AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
mi a szerelem?
mély empátia? együtt rezgés? kisajátítás? odadás? önfeladás? önzőség? feltétel nélküli szeretet? megértés? pillantás? biokémiai rózsaszín köd? feromonok indukálta hatás? fantázia és projekció terméke? tudatállapot? lelkiállapot? testiség? fajfenntartási kiegészítés? felek egyesülése, melynek összege egynél több? monogámia-serkentő? ragaszkodás? csodálat? metszethalmazok ezrei, sarkalatos különbözőségekkel fűszerezve? közös (hasonló) trauma, mely összeköt? kvázi-konstans katarzis? szinkron? ideakép? tudatalatti döntés? fellángolás? elsőlátásra determinált lehetőség? kölcsönös: tűt a szénakazalban?
_____________!
-
hol a határ?
ahol a verbalitás; szavak, mondatok, bekezdések fagarosokként koppannak az teljesség fekete márványpadlóján, s az a legkisebb részüket sem abszorbálja.
érzések kifejezése, átadása? beszélgetés a zenéről, mint ~stimuláns (addiktív?) rezgésről? amikor minden mondat világi hasonlatokból és metaforákból áll? amikor olyan intenzitással cikáznak a gondolatok és összefüggésük, hogy nem tudod, hol van a kígyó farka (van egyáltalán)? vagy nincs határ, mert ezek percepció függvényei?
-
biztos?
vannak olyan allűrök, melyek a kishitűséget gyarapítják társadalmunkban. nézni a másikat az utcán elmerengve, de kizökkentve az esemény vagy cselekvés által – ez magában hordozza, hogy mivel pillantásnyi, arca múltban ragadt. így született több szerelem, ahogy volt casus bellije kocsmai verekedésnek is.
biztos? mely ébreszti a bizonytalanságot. tényleg nem akarok velük menni a liftben? tényleg nem kérem azt a zacskót? tényleg nem tudom felásni a kertet? aha, biztos, menjetek csak, nem kell a zacsi, és felástam a kertet. nem hanyagolható el az első bekezdésre reflektálás, hogy válasz kibugyogásakor máshol járt fejben.
-
deus ex machina
alaktalan massza kavarog alant
csápok csilliói folynak
abba s arra, ahova s amerre akarják.
nincs lehetetlen, csak tehetetlen,
szem nem látja, noha orr előtt van,
oly’ alakot ölt s úgy vált,
akár a partot nyaldosó micellák,
s a polip, mely bár gondolnád nem lát,
mégis finoman utánad nyúl.
színt vált, miközben újat lel,
s amihez kezd, abban nyer.
meg akarják érteni, hogy győzzék,
noha értelemnek tere-helye nincs.
izeg-mozog téridőben,
nem nyugszik, nem csihad, nem apad,
hisz’ élettelen, bár lelkek töltik magját.
irányát nem szabja sem Isten, sem ember,
csak folyik, terjed
és kiönt egyszer. -
hát!
köszönöm, hogy vagy. hogy vagy? nem tudom, ez mindig is nehéz kérdés volt számomra, körmönfont cirádás válaszokkal pedig nem untatnálak. foglalmam sincs, mi a fasz van, halvány sejtem, mi a fasz volt, dehát édes vagy, az már volt. hogy mi lesz, akkor sincs sejtésem, csak elveszett-elbaszott-elálmodott vágyaim, melyek oly’ rojtosra lettek álmodva, hogy mégis ki akarna egy szétfingott lyukas alsónadrágot viselni? most nem érzem a kedvet ehhez, dehát ezvan, c’est la vie, vagy még magvasabban: lesz ez még így sem. szeretnék egy mezőn feküdni, ahol fűszálak zengése és rezgése az esemény, álmodozni, vagy lehet, hogy még azt sem. csak lenni a semmiségben, valahol, valamiben, és ez az abszurd létemben, hogy vagyok, bár ne lennék, de ha már itt vagyok, csinálom, amire utaltak, kértek, kárhoztattak. s mint ilyen, ez nem mindig fogamhoz füllő. hát, ez már csak ilyen!
-
tömörke
remélni mindig
várni semmit
kérni bármit
adni mindent
hálát mindig. -
népi bölcselet
adj nyugalmat, hogy elfogadjam, amit nem tudok megváltoztatni,
adj bátorságot, erőt, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok változtatni,
és adj bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam egymástól különböztetni.
[ismeretlen]
-
mi az idő?
van egy kis időd?
pillantás? születés és halál köze? mindennek, aminek kezdete van, véget is ér: létezik-e, ha nincs befejezés, csak abbahagyás? aktualitás? akkor mi a történelem? tegnap, holnap? eltelt és jövendő mennyiség? ha nem mennyiség, hogyan lehet sok vagy kevés? most? vagy annak láncolata? ha nem láncolat, mi az idő most? fizetőeszköz? kattogás? szorongás? várakozás? semmittevés? romlás, rothadás, porlás, száradás, égés, megsemmisülés? tapasztalás? figyelem? ~flow? cselekvés, történés, létezés fortyogó szubjektív masszája? légzés? ha nem légzés, miért nem áll rajtam kívül? része vagyok?
végső döntőbíró?
most rohanok bocsi.
-
úgysem úgy van
jóval csekélyebb a valószínűsége, hogy az események úgy történnek meg, ahogy szeretném, terveztem, gondoltam. triviális, szemben a helyzetkezeléssel, amikor ez vagy az éppen … nem úgy van.
most akkor mi lesz? most akkor hogy’ lesz? mi lett volna, ha? miért úgy? miért nem úgy? mit csináljak?!
előtervezésről már bizonyosság született, hogy romlandó. ismert, hogy eddig is volt valahogy, tehát ezután is lesz. nem mindig számodra lesz előnyös kimenetel, végkifejlet. hogy hogyan lehetett volna – ez már sosem lesz, lamentálni felesleges, álmodozni emberi. miértek feszegetése potenciális jövőbeli fejlődés, tanulás végett önámítás, hisz’ arra alig emlékszem, hogy múltkor megoldódott – rajtam kívülálló cselekmények, események által – és minden rendben volt, tehát az aktuális nyugtatás alapulhatna a korábbi pozitív alakulásokra. miért éppen én: tudod még hányan? mindenki takargatja szarát-baját, holott elég hasonló. buktam az anyagi világban valamit? egyszer fent, egyszer lent; mindennel ellentmond, hogy valami (valaki) folyamatosan jó, felívelő, nyertes, előnyös. tanulni traumákból lehetséges, markánsabban a pofonosztókból.
-
vauvau
korunk könnyített emberi utódhelyettesítője, melyhez a konfliktusok, kompromisszumok, és esszenciális önreflexiók ellenkező nemű egyeddel egy kapcsolat felépítéséhez szükségtelenné válnak. sokan lettünk azonos területen, így kisebb helyeken élve elterjedtek a méretben kisebb egyedek, esetükben az ősi házőrző-szerep csökevényesedett. közös verbális kommunikációs csatorna jelen ismereteink szerint nem felépíthető (nem felesel vissza), non-verbálisról minden gazda beszámol: értik egymást. hűség, melyet teljes bizonyossággal hordoz minden egyed archetípusából fakadóan (nem fog elhagyni); döntően szófogadást, befolyásolhatóságot (azt csinálod amit mondok), egyszerűbb, kisebb felelősséggel járó gondoskodást (elvan otthon egyedül pár órát) igényel. létrehozható egyfajta feltétel nélküli szeretet mindazonáltal, hogy nem képes ítélkezni, nem haragtartó, egyszerűen örül: kap enni, elviszik sétálni, játszanak vele.
Aroff 