Kategória: szövegelés
-
ambivalens idézetek
~felzaklat, megnyugtat. Mindennek, aminek kezdete van, véget is ér. A halál mindent kiegyenlít. Szerelemben és politikában nem létezik ‘mindig’ és ‘soha’. Kettőn áll a vásár. Mindig a nő dönt. Minden úgy van jól, ahogy van.
-
tudni vagy nemtudni
mit kell, lehet, szabad, érdemes tudnom? mindent például biztosan nem lehet, az idő korlátoz mindenkit. kell tudnom, mi történik lélegzetvételenként a bolygó túloldalán? lehet tudnom, mi történt mielőtt ide kerültem? szabad tudnom, mi zajlik előttem zárt ajtók mögött? érdemes tudnom mit akarok csinálni holnap? kell ismernem a környezetem működését? lehet ismernem igazán valakit? szabad ismernem…
-
nő
magban kódolva milyenségétfelszín, forma, felületek,hossz, magasság, dússág,színek-szagok. nem az idő teszi,de a kor tapasztalat.nem a megjelenés teszi,de az igényesség kiül rá. gondozom, simogatom, ápolom,megváltoztatni nem tudom sem akarom,engedem, mikor indul és felfelé tör,támogatom, mikor stagnál és kér. nem önmagától lesz,én ehhez kevés vagyok.de egy szükséges tükör,hogy láthassa önmagát. elvirágzik, visszametszem,hadd pihenjen, hisz mindenét beletette.ebbe az…
-
lüktetve telik
rendszeresen érzékelem, hogy az idő általános folyása impulzusszerűen vált. löket időszakok, amikor besűrűsödnek az események, vagy éppen uborkaszezon áll be. utóbbi sokszor ingerszegénynek hat előbbi után, mivanmár, mé’ nincs semmi, legyen má’ valami! vs. kapkodom a fejem és próbálom egyben tartani a varázsgömböt.
-
random arc 12
álltunk az utcán egy cigiben, ő nekem háttal közvetlen előttem, vállköröztem rajta. hátrébb álltam, ekkor odatántorgott a semmiből egy jószándékú őszinte, pocsolyamély beszélgetősre beivott tag. ó, beleszerettem én a cigánylányba, de szép is a szerelem! a legszebb dolog! értékeljétek, szeressétek és tiszteljétek egymást! fiatalok vagytok! folytatta. beszélni akart, nem beszélgetni. nem látszott a vége, nem…
-
túlesni
passzív szenvedésfajta, amikor jellemzően kötelezően végrehajtandó (az indíttatás mindegy is) feladatokat csak megúszni, túlélni akarok. muszáj megcsinálni, és ez frusztrál. nem élvezem; máshol lennék & mással; ez nem is az én dolgom, miért kell <–> nekem ezt csinálnom. és mit csinálnál? kivel? hol? ezt miért nem? akkor hogy-hogy ezt csinálod? ki más csinálná meg helyetted?…
-
bőrlégzéses
jön, köszön, mondja. nem kérdez, érdeklődik, hallgat, figyel; miben van a fogadófél, csak mondja. önti rám a dézsa szart. neki nem szar (vagy de?), el akarja mondani. úgy érzi, el kell mondja. de kinek? minek? jobb kint, mint bent jeligére? henceg? hivalkodik? közöl? informál? felvilágosít? hallgatni szeretek. minden zsong körülöttem, tolul felém akaratlanul az információ,…
-
fogaskerék
olykor eufórikusan benyomásom támad, hogy van valami sejtelmem erről az egészről. a tapasztalatok mérlegében hozott kimeneti valószínűség-forgatókönyvek összecsengnek a történésekkel. igen ritka, de ritkán igen. abban a pillanatban jön mindig valami éteri bezavarás: bábel újraébredése, próbatétel; arcul csapás; kihívás; magasabb lépcsőfok. nekem, személyre szabottan készült elhangolás. pont, ahogy a reklámok is már személyeskednek, vagy legalábbis…
-
hol vagy?
megébredtem. felkeltem. reggeliztem. éreztem, hogy valami más. intéztem a teendőket. kölcsönkért a szomszéd egy töltőt. hezitálás nélkül kerestem és adtam egyet. mentem a városba orvoshoz. bejárati ajtó kilincsét megérintve jutott eszembe, hogy maszkot kell hordani. robotpilótaként irányultam a kitett doboz felé és útközben nyomtam egy fertőtlenítő cseppet a tenyerembe. az orvos ismer, kimérten kedves volt…
-
nem ad
három nap hosszát egy eseményen voltam. magánemberként vettem részt, utazásom és szállásom három hónapja intéztem. a munkaadóm céldátum előtt három héttel kérdezte, hogy részt veszek-e és képviselem-e cégünket. kivásároltam a szabadságom és személyiségem azzal, hogy önköltségen vettem részt. ha hobbiból munka lesz, akkor a szabadidő el nem számolható meta-munkaidő lesz. a részt vevők legkülső hagymahéja…