-
alvajárók égboltja
néhány napja teljesértékűen funkcionáló holdkórosként töltöttem egész napom. reggel huszonpár kilométert robotpilóta extra safe üzemmódban levezettem – ekkor nem éreztem a belső tőkesúlyt – majd helyszínre érve (egy városszéli gyümölcsfa-kertészetbe) a reggeli nap első, délceg sugarai bágyításomba fogtak. se állva, se járva, se guggolva, csak fekve volt komfortos. köszöntek: köszöntem. kérdeztek: válaszoltam. kértek: megcsináltam. eszembe…
-
kommnyalánkságok
érdekes elmetornának tartom megállapítani utólag – akár első, akár sokadik találkozás esetén – hogy a másik fél, felek miről nem beszéltek: témakerülés. elmetornán belüli játék, hogy ráérzek-e találkozás alatt erre, és tudomásul veszem – meghagyva, hogy még bejöhet – netán behozom kérdés formájában. mondok egy példát. rendszeresen részt veszek egy eseményen, majd különösebb jelzés nélkül…
-
kettes csakra lockdown
illékony egyensúly borult meg az ösztönvilág által gerjesztett ordas hullámoktól. egy feszes bőrfelület, esztétikus arányok, szépen visszavert fényhullámok, ívek-kanyarulatok-domborulatok közelítőleg ideális térbeli eloszlása kirántotta alólam a racionalitás oly’ stabilnak hitt szőnyegét. hanyatt estem, és felfelé pillantva csak lábaközét vélem látni. s mindeközben tudatom toporzékolva tenyerel minden lehetséges vészcsengőn, hogy valamelyik jelzés átmenjen a felborult rendszeren:…
-
(egy) próba egy
hétköznap koraeste betérek egy forgalmas csomópont sarkában üzemelő pizzaszeletet árusító helyre. derült égből bevillan a sablonmondat egy nyelvtani röntgengép felvétele alatt, amíg várom sorom: Jó estét kívánok! Egy szelet Trüffelest kérek szépen, és itt fogyasztom. de mégis mi az ég egy adta világért fogalmazom bele verbálisan a módot, ahogyan mondom? miért nem mondom úgy, és…
-
ómantrák
~ Bezzeg az én időmben!~ Régen minden jobb volt!~ Ezek a mai fiatalok!~ Mit képzel magáról?~ Minek ment oda?~ Mire számított?~ Így járt!~ Nem szégyelli magát?~ Mit tetszik keresni?~ Kikérem magamnak!~ Megmondtam vagy nem megmondtam!~ Mit tett le az asztalra?~ Hát nem is szólsz?~ Ezt tudnod kéne már!~ Már akkor csináltam, amikor meg sem születtél!
-
szélsőségek szélsősége
amikor mindenki gyűlölködik, szeret.amikor senki nem megértő, meghallgat.amikor nép melankólia van, ragyog.amikor péntek tizenhárom, az csak péntek 13. amikor mindenki toporog, türelmes.amikor senki sem várna, csak áll.amikor lohol a nép, várat.amikor jajj, hétfő!, az csak egy nap. amikor mindenki kiabál, néma.amikor senki sem beszél, szól.amikor nép tagad, oszt.amikor kispéntek: ja, az csak csütörtök. amikor mindenki…
-
napszemüveg
jártamban-keltemben rábukkantam egy antikváriumra, melyet a térképeken nem jegyeznek. hetekkel később időt szánva visszamentem, és aprólékosan végigböngésztem minden a felhalmozott tárgyakat. kifelé tartottam, amikor a szemem sarkából egy napszemüveg megfogott. három utcára jártam, hátraarccal visszamentem, ráböktem, ezt kérem. felpróbáltam, tökéletesen illeszkedett, nagyon kellemes kontrasztot adtak lencséi a világ fényeinek. néhány hónappal később elhagytam. az út…
-
random arc 28
lélekmelengető márciusi vasárnap délután a közeli bevásárlókomplexum előtti járdán egy kapucnis, cipzárral osztott, és annak két partján mellmagasságban “TRAN” és “QUIL” szótagok cirádás betűkkel felvarrva, alatta népi indás motívumokkal felpulóverezett, középkorú, alacsony, zömök nő felveszi a telefonját tizenöt méterre szemből sétálva, kihangosítja, és beleszól emelt, ideges, számonkérő hangszínen: > mi a faszért nem veszed fel…
-
hangüzenet
nem újkeletű a hangüzenetküldés: négy-öt évtizede jelent meg a hangposta-szolgáltatás, elsőként a nyugati telefontársaságok kínálatában, hozzá illeszkedve a hangrögzítővel felszerelt háztartási készülékek, minikazettára felvésve a hangrezgéseket lehetett visszahallgatni tetszőlegesen. okostelefonos üzenetküldő-szolgáltatások pár éve (?) implementálták e funkciót, mellyel tetszőleges (?) időtartamú hangüzenet küldhető. négy-öt mondatnál hosszabb válaszokat jellemzően kényelmetlen leírni, vagy a nagyon-nagyon gyors reakciót…
-
nem az én problémám
szocialista mammutvállalat benyomását korunkban is áporodott szagként, helyiségenként-részenként-egyénenként árasztó nagyvállalat egyik irodaépületének földszintjén állok a büfé előtt. pár perc rendezgetés és pakolás után odajön megkérdezni a hölgy, mit kérek. – egy hosszúkávét tejjel. odamegy a géphez, benyomja a gombot, kakofon recsegéssel lesz aprólék néhány száz kávébab. visszajön közben. – négyszázhúsz lesz. – kártyával fizetek. –…
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Aroff 