törekszem őrszemet tartani saját változásaimon, melyek a szándékos, verbalizált vagy elgondolt, tehát valamilyen formában valóságba toluló jelenségeken túl léteznek (és arra hatásuk van): eddig ment, most nem. eddig nem ment, most igen. és ezért akaratlagosan, szándékoltan, tevőlegesen nem mozdultam. csak változott.

múlt hetekben többször történt, hol napokig, hol percekre – időbeli behatárolás nehézségei – hogy ismeretlen járókelőkre ismertek, barátok arcát projektáltam. napokig tartó folyamatában mintegy hozzászoktam és szinte azonnal tisztában voltam a téves arckapcsolással, beláthatatlan napszemüvegem lehetővé tette, hogy elhaladásig, egészen közelről pásztázzam és meggyőződhessem: ő nem ő.

az esetek többségében a hangja tette nyilvánvalóvá – ha az arcának egy másik szögből vizslatása nem – hogy téves projekció esete van. tendenciózus előfordulás okán lamentáltam: így kezdődhet a demencia? ez már az?