Hét Nyár
Aroff 